Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-25 / 16. szám

1999. április 11. f SZEKSZÁRDI VASARNAP 245 • Svájc és Róma után irány Amerika • Fusz György elsősorban a Tolna megyei képzőművészetért szurkol Április 10- én indult útnak és május 10- én tér vissza Amerikából Fusz György szobrászművész. Ujabb kiállítási lehetőség és ami még fontosabb- sok új tapasztalat az, ami vár rá a tengerentúl. A philadelphiai Clay Stúdió egy műtermében alkothat egy teljes hónapig kedvére, a szabadság országában született alkotásokat pedig ki is állítják. Hasonló stúdió Magyarországon egyetlenegy van, Kecskeméten, de Európában is talán csak egy tucatnyi. A kerámiaszobrászok paradicsomai ezek, ahol a művészek meghatározott ideig csak a munkának élnek, aztán meg is mutatják országnak- világnak a végeredményt. Fusz György szerencsés ember: még eddig akárhová is nyújtotta be pályázatát, azt mindig elfogadták. - Valóban, ez a mostani amerikai kirándulás is egy sikeres pályázat eredménye. A mai szűkös anyagi körülmények közepette ez az egyik kapaszkodó, kitörési lehetőség a pénztelen sivárságból. Amikor én voltam főiskolás, még nem volt ennyi lehetőség, mint ma. A Képzőművészeti Főiskolán, ahol tanítok, a hallgatók jwakran utaznak külföldre iskolába, ^állításra pályázati pénzből. Jómagam úgy tíz évvel ezelőtt kezdtem el írogatni ide is, oda is, aztán lassan belejöttem a pályázat elkészítésébe. így jutottam el egy hónapra Rómába, majd fél évet Svájcban töltöttem. - Mit csinál az ember fél évig egy külföldi művésztelepen? - Azt, amit itthon. Jó esetben kapunk műtermet, dolgozunk. Az már biztos kézzel nyúlok. A figurális és a nonfigurális alkotás között található valahol az a stílus, amit képviselek mostanában. Téma nem volt megadva, mindenki igyekszik a saját elképzelését megvalósítani. - Számos külföldi, számtalan hazai bemutatkozáson túl van már. Szűkebb hazánkban hogyan zajlik az élet a képzőművészek körében? - Van egy megyei egyesületünk, de sajnos nem igazán működőképes. Benne van mindenki, aki már valamit is letett az asztalra, de ki- ki éli a maga kis életét, dolgozunk és szinte nincs kollektivitás. Végre valahára el kellene érnünk, hogy legyen egy valamirevaló prospektusunk, gyakrabban mutatkozzunk meg a megyén kívül akár csoportosan is. Nyílván ehhez több támogatásra is szükségünk lenne, rendkívül fontos, hogy megismerjenek bennünket és ez a megyének sem válna kárára. Azt hiszem, ha visszatérek az Egyesült Államokból, ez a hiányérzet csak fokozódik bennem és tettekre inspirál. Talán nincs elveszve a megye képzőművészete, hiszen tehetség itt is van elég. N.M. ,Borkultúra és Emberiségtörténet a Művészetek Házában ... " Vannak elválaszthatatlan „jelenségek". Ilyen például a régmúlt május első napja, mely kezdetét sem vette felvonulás nélkül. Vagy ilyen december 6, amely nem múlhat el anélkül, hogy ne hagyja nálunk csomagját a Piros Ruhás Idős Ember. De elválaszthatatlan az emberiség és a bor története is. Erről tesz tanúbizonyságot az a tárlat, mely a Művészetek Házában nyílt: „A bor története - Az emberiség története" címmel. A fotókiállítás szervezője Szalay Zoltán fotóriporternek vallja magát. Elmondása szerint a művészet egyik divatágává vált a fotózás, de tudnunk kell, hogy nem minden fényképezni szerető ember készít művészeti alkotást. Amit viszont a kiállítás felvonultat, az maga a művészet. Az időrendben felsorakoztatott képek mindegyike azt igazolja, hogy a szőlő és maga a nedű is az alkotások alapmotívumaként jelent meg mind a múlt, mind a jelenkor művészetében. Borvidék lévén pedig igenis megérdemeljük e színvonalasan válogatott alkotások gyűjteményét, mely a cserépkályhán megformázott szőlőfurttől a szüreti pillanatképekig mindent bemutat. Sőt a képek között sétálva akár nosztalgiázhatunk is, hiszen láthatunk olyan ősi tanyasort, mely az idő múltával szinte modernizálódott pincesorrá nőtte ki magát. Talán ismerős arcokat fedezhetünk fel a szüretelő asszonyok között, vagy emléket csalhat elő egy-egy képpé vált mozzanat, mely mind - mind az Isteni nedűhöz, a borhoz kötődik. Az igazi fotósok szerint a képet nem kell magyarázni, a kép akkor jó, ha láttat. Szalay Zoltán szerint szükség van egyfajta születési fogékonyságra ahhoz, hogy „láttatni tudjon". Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint nyitottnak lenni a művészet igényességére, észre kell vennünk a szépet és a jót, mit más ad nekünk saját alkotóerejével. Szél Móni »J Kórustalálkozó Enyingen „SIESS KERESZTÉNY... A református énekeskönyv 161. dicséretét Tinódi Sebestyén 1549. esztendőben szerezte. Ezzel az énekkel kezdődött Enyingen az a kórustalálkozó, melyet a helyi Tinódi Lantos Sebestyén Református Zeneiskola rendezett. Három évvel ezelőtt első alkalommal szerveztek jótékonysági hangversenyt az enyingiek. Idén Tolna megyéből a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes is jelen volt. A már említett dicséret összkari-gyülekezeti előadása után a gödi Psalmus Református Énekkar Harmat Artúr: Virágvasárnapi Passióját adta elő. Budapestről a Budai Református Egyház Kórusa szólalt meg. A helyi zeneiskola Schein, és Clemens non Papa kórusműveit énekelte. A szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes, Gárdonyi Zoltán: Énekeljetek az Úrnak, Nagy hálát adjatok, Mondjatok dicséretet, Bárdos Lajos: Isten trónján, Slattenhar: Glory Glory, Cesar Franck: Panis Angelicus és Isten visz majd tovább.... kezdétű ismeretlen szerző művét szólaltatta meg. Karnagy Naszladi Judit volt. Közreműködött: Pintér Gabriella (ének) és Lozsányi Tamás (orgona). Szemerei Gábomé énekét Teleki Miklós kísérte orgonán. Az Enyingi Városi Vegyeskar és a Székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium egyesített kara egyebek között Bárdos Lajos: Tiszai dallamok című kórusművét adta elő. Az enyingi Török Bálint Általános Iskola műsorán világi dalok, megzenésített versek szerepeltek. így például: Szabó Lőrinc-Bródy János: Szél hozott, vagy Illés Lajos - Bródy János: Sárga Rózsa című szerzemények. A Polgárdi Vegyeskar Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Deák Bárdos György egy-egy kórusművét énekelte. A kórustalálkozót Goudimel 47. zsoltárfeldolgozása zárta: „No minden népek örvendezzetek..." Ugyancsak a gyülekezettel együtt énekelték az összkar tagjai. Ez mintegy útravalóul is szolgált Hajdú Zoltán református lelkész zárszavával és Teleki Miklós orgonajátékával, mindazok számára akik élő hittel, reménnyel a 47. zsoltár szavaival vallották e találkozón: „... énekeljetek az Úr Istennek zengő verseket, szép énekeket, e nagy királynak, mint mi Urunknak!" Decsi Kiss János egeszoen az a legizgaimasaDD, nogy egy ilyen nemzetközi összejövetelen megtapasztaljuk más égtájak, népek művészetét, a legújabb irányzatokat láthatom készülni, formálódni. És persze nagy megtiszteltetés, hogy ki is állíthatok. Meg aztán ez szakmailag is jelentős esemény: a kerámiaszobrászat legkiválóbb képviselői, ismerői rendezik, és ha az ember megjelenik, jövőre már lehet, hogy név szerint invitálják, dolgozzon és állítson ki újra. - Philadelphia mit kap Öntő!? - A profi kiállítók általában nem fognak hozzá valami egészen újhoz, hiszen az roppant bosszantó lenne, ha mégsem sikerülne a mű. Én soha sem csinálom kétszer ugyanazt, de a Clay Stúdióban olyasmit készítek, amihez