Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-02 / 17. szám

1999. május 02. * SZEKSZÁRDI VASARNAP « 7 Súlyos feladat szépet adni egy közömbös világnak Az idei Csányi Emlékplakett kitüntetettje: Decsi Kiss János Öt évvel ezelőtt, április 22- én alakult meg a Kézjegy Tolnai Tollforgatók Klubja. Fiatal és lelkes írók hozták létre a Csányi emlékpakettet, melyet azóta minden évben ki is osztanak. A véletlen műve volt a Kézjegy megszületésének időpontja, Csányi László temetésének napja, ám a példakép választása annál inkább tudatos volt. Csányi Lászlót nemcsak jól ismerte a megye olvasóközönsége, de becsülte és felismerte írói zsenialitását még életében. Ma alkotó szellemük és erejük teljében dolgozó írók és újságírók büszkék néhai tanítójukra, vagy csak arra a tényre, hogy ismerhették őt. A Tolnai Népújság irodalmi szerkesztője, a nagy tudású íróember tiszteletére hív|Aéletre a Kézjegy Klub a Csányi ^mlékplakettet. Az irodalmi díj odaítéléséről egy öt tagú kuratórium dönt, az arra érdemes írói vagy publicista tevékenysége alapján. Az első évben Hazafi József, majd Ordas Iván vehette át a Csányi díjat, őket László Ibolya követte a dicső sorban. Ez év április 22- én egy olyan művész részesült elismerésben, akit leginkább újságírói tevékenysége révén ismer a közvélemény. Majd rögtön hozzágondolja, hogy irodalmár, képzőművész, grafikus, a szálkai művésztelep szellemi atyja, egy nagyon kedves, „mackós" ember. Decsi Kiss János megilletődött rendesen a hírre. - Meglepődtem amikor Kosztolányi Péter, a Kézjegy Klub ügyvezetője levélben megkeresett. Jóleső érzés az elismerés, de ami miatt igazán szívszorító, az Csányi személye. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerhettem őt, az aranytollas újságírót és nagy tudású bölcset. Emlékszem, amikor az elutasítástól félve vittem hozzá kéziratot, aazal a kétséggel, hogy vajon elolvassa-e. A személyes élményeim miatt még elfogódottabb vagyok. Decsi Kiss János - az idei díjazott - Mihez tudná hasonlítani ezt az élményt? - A munkám során, bármit is csinálok, a legnagyobb élmény a szépség felfedezése. Egy apró kis bogárban, egy emberben, egy tettben. Próbálom a dolgok pozitív oldalát nézni, pedig ez ma nem divatos, főként ha újságíró az ember. Sokkal szenzációsabb, ha leleplezünk, kitálalunk, megszégyenítünk, kidomborítjuk a tények igazolta csalást, negatívumokat. Én nem ez vagyok. így persze nem is vagyok divatos és a „szépségvállalásom" is teher. Gyönyörű élmény, ám súlyos teher. - Talán pont ezzel érdemelte ki az elismerést, hogy meri vállalni önmagát, a szépség keresését világunkban, ami olyan, amilyen. - Hogy mivel érdemeltem ki és kiérdemeltem- e, nem tudom. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy mi a kötelességem. Egy éjjel furcsa látomásom volt. Egy hang azt mondta: „Minden szépet látnod engedek, de minden munkádban dicsérned kell nevemet!" Tudom, elég különösen hangzik, de számomra ez valamiféle üzenet volt, felszólítás a feladatvállalásra, hitemben való megerősítés. - Mire készül mostanában? -A szálkai művésztelepet készítem elő a hamarosan érkező fiatalok számára. Olyan fiatal tálentumok jönnek ide, akik szintén a szépség, a tünékeny élmények megragadására törekszenek, akik ifjan is az értékes dolgokat részesítik előnyben és képesek ezeket felismerni. Az, hogy ezekkel a fiatalokkal foglalkozhatok, nagyon fontos számomra, ez az amiért naponta hálát adhatok. N.M. Gondolatok Amjáh napján Hétköznapok és ünnepek csendes, szerény szereplői. Mert minek nevezzem kis világhírű versenyzőnket, ki a TV képernyője előtt kirebegte, ,jövőre szülni fogok..." A szempár villanó fényét, arcának hangulatváltozását nem lehet, „csak csoda-jelzőkkel" érzékeltetni. Szerettem volna a TV-n keresztül megcsókolni ragyogó szemeit, az optimizmus lágyító hatását szép kis arcán... Ami ott elmaradni kénytelen volt, azt most boldogan suttogom... Ez az! Ez az örök Család szépségének, maradandóságának biztos záloga! Jut eszembe egy kis igaz történet, mely a vállalás bátorságát jelzi. A kegyetlen háború bombázása közben szalad mindenki az óvóhelyre. A „nagy nap"-jához közeledő kismama is lihegve totyog a lépcsőkön. Mikor leér, a riadalom zaklatott légköre, elindítja a szülést... „Orvost! Orvost" kiáltják. Szerencsére van. De táska nélkül! „Szaladjon valaki a negyedikre, itt a kulcs, hozza le!" « Egy nagyszerű férfi készséggel ugrik s rohan fel!... De soha többé nem tér vissza... mert a bombatalálat "feljebb" szólította... Apici jövevény azonban fütyül a sterilitásra, a műszerhiányra! A bombák sivítására! O megérkezett egy nagy sikoly kíséretében Bizony, hősök születtek ebben a percben... A felrohanó bátor férfi, kinek minden szemtanú imába foglalja tettét. És a kis édesanya, ki nagyszerűen viselte a nehéz perceket s boldog könnyek között nézegette pokrócba bugyolált gyönyörű gyermekét! Szóval... miként bármely nagy ünnepen... Anyák napján sincs „közhely". Nincs! Mert nem lehet „lefokozni" az ünnepet, melyen egy kis pirinyó magyarka látja meg a kék eget. Igazi ünnep az, mikor a természet csodája egy emberkének ad életet... akit aztán féltő szeretettel Ti neveltek óvodában, iskolában, könnyeket préselő ballagásokon át a majdani unoka érkeztéig! Mert Ti lesztek majd - vagytok már a Nagymamák is, kik kimeríthetetlen mesélőként segítetek gyermekeitek otthonában s vigyázzátok unokáitokat. Ti vagytok a Családot érintő, lesújtó híreket, befelé szivárgó könynyekkel elviselő, önuralmat sugárzó, kemény, magányos kis erődök! Köszöntöm tiszteletre méltó Seregeteket... Boldogság virágozza családi otthonaitokat és segítsen megőrizni, a meghitt meleget! Szentgyörgyi Kálmán NEVEZÉSI FELHÍVÁS MKSZ TÁRSASÁGI KUTYÁK ORSZÁGOS KLUBJA ORSZÁGOS - CAC KUTYAKIÁLLÍTÁST RENDEZ BOGYISZLÓN a sportpálya területén 1999. június 05-én szombaton. A kiállításra minden fajta kutya nevezhető, keverék és nem ismert fajta is. Nevezési határidő: 1999. május 10. Felvilágosítás, információ: 06/29-496-260 06/30-9-813-217 Görbe Benjámin