Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-05-02 / 17. szám
f SZEKSZÁRDI 8 VASARNAP 1999. április 25. A bor és az igazság viszonyáról SZEKSZÁRD-EGER BIKAVÉR BOROK TALÁLKOZÓJA Az önmérséklet és a bor dicsérete Állítólag borban az igazság... az az igazság, hogy írhattam volna a találkozó helyett a sokkal előkelőbb biennálé kifejezést is /hiszen kétnapos rendezvényről van szó/, de nem akartam mindenáron überolni a BIZNISZ CENTER-t, mert ezzel a meggondolatlan cselekedetemmel egy olyan feltartóztathatatlan lavinát indíthatnék el, aminek hatására rövid időn belül Szekszárdon gombamód elszaporodnának a DIZAJN CENTER-ek is, és ezt egyetlen józan gondolkozású ember sem akarhatja komolyan. Ebből is láthatja bárki, hogy milyen bölcs önmérsékletet tudok én tanúsítani, ha egy huncut vas sincs a zsebemben. Ezek után már senki sem vádolhat azzal, hogy csupán a bor beszél belőlem, ha most bátran kijelentem, hogy az igazi bor sokkal több, mint csak egy bizonyos fajta szeszesital-féleség: költészet, muzsika, derű, bölcsesség és méltóság lakozik benne - egy táj szépsége és az ott élők lelke. Bele lehet szeretni, akár egy gyönyörüszép nőbe.. Hogy ez már azért mégiscsak túlzás? Hallgassák csak meg kitűnő védőügyvédemet, Csokonai Vitéz Mihályt: „Drága kincsem, galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám!" nem is merem tovább idézni, hiszen szemérmesebb természetű olvasóinkra is tekintettel kell lenni, inkább jöjjenek: A száraz tények. 1999. április 22-23-án a szekszárdi önkormányzat mezőgazdasági bizottsága, a Szekszárdi Borvidék Szőlő és Borkultúra Alapítványa és a Szekszárdi Hegyközség szervezésében kétnapos szakmai tanácskozásra került sor, amelynek fő témája a Bikavér volt. A tanácskozás résztvevőit Kocsis Imre Antal polgármester köszöntötte, a szakmai programokat dr. Tollár Tibor, a mezőgazdasági bizottság elnöke nyitotta meg. A találkozó fővédnöke, dr. Tamás Károly FVM államtitkár más elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni a tanácskozásra, de Müller István főborász (FVM) tolmácsolta az államtitkár üdvözletét. Ezt követően - egy rövid helyzetismertetés keretében - többek között szó esett arról is, hogy jelenleg Magyarországon négy millió hektóliter bor kerül a piacra évente, és ebből 78 ezer hektóliter az egri és a szekszárdi Bikavér, és literenként egy dollár negyven centért tudjuk értékesíteni átlagosan külföldön a borainkat. Ezek egyáltalán nem szívderítő adatok, és ezekből a tényekből még egy laikus kívülálló is levonhatja azt a következtetést, hogy a borágazatban súlyos gondok és problémák vannak. Erdearra biztatta a sárközi falvakat, hogy ne fizessenek adót Szigetvár urának, Horváth Márknak, hanem ha kell neki, jöjjön el maga, kösse fel a bocskort és szedje be a járandóságot. A kapitány nem sokáig késlekedett a válasszal: 1560-ban, Márton nap táján Szekszárdra ütött, elfoglalta, a hordók fenekét kiüttette, s bort a földdel itatta föl, s több túszt ejtve és a mezővárost porig égetve távozott. Hites tanúk vallomása szerint csak ruházatban 2000 aranyforint kárt szenvedtek a helység lakói, határukat (szántóikat és szőleiket) pedig két évig nem tudták művelni. Érdekességképpen kell megemlítenünk, hogy ebben az évben különösen jó ára lett volna a bornak, mert Balla Go^^y nagykőrösi krónikájában megír^^lfagytak a szőlők, „olyatén nagy szükség lett, hogy summa pénzen sem vehettek bort a helységek. " /Dr. Töttős Gábor: A szekszárdi szőlő és bor című müve alapján./ Dr. Csorna Zsigmond többek között elmondta azt is, hogy a kadarka neve Szkutariból származik, azaz egyenest Kis-Ázsiából. Szkutarit a rácok Szkadamak hívták, a kadarka pedig azelőtt szkadarka volt, s a rácok hozták Magyarországra. Majd a Bikavér elnevezés titkáról próbálta fellebbenteni a fátylat, és ez nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek első hallásra tűnik. A sötét vörös színű borokat a régebbi időkben úgy emlegették, hogy bikavér színű borok. Ezek a borok egészen mások voltak még, mint a ma ismert borok, meginni meginnánk még ma is, ámde nem lennének eladhatók. Tehát kavér jellegű bor heterogén, törtlKmi síkon változó fogalom, és mivel előállításához többféle szőlő szükséges, megfelelő társadalmi háttér, tőkeerős városi polgárság nélkül nem is jöhetett volna létre. Barócsi Zoltán kertészmérnök szintén történelmi áttekintéssel kezdte az előadását, megemlítve azt, hogy az első írásos Bikavér emlék 1757ből származik Egerből, egy porosz orvos professzor említi a Bikavért mint emésztést elősegítő gyógyszert. /Csak zárójelben említem meg, hogy ezt hallva az a sanda gyanúm támadt, hogy talán ezidőtájtól gyökeredzik mélyen minden borszerető magyar ember lelkében az a szilárd meggyőződés, hogy a bor kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság. /De félre a térfával, mai értelembe vett Bikavért bizonyíthatóan az 1900as évek elején Egerben egy Grőber Jenő nevezetű ember állított elő. Az első világháború után értékesítési válság állt elő, 38-ban betiltották a szőlőtelepítést, a második világháború után csak mélyült a válság. késségképpen - annak bizonyságául, hogy a gondok, bajok egyáltalán nem mai keletűek - következzék egy rövid részlet Móricz Zsigmond „Szép szekszárdi szüret" című 1933. okt. 10-én Az EsNben megjelent helyszíni tudósításából. Ebben az írásban szerepel egy francia abbé, a francia bortermelők vezére, aki megtudva azt, hogy Magyarországnak az évente megtermelt 3 millió hektóliter borával értékesítési, főleg export értékesítési lekkel milyen italok harmonizálnak. Hódít a hamburger és a vörösboros kóla. Ezt követően szót ejtett még a fajta és eredetvédelem fontosságáról, a bel- és külföldi borhamisítás veszélyeiről, és annak a reményének adott hangot, hogy a két történelmi borvidék képviselői egyre szorosabb baráti kapcsolatot alakítanak ki egymással, és egymásban nem a konkurenst látják elsősorban, hanem a potenciális szövetségest. gondjai vannak, csak ennyit mondott: - „Hárommillió... Mi franciák hatvanötmilliót termelünk, és csak hárommilliót küldünk ki... nem szégyenlik magukat, maguk magyarok? Nem tudják meginni azt a hárommilliót?" Ehhez kapcsolódik Müller István főborász azon észrevétele is, hogy bizony evési-ivási kultúránk manapság már sok kívánni valót hagy maga után. A megfelelő étel-ital kombinációs étkezési szokások és hagyományok szinte már teljesen feledésbe mentek. Csak kevesen fordítanak gondot arra, hogy a különböző éteDr. Csorna Zsigmond, a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója a Bikavér jellegű vörös borok eredetéről tartott előadást. A törökök elől menekülő délszlávok, a fejlett borkultúrával rendelkező rácok honosították meg alapvetően Magyarországon a vörösbor előállítását. De később a hódoltsági területeken sem szűnt*meg a bortermelés. Igaz, a muzulmánoknak tiltja a vallásuk a borivást, de a bortermelést megadóztatni elfelejtette nekik megtiltani Allah. Persze a szegény embert még az ág is húzta, már akkoriban is. 1565 táján a helyi bég