Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-20 / 24. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. július 25. Érdekli? Bemutatjuk! Két héttel e/előtt Horváth Endre, az lYIMG Automatikus Müvek Szekszárdi Műszergyárának igazgatója nem kérdéseket intézett Rostás Ilonához, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkárához, hanem témákat jelölt meg. Kérte, hogy a titkár asszony beszéljen a szervezet nagy változásairól a kamarai törvény megszületésétől napjainkig, illetve hogyan hozta össze a „csapatot", valamint szóljon a köztestületi feladatok megszervezéséről. Megemlítem, hogy tizenegy-két évvel ezelőtt együtt dolgoztunk Rostás Ilonával - ezért e tegeződés, - akivel kapcsolatban több közös ismerősünk teszi föl a kérdést sorolva Horváth Endre témáit és más kérdéseket, hogy „ráadásul mindezt nő létére hogyan tudta véghezvinni"? - Kis városban nem túl gyakori, hogy hölgyek kerülnek vezető beosztásba. - Valóban nem gyakori, a kamarában sem az. Az ország húsz területi kereskedelmi és iparkamarájában rajtam kívül három nő a vezető. Ha ide veszem az agrár és a kézműves kamarát is, a hatvanban még ilyen arány sincs, mint nálunk. Ez valamiért így van, főként a gazdasági területen. - Ez számodra előny, vagy hátrány? - Időnként érzem az előnyét, időnként pedig a hátrányát, de az esetek döntő többségében nincs jelentősége annak, hogy nő vagyok. Mondhatom, többnyire elfogadnak „férfinak", főként a hasonló titkár kollegáim. Lévén úri emberek, megadják a tiszteletet, s udvariasak. - A család mit szólt annak idején a kinevezésedhez? - Egyszerű falusi paraszt családból származom - első generációs és egyetlen értelmiségiként. De nálunk ez egyáltalán nem téma, sem a diploma, sem pedig a beosztás. Az én szüleim nem minden áron forszírozták, hogy végezzek el egyetemet, az ő szemükben nem ez az igazi érték, hanem a tisztességesség, a becsületesség, és a szorgalom sokkal fontosabb. - Persze, veled kapcsolatban mindezek is megállják a helyüket, szóval a családi elvárásoknak is megfelelsz. - Az igaz, hogy a szüleim büszkék voltak arra, hogy diplomát szerettem. - Mióta vagy a megyei kamara élén? Jól mondom, te vagy az élén? - Ezt fontos tisztázni. A hivatalnak, az ügyintéző szervezetnek én vagyok a vezetője, egyben a dolgozók munkáltatója. Tehát bizonyos értelemben megáll a megfogalmazásod, de a kamara élén egy választott testület, az elnökség áll, amelyet az elnök irányít. Az elnökség 15 tagból áll részben lefedve a megyét. -A kamara köztestület. Ez alatt mit értünk? - Ez egy jogi formáció, ahogyan vannak kft-k, egyesületek, alapítványok, úgy van köztestület is. Egyébként kevés köztestület van a magyar jogrendben: ilyenek a kamarák és például a Magyar Tudományos Akadémia. Ez azt jelenti, hogy kötelezően regisztrált tagjai vannak és közfeladatokat - az állam által ráruházott feladatokat - látnak el kötelezően. -Bocsánat, de elkanyarodtunk... - Igen. Néhány hónap múlva lesz tíz éve, hogy a kamaránál dolgozom. De érdemes megemlíteni, hogy anélkül, hogy én elmozdultam volna, a negyedik munkáltatómat nyüvöm, mert azóta ennyi átalakuláson ment át a kamara. Tíz évvel ezelőtt nem volt megyei kamara, hanem a Dél-Dunántúli Regionális Gazdasági Kamara nevű szervezet működött, de az sem volt önálló, hanem budapesti központhoz tartozott. A következő etapban ez a regionális kamara önállósult. Utána a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara önállósult, de az még nem köztestületi szervezet volt, hanem magánjogi, tehát önkéntes volt a tagság. 1994-ben vált kötelezővé a tagság, s a már említett néven egy új szervezet jött létre, s nem volt jogutódja az előzőnek. - Amikor Tolna megyében megalakult a kamara, akkor már kötelező volt? - Nem, mi az elsők között önkéntes szerveződés útján jöttünk létre, de azért már lehetett látni, hogy lesz valami. Egyre jobban sürgették a tagok az automatikus tagság bevezetését, de erre most sokan nem akarnak emlékezni, sőt, sokan reklamálnak, hogy miért kötelező a kamarai tagság. Attól lett kötelező, hogy a politikusokat a cégek állandóan bombázták, s a nyugati példákat hozták, ahol mindenütt kötelező volt. Végül a politikusok, a kormány beadta a derekát... Én is ott voltam azon az országos kamarai küldöttgyűlésen, amelyen Antall József miniszterelnök a hozzászólásokat követően megígérte, hogy létrehozzuk a köztestületi kamarát. Megemlítem, hogy az országgyűlés egyhangúlag hozta meg a kamarai törvényt, tehát azok is jónak gondolták akkor, akik most lebegtetik, hogy kell, vagy nem kell... - Nem csak az ellenzék, hanem Torgyán József miniszter is tett a közelmúltban olyan kijelentést, hogy ne legyen kötelező a tagság. - Igen, azután visszavonta, s néhány hete nyilvános országos rendezvényen azt nyilatkozta, hogy mégis szükség van erre. Egyébként nem lehet kimondani egyértelműen, hogy ebben kinek van igaza, mert mindkét verzióra vannak nagyon jó példák. - A köztestületi feladatok megszervezése nagyon nehéz volt? - Mielőtt létrejött a közjogi kamara, a törvény körülbelül háromnegyed évet adott a megszervezésre. Meg is nevezte azokat a szervezeteket, amelyek ezért felelősek. Az érdekképviseletek és a korábbi kamara végezte el a munkát, a szervezőbizottságnak én voltam az elnöke. Sokat segített a dolgon, hogy - úgymond - nem Tolna megyében kellett feltalálni a spanyolviaszt, legfeljebb ici-pici spanyolviaszkákat, például megoldásokat kellett találnunk a lehetetlen helyzetekre. - Erre mondanál példát? - Nagyon nagy gond volt, hogy honnét álljon össze a kamarai tagok listája? Honnan tudhattuk volna, hogy kik a vállalkozók? Mert ezt a törvény nem rendezte le, úgyhogy informális úton, személyes kapcsolatok révén állt össze a listánk. Meg kellett győznünk hivatalokat, hogy működjenek velünk együtt, mert abból nekik is hasznuk lesz, s nem tarthatunk be egymásnak és így tovább. A megalakulást követően gond volt, hogy nem volt épületünk, csak két bérelt irodánk ugyanitt az Arany János utcában. Később több irodát béreltünk, s egy idő után megvettük. Megjegyzem, valamikor volt tulajdonuk a kamaráknak, amit államosítottak. Ezért az államnak kellett volna ellátnia a kamarákat ingatlannal, de ez nem történt meg. Állami támogatást azóta sem kapunk egyetlen fülért sem. Ezért is izgalmas az a kérdés, hogy kötelező legyen-e a kamarai tagság, vagy ne. Amennyiben nem, akkor az államnak kell finanszíroznia a működést, a vállalkozói igazolványokat se lehetne ingyen kiadni, a szakképzéseket sem lehetne ingyen felügyelni, mert valamennyinek költsége van. - Mi a kamara legfontosabb feladata? - A kamarai törvény ezt definiálja, aminek az a lényege, hogy „az állam gazdasági szerepvállalásának a csökkentése". Az állam nem jó gazdálkodó és nem hatékony szereplője a gazdaságnak, s jobb, ha minél távolabb tartja magát a gazdaságtól, és csak annyiban avatkozik be, amennyiben segíti azt. Amikor már gátolná, akl^^ jobb, ha nincs ott. A kamara a válffl^ kozó szervezeteknek az összessége, s hajói működik, jobban el tud látni bizonyos feladatokat, mintha azokat az állam látná el. - Számtalanszor megjegyzik, hogy • miért van szükség a kamara vezetőinek - hivatalnak, testületnek - a gyakori külföldre való utazására? - Nem tudom, hogy ezt mire alapozzák, ugyanis itt Tolna megyében minimális az utazások száma. Az emberek furcsán olvasnak újságot; amikor itt volt a nigériai nagykövet, akkor azt úgy olvasták, hogy mi voltunk Nigériában. De amikor utazunk - csak magunkról beszélek, mert vannak megyék, ahol az anyagi lehetőségek jobbak és többet utaznak - leggyakrabban nem mi finanszírozzuk az utakat. Két kolleganőm hamarosan Brüsszelig utazik, aminek az az apropója, hd^P egy pályázatunkkal a kevés számú nyertesek között vagyunk, és egy úgynevezett Európai Uniós információs központot fogunk a nyert pénzből megvalósítani. Hogy ez működjön, ki is kell képezni az embereket. - Szívesen folytatnám ezt az érdekes beszélgetést, de ugyancsak elérkeztünk az utolsó kérdéshez. - Úgy látom, hogy ebben a rovatban többé-kevésbé sikeres emberek szerepelnek. Én is nagyra tartom a szakmai sikereket, de a legnagyobb sikert én a gyerekekben látcjm, abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott embereket tudtunk nevelni szeretetben, lelki békében. Szeretném, ha olyan valaki beszélne minderről, mint Tóthné Lázár Noémi, akinek hat gyermeke van és pedagógus bizonyára tanulságokat is mond a tisztességes, békés, magával elégedett gyermeknevelésről. V.Horváth Mária