Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-25 / 16. szám

1999. április 25. A SZEKSZÁRDI VASAIÍAAP 3 A Polgári Frakció a helyzet magaslatán! A Közgyűlés keddi ülésén a Polgári Frakció ékesen bizonyította politikai érettségét, helyzetmegítélési és döntési képességét. Bár egyes ellenzéki vélemények a Közgyűlés működésképtelenségéről tesznek említést, szó sincs erről! A Polgári Frakció kedden úgy ítélte meg, hogy az adott körülmények között az ülést nem szabad megtartani. Ennek egyetlen jogi módja volt az, hogy magát a napirendeket, a tárgysorozatot nem fogadja el, ezáltal az ülés egy másik időpontban tartandó meg. Miért került erre sor? A testületi munka megkezdése előtt a testületi tagok abban egyeztek meg, hogy az ülések minden hónapban, a hét utolsó csütörtökjén du. 16 órakor kezdődnek meg. Erre azért van szükség, mert a testületi tagok feladataikat, és kötelezettségeiket prog•

nozni, időben egyeztetniük [1 annak érdekében, hogy egyfelől az önkormányzati képviseleti munka kötelezettségeit teljesíteni tudják, másfelől a „civil" életben a munkavégzéshez kapcsolódó alkotmányos jogaikat ezen kötelezettségekkel összeegyeztetve gyakorolhassák. Egy hosszantartó közös munkálkodás során azonban óhatatlanul felmerülhetnek időpontegyeztetési problémák, illetve az eredetihez képest történő határidő-változtatások. Ezek során különösen körültekintően kell eljárnia az ülések összehívására jogosultnak. Még ilyen esetben is előfordulhatnak olyan váratlan akadályok, amelyek egyes képviselőket a testületi munka kifejtésében hátráltatják. A keddi ülés valóban konstruktív, jó hangulatban indult. Az egyes képviselők aktivitásukat jelezték a napirendi pontok felvétele és a kérdések, interpellációk bejelentése tekintetében. A Polgári Frakció az ellenzéki képviselők együttműködési készségét vélte felfedezni, melyre tekintettel hasonló hozzáállást tanúsítottunk. Ennek jegyében az egyik ellenzéki frakcióvezető azon javaslatát is megszavaztuk, amely egyik napirendi pont célszerűségi szempontból történő átsorolását indítványozta. Amikor azonban hasonló okból két másik napirendi pont átsorolására vonatkozó polgári frakciói indítványt az ellenzéki képviselők nem szavazták meg, megvilágosodott az ellenzéki frakciók valós szándéka, kompromiszszum-készségük hiánya. Mivel technikai kérdésekben való indokolatlan szembehelyezkedést tapasztaltunk, ezért nem várhattunk mást az egyes kérdések érdemi vitája során sem, jóllehet a kérdések, a napirendi pontokban szereplő előterjesztések nem rendelkeztek általános vagy napi-politikai tartalommal. A Polgári Frakció teljes egységéről és irányítási készségéről, politikai felelősségvállalásáról szólnak a kedd délutáni események, melyek annak érdekében következtek be, hogy a választók bizalmából vállalt közösségi küldetést a korábban meghirdetett választási programnak megfelelően valóraválthassuk. Tekintettel arra, hogy az egy héttel későbbi ülésen az eredeti napirendi pontok szerinti tárgysorozat minden késedelem nélkül teljesíthető, így a Polgári Frakció döntése átgondolt és megalapozott volt, a testület működésében fennakadást nem eredményezett. Ellenkező esetben ugyanis a szándékos ellenzéki magatartás következtében számos napirendi pont végszavazásánál - olyanoknál is, amelyek technikai jellegűek voltak - 11-11 arányú szavazással azt az ellenzéki óhajt kívánták volna "bizonyítani", hogy a Polgári Frakció egyedül nem képes a város irányítására, ezért nagykoalíció létrehozására van szükség. (Lásd: legutóbbi Vasárnapi Dunántúli Napló) Az ilyen ellenzékiség egyetlen törekvése csak a hatalom vagy a hatalom egy részének megszerzésére irányul, nem veszi tekintetbe az események által gerjesztett feszültségek lakossági közvéleményben keletkező károsító hatásait. Bármilyen ellenzéki vélemények is jelennek meg az eset kapcsán - és erre egy demokratikusan működő jogállamban szinte korlátlan lehetőség van -, a Polgári Farkció nem engedi eltéríteni magát attól a koalíciós programcéltól és letéríteni magát arról a megkezdett útról, amelyre a választók bizalmából lépett. A Polgári Frakció közleménye Dr. Horváth Gyula Az igazi tét a területfejlesztési pénzek elosztása Hiányzik még a regionális gondolkodás A Szekszárdi Fórum vendégeként előadásában Dr. Horváth Gyula az MTA Regionális Kutatások Központjának pécsi főigazgatója a magyarországi régiók lehetőségeit és esélyeit vázolta, latolgatta. A főigazgató szerint a tét óriási: a regionálitás Európában bebizonyította működőképességét, gazdaságszervező hatását. A lehetőség számunkra is adott, és élnünk is kellene vele, hiszen az EU-ból érkező támogatások a regionális programokat részesítik előnyben. Régiók az EU-ban A régió fogalmát nem lehet definíciószerűen megfogalmazni. Nyugat-Európában általában a központi kormány alatti közigazgatási egységet jelenti, országoktól függően más-más földrajzi méretben. (Az európai gyakorlat szerint 2 millió állampolgár él egy-egy régióban.) A régió történelmi gyökerei a középkori városállamokba, hercegségekbe nyúlnak vissza, igazi kialakulásuk azonban csak ennek az évszázadnak a 60-70-es éveiben történt meg. A Nyugat-európai régiók kialakulását az a felismerés hozta létre, hogy gazdasági versenyképesség megőrzése lehetetlen csak központi gazdaságpolitikával, illetve településfejlesztéssel, hiszen az egyik szint képtelen átlátni a szükséges fejlesztési területeket, a másik pedig képtelen megfelelő erőforrásokat mozgósítani a szükséges fejlesztésekhez. Ez a felismerés alakította ki a régiókat, amelyek földrajzi és közigazgatási és természetesen gazdasági egységet alkotnak. A 60-as években Magyarországon is történt kísérlet a régiók kialakítására. Ki is jelölte az akkori kormányzat a 6 tervezési régiót, de funkcionálisan működő régiók nem jöttek létre. A rendszerváltáskor az új önkormányzati törvény a települési önkormányzati rendszert erősítette meg, ami természetes folyamat volt, hiszen a diktatórikus központi tanácsrendszer után minden település szerette volna helyben gyakorolni és megtapasztalni a demokrácia és a demokratikus működés előnyeit. folytatás a 9. oldalon