Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-08 / 28. szám

11 1999. augusztus 22. SZEKSZÁRDI HtDÜmai aiisgjís aíjpcDÜíöíjŰá^ Perczel Mór: Az aranykor Tolna megyében című könyvéről (Bonyhád, 1990) Még lehetnek olyan idős szekszárdiak, akik emlékeznek a Mátyás király utca 46. szám alatt lakó magányos, kissé morózus emberre, a város határát fáradhatatlanul járó HOLLÓS LÁSZLÓ botanikusra, nyugalmazott gimnáziumi tanárra. Életrajzírója, id. Szakály Ferenc 1989-ben megjelent kötetében (szerk. Vadas Ferenc) a mikológus, gombatudós önéletrajza is olvasható, mely legkorábban 1934-ben íródhatott. Ha kivételesen egy személyes megjegyzést is szabad tenni, jómagam Gazda István tudománytörténész biztatására kezdtem foglalkozni életíitjával vagy huszonöt évvel ezelőtt, elérhető tanulmányainak és szépirodalmi Írásainak olvasásával kezdve az ismerkedést. Azóta szekszárdiként Hollós adósának érzem magam - még sok a teendő munkásságának elismertetéséért. Talán a születésének 125. évfordulóján rendezett megemlékezés és az utcanév adományozás volt az utolsó figyelemkeltő esemény. Az újvárosi temetőt járva azonban jó ér^s látni, hogy - a Platán Klub nyugdíjasainak köszönhetően - vannak, ^Bk rendben tartják Szekszárd jeles tudósának sírját. Hollós László (1859. június 18 - 1940. február 16.) városunk szülötte és a halál is itt érte. Székesfehérváron, Kalocsán és Pécsen végezte középiskolai tanulmányait. Budapesten a Műegyetem hallgatója, majd a tudományegyetemen szerzett kémia-fizika tanári oklevelet. Növény- és állattanból is diplomát, 1891-ben pedig bölcsészdoktori címet kapott. Húsz évig volt tanára a Kecskeméti Főreáliskolának, miközben saját gyűjtésű kőzetekből, növényekből és gombákból hatalmas gyűjteményt halmozott fel. Könyvtárában megtalálhatók voltak az európai antikváriumokból beszerezhető legdrágább szakkönyvek. Levelezésben állt tengeren túli kutatókkal is, egymás között cserélték gyűjteményük ritkaságait. Hollós a mikológia elismert szaktekintélyei közé tartozott az egész világon, tudóstársai róla is neveztek el új felfedezéseikből. Az Akadémia megbízásából készült Magyarország Gasleromycetái című munkája 1903-ban jelent meg. Érdemes kézbe venni ezt a színes rajzokkal illusztrált könyvet, a képek is Hollós sajátkezű munkái. 1904-ben választották az MTA tagjává, székfoglaló értekezését Magyarországföldalatti gombái címmel tartotta. 1910-ben a Kecskemét környékén található gombafajokból 1934 féle volt a gyűjteményében. A Kacsóh Pongráccal, iskolája igazgatójával történt sajnálatos konfliktusa után, 1912-ben Szekszárdra költözött és a környék gombáinak tanulmányozásával kezdett foglalkozni. Hallatlan munkabírására és ^Brgalmára jellemző, hogy már hajnali három órakor gyűjtőútra inault. Napközben az új szerzeményeit rendezte. Késő éjszakáig végezte a preparálás,a mikroszkópi vizsgálat, a leírás és rajzkészítés fáradságos munkáját. Szekszárd környékén található 1386 gombafajt írt le. Magánélete nem alakult szerencsésen, az Akadémiával is voltak nézeteltérései. Tisztában volt kutatásainak tudományos jelentőségével, ezért joggal bánthatta, ha szakmai munkásságát nem értéke szerint kezelték. Öregségére a magányos tudós a szeme világát is elveszítve, 81 éves korában halt meg. Hazai megjelenésű cikkei sorában 98 kémiai, régészeti, geológiai, növénytani és gombászati közlemény szerepel. Köztük több olyan tanulmány, amely ma is alapmű a szakirodalomban. Amikor 1911-ben Kecskeméten kényszerű lépésre szánta el magát és hatalmas gyűjteményét megsemmisítette, az Est c. újság így írt róla: ,,A hires városban, de az egész Magyarországon is kevesen tudják, hogy él Kecskeméten egy tudós, aki a szakmájában a világ egyik legelső, legismertebb szakembere. Hogy kevesen ismerik, az nemcsak azért van, mert magyar tudósoknak többnyire ez a sorsuk....de azért is, mert az illető tudós a világnak talán a legszerényebb embere. " A cikk szerzője dr. Hollós József kórházi főorvos volt, a tudósnak nem rokona, hanem egykori tanítványa, aki tanára iránti tisztelete jeléül változtatta a nevét Hollósra A nagyszerű pedagógus és jeles tudós nevét felvenni tervezte egyik középiskolánk, akkor más döntés született. Születésének 140., és akadémikussá választásának 95. éve jó alkalom, hogy egy arra érdemes intézmény dr. Hollós László nevét viselje Szekszárdon. Kaczián János KERCZEI. MÓR [ AZ ARANYKOR TOl.VY MEUVWN Kilencvenkilenc számozott oldalon jelent meg a könyv a Völgységi Füzetek IV. számaként. A szerző az a Perczel Mór, akiről az utókor magyarjainak zöme csupán az iskolakönyvekből tud néhány sort, s akinek nevét leginkább utcanévként ismeri. Pedig nem akármilyen példakép ő. A kiadványból kiderül, hogy nemcsak a szabadságharc fényes tábornoka volt Perczel Mór, hanem a nemzeti szabadságeszme éltetője, gondozója és továbbadója is. Tudjuk, a hadban kiváló volt, s írásban is méltó ifjúkori tanítómesteréhez, Vörösmarty Mihályhoz. Persze nem hősi eposzt ín, hanem csupán emlékiratot, mégis ugyanúgy fölemeli az ember szívét, mert a nagy idők résztvevője, kortársa, sokak sorstársa szól a sorokból. A könyv „főszereplői" leginkább olyan nevek, akik a mi vidékünkön közismertek: Augusz, Bartal, Bezerédj, Csapó, Dőry, Sztankovánszky, Zichy és még sok más nemesi szerzet, akik között voltak hazafiak, zendülők és pecsovicsok. Tehát az emlékek főként megyénk nemeseinek másokhoz, a nagypolitikához és az uralkodó eszmeáramlatokhoz való viszonyulásáról szólnak, de a tetteket szigorúan az etika, a becsület és a haza erdekeinek oldaláról megítélve. Kemény időkről kell beszélnie Perczelnek, mert nemcsak a nagy készülődés jeleit mutatja meg, hanem Bach és Haynau korának embereit is. A távlat az emlékező bölcsességét elmélyítette, s ha olykor tévedés is közbecsúszik, az sosem célzatosságból fakad. Három ok feltétlenül olvasmányaink közé kell hogy emelje a kis könyvet. Az egyik az, hogy közvetlen ismereteket kapjunk megyénknek arról a korszakáról, amit hazánk aranykorának szokás emlegetni. A másik, hogy Perczel Mór tábornok ne csupán egy pantheonbeli névtábla maradjon számunkra, hanem a koráról elevenen gondolkodó emberről is tudomást szerezzünk. A harmadik ok pedig a mában keresendő: a múlt század végén született írás közreadója, Dr. Töttős Gábor helytörténész kitűnően eligazító és értékelő utóiratot csatolt Perczel gondolataihoz, amely elérhetővé teszi az olvasó számára a mű megközelítését és a tárggyal kapcsolatos képet a ma embere előtt kellőképpen megvilágítja. A könyvben előttünk elvonuló neves és névtelen Tolna megyei hősök pedig adjanak minél többünknek példát ebben a hazafiságot tudatosan zsugorító korban, s tűnjön ki ismételten: a valódi érdem sosem veszhet el. Gacsályi József Ódon derű 39. Azt mondják, az élet a legnagyobb rendező: a helyzet- és jellemkomikumot a legavatottabb kézzel fonnázza humorrá, ahogy erre szép példa a Szekszárd Vidéke 1889. augusztus 8-i számában is akad a Törvényszéki csarnok nevű rovatban. „A hétfőn megtartott tárgyaláson törvényt ült a szekszárdi királyi törvényszék Bien Bernát szekszárdi lakos fölött, a testvérén, Bien Károlyon elkövetett, a Btk. 301-302. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntette miatt. /.../Aki ismeri városunknak e két, gyakran delírium alatt görnyedő alak ját, nem fog fennakadni azon, hogy a szereplők a végtárgyalás napján is egy-két porcióval többet vettek be a gyomorerősítőből, mint kellett volna. Itt is fölényét fenntartotta a testére különben gyöngébb Bernátunk a panaszos Károly fölött, amennyiben a bűntény beismerése és a tényállás megismertetése közben somolygó ábrázattal és komikus viseletével a törvényszéket mulattatni óhajtotta volna, miben azonban az elnök megakadályozta, mert őrt állíttatott melléje, aki hivatva volt vádlottal a helyzet komolyságát némileg megértetni. Minthogy vádlottnak orvosi megvizsgálása elrendeltetett s az csak délután volt foganatosítható, óvintézkdeésből a kedélyes Bernátot az őrmester invitálta meg ebédre, megakadályozandó, hogy délután teljesen részegen álljon a törvényszék színe elé. Délután háromkor a táigyalás folytattatván, dr. Hangéi Ignác törvényszéki orvos azon véleményt adta, hogy vádlott józan állapotban beszámítható; megjegyzi azonban, hogy tíz évi tapasztalata szerint vádlott vajmi ritkán józan! /.../ Dr. Spányi Leó védő hosszasabban vitatja a bűntény alanyi tényálladckának hiányát s kéri védencének fölmentését. Szerinte vádlott nem börtönbe, hanem kórházba való. Kimutatni igyekszik, hogy vádlottnak agya a folytonos iszákosság miatt meg van támadva, ő maga teljesen megbutult és büntetőjogi beszámíthatás alá nem eshetik. Úgy látszik vádlott megértette védőjének udvarias, hízelgő nyilatkozatát, mert elégedetlenségét kifejező mimikával adta értésére védőjének..." Lanius Excubitor