Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-25 / 16. szám

244 * SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. április 18. A Ml TÉVÉNK Reflektorfényben: Finta Viktor Pár hónapja, egy régebbről ismerős arc tűnik fel a képernyő híradójában, s a sportműsorban. Finta Viktor hat év után újra a Városi Televízió mun­katársa, szerkesztő-műsorvezetője, a Híradónak és a minden hétfői Sport­magazinnak. Olyan fiatalember akire azonnal oda kell figyelni. Orgánumára, szép magyar kiejtésére - nemhiába nyert gimnazista korában Kazinczy ver­senyt -, kifogástalan megjelenésére, vonzó egyéniségére. - Viktor! Hol jártál, mit csináltál ez alatt a hat év alatt? 1 - Szegeden, a Tanárképzőn bioló­gia-földrajz szakból diplomát szerez­tem, majd a katonaidőmet töltöttem. Ezt követően újra elkezdtem tévéz­ni, s bár nagy volt a kihagyás, s előt­te sem volt időm még túl sok tapasz­talatra szert tenni, azért éreztem, hogy nem kell teljesen elölről kezde­nem. - A katedrát felcserélted a képer­nyőre, vagy mindig is ez volt a ter­ved? - Úgy gondoltam, hogy szükségem van a felsőfokú végzettségre, azontúl pedig a döntés nem volt kétséges, mindig is jobban vonzódtam a tévé­zéshez és kevésbé a katedrához. Szá­momra érdekesebb, izgalmasabb fel­adat, mint a tanári pálya. Örökös megújulást kíván, mindig más és más emberekkel való kapcsolatot. - A Híradóban bemondó vagy és szerkesztő is. Melyik feladat áll köze­lebb hozzád, a stúdió amikor szembe nézel a nézőkkel, vagy az egész napos lótás-futás mire egy-egy híradó meg­szerkesztve adásba kerül? - Mindkettőt szeretem, mert meg­van a maguk szépsége, izgalma. Az igazi alkotó munkát természetesen az jelenti, ha én szerkesztem meg a mű­sort, hiszen a műsorvezetés csak fel­teszi a koronát minderre. - A hétfő esténként jelentkező Sportmagazin teljesen a te műsorod... Vezeted a sportközvetítéseket, interjú­kat, riportokat készítesz sportolókkal, sportvezetőkkel, szerkeszted a mű­sort, s vezeted, miközben stúdióven­dégekkel beszélgetsz... Mondhatnánk ez a te igazi asztalod... - Bár véletlenül került „nyakam­ba" a Sportmagazin, bevallom na­gyon szeretem. Kedvelem a sportot, néhány ágát, cselgáncs, foci, kosár­labda magam is műveltem, sportosz­tályos általános iskolába jártam. Egyébként is egy sportszerető és mű­velő családban nőttem fel, így számá­ra a sport mindennapi téma volt és ma is az. A Sportmagazinba, egy hét sport­eseményét kell belesűríteni, ez rész­ben kihívás, részben nagy felelősség. A sportnak ugyanis éppen a sokszínű­sége miatt, sok a rajongója, s minden­ki a maga által szeretett sportágat lát­ná többször, ezért az egyensúly meg­tartása is komoly feladat. - Melyik az a terület ahol a legtöb­bet tanulhat egy kezdő tévés? - Erre a kérdésre valószínű minden kollégám ugyanazt a választ adná a: Híradó. Szerintem az a legjobb isko­la, mert minden van benne, minden­hez kell érteni. Kultúra, politika, a napi élet, ami percről-percre változik. Ez egyfajta sokoldalúságot kíván, s talán azért is nem érzi magát beskatu­lyázva az, aki Híradót készít. - Viktor! - Bizonyára sok lánynak fogok most fájdalmat okozni, mert el­árulom, hogy gyönyörű menyasszo­nyod van - a kérdést azért felteszem: népszerű vagy, de mennyire, érzed-e ha kimész az utcára, megnéznek, utá­nad fordulnak, beszélnek rólad? - Ebből semmit nem veszek észre. A fiatalok valószínű nem sokan nézik a Híradót, a sporteseményeknél ter­mészetesnek veszik, hogy ott vagyok, a baráti köröm pedig elég hamar megszokta, hogy néha nem élőben lát. Ami népszerűséget a tévé hoz számomra, az-az, hogy érdekes em­berekkel ismerkedhetek meg, sok té­mába beleláthatok, s úgy érzem, ha jól csinálom, márpedig szeretném jA csinálni, akkor kinyílik a világ. - Vágysz még valami önálló mű­sorra, ami nem Híradó és nem sport? - Igen! Egyszer majd amikor úgy érzem kellőképpen megtanultam az alapokat, biztonságban érzem magam a kamera előtt és mögött. Addig igyekszem sokat tanulni a nagyoktól, itt a helyi tévében és példaképemtől Pálfi Istvántól. Sas Erzsébet Nem kell már Pécsre utazgatni Objektív hallásvizsgálat a szekszárdi fülészeten Bemutatkozó interjújá­ban, amikor az osztályon belüli fejlesztési lehetősé­gekről, elképzeléseiről kér­deztük dr. Péter József, orr­fülgégész főorvost, megem­lítette az úgynevezett objek­tív audológia bevezetését. Ami tulajdonképpen egy igen korszerű vizsgálati módszer a halláscsökkenés-, károsulás gyors, tényleg ob­jektív megállapítására. Nos, a szerkentyűk a közel­múltban a megyei kórház orr-fül-gégészeti osztályán is beüzemeltettek, így nem szükséges ezen vizsgála­tok elvégzése okán Pécsre utazniuk a Tolna megyei­eknek ezért a sokat mondó ötperces vizsgálatért. Mert a pályázati pénzből és a kórház támogatásából sike­rült beszereznie az osztálynak ezt a nagyon fontos eszközt. - Mit kell tudnunk az objektív audológiáról, mint vizsgálati módszerről? - kérdeztük dr. Péter József osztályvezető főorvostól. - Ránézésre egy számítógép és annak kiegészítő tartozékaira emlékeztet. Ezzel kétféle vizsgálatot tu­dunk elvégezni a halláskárosulás megállapítására, di­agnosztizálásra. Az első az otoakusztikus emisszió, ami magyarul annyit jelent, hogy a vizsgált személy­nek egy hangot viszünk a fülébe, amire lényegében a fül válaszolni tud, hiszen a korábbi kutatások során az már kiderült, hogy nem passzív szerv. S ezeket az ob­jektíven létező válaszokat a fülbe vezetett mikrofon­nal lehet detektálni. Az így keletkezett görbe alapján kiderül van hallása, vagy nincs. - A korábbi módszernél, a szubjektív audológiánál, amikor különböző suttogásokat, eltérő erősségű be­szédhangokat kellett a betegnek visszamondania, több volt a bizonytalansági tényező. Akár manipulatív is lehetett a paciens részéről. - Igen, a hagyományos módszernél előfordulhattak a vizsgálatot befolyásoló külső tényezők. Ezek most kizárva! Jogi esetekben - most valójában hallott az il­lető, vagy csak eltagadja - az igazságügyi orvos-szak­értő megbizonyosodhat erről a kérdésről. Tudniillik az első vizsgálatot rögtön követi az előbbieket kont­rolláló másik, ami az agytörzsi kiválasztott választ rögzíti, és ezt nevezzük objektív audometriának. - A problémához gyorsabban, megbízhatóbban ju­tunk el. De túl ezen mégis miben tátja az objektív audológia szekszárdi bevezetésének nagyszerűségét? - Mindenekelőtt a kisgyerekkori fülbetegségek le­hető legkorábbi felismerésében. Mert sokszor előfor­dult az, hogy a szülők többsége legföljebb hároméves kor után kezdett el aggódni, vagy még akkor sem... A gyerek ugyanis meglehetősen keveset beszélt. És sok­szor a háttérben az állt, hogy nem hallott, nem reagált a közvetlen környezetében levő zajokra. Nos az ob­jektív audológia már az újszülötteknél is elvégezhető, és annak fontosságát aligha kell különösebben hang­súlyozni, hogy mit jelent a gyógyításban egy ideje ko­rán felismert probléma. A hallásjavítás szempontjából cseppet sem mindegy, hogy a gyerek, mikor, hány éves korában kapja meg a hallókészüléket, vagy mi­kor történik a genny leszívása, illetve a védelmet szol­gáló kis cső fülbe történő bevezetése. Bálint György Egész napos foglalkoztató a Dienes házban fogyatékkal élő gyerekeknek Örömmel tájékoztatjuk az olvasókat, és minden érdekeltet, hogy Szekszárdon a Babits Mihály utcai Dienes ház felújí^ _ tása befejeződött. Kívül-belül megszé^B pülve vár 20 fogyatékkal rendelkező gyermeket és fiatal felnőttet (6 éves kor­tól) - elsősorban Szekszárd területéről -, akiknek egész napos foglalkoztatása jelenleg nem megoldott. Felkészült szakemberek (konduktor, gyógypedagó­gus, gyógyped. asszisztens, óvónő, gon­dozónők) nyújtanak segítséget célkitű­zéseink megvalósításában, amelynek legfontosabb része az egészre szabott fejlesztő munka. Magában foglalja a be­széd, mozgás, finommozgás fejleszté­sét, közösségi nevelést. Szeretnénk elérni, hogy az önmaguk­kal kapcsolatos teendők elvégzésében (pl. étkezés, személyi higiéné) a lehető­ségeken belül önállóbbakká váljanak. Kiemelt szerepe van a gyógypedagógiai rehabilitációnak. Intézetünkben mindez szeretetteljes, esztétikus környezetben valósulhat meg. A felvétel április 20-tól folyamatos. Jelentkezni a fenti címen (Babits u. 17.) Máténé Poór Katalin intézményve­zetőnél lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents