Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-17 / 2. szám

1999. január 17. t SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 SÓBI^TMTSZ Szekszárd Város Polgármesteri Hivatala az elmúlt év végén - a Héliosz Kft. jelzése alapján- ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Történt ugyanis, hogy a csúszásmentesítésre szolgáló só - melyet egy szolDr. Bálás András frakcióvezető „a Polgári frakció vizsgálatot kezdeményezett" gáltatói szerződés szerint évek óta a hivatal rendelt meg, vett át és helyezett el a Héliosz Kft. telephelyén - szállítása a szolgáltató észrevételei szerint nem megfelelő módon érkezett a telepre. A bejelentést követően a rendőrségi nyomozással egyidőben, belső vizsgálat is kezdődött a hivatalban, melynek végeredményeként vaskos dossziéban foglalták össze a több éve tapasztalható hiányosságot. A Városi Közgyűlés Polgári frakciója a politikai felelősség, valamint a tiszta közélet megteremtésére hivatkozva vizsgálatot kezdeményezett az ügyben. Dr. Bálás András frakcióvezető megítélése szerint a politikai felelősség vállalásához szükséges az információk pontos és időbeni áramoltatása. A frakcióvezető véleménye szerint az ügy részleteiről sem a hivatalban, sem a Héliosz Kft. menet közben lezajlott felügyelő-bizottsági ülésén nem kaptak megfelelő szintű tájékoztatást. Az összes információkhoz csak a héten megtartott gazdasági bizottságon feltett kérdésük alapján juthattak hozzá. Miután a frakció úgy ítélte meg, nem egyértelmű, hogy az ügyben csak a hivatal felelős, vizsgálatot kezdeményezett, mondván, az idegen vagyon tárolása és dokumentálása nem volt megfelelő. Németh Zoltán igazgató „a szolgáltató semmilyen szinten nem érintett az ügyben" Németh Zoltánnak, a Héliosz Kft. igazgatójának elmondása szerint a szolgáltató semmilyen szinten sem érintett az ügyben. — A teljes nyilvánosság qlött, majd három hete folyik a vizsgálat - mondja az igazgató -, mely arról szól, hogy a hivatal és egy külső gazdasági társaság (nevét a vizsgálat befejezéséig nem közölhetjük) között köttetett egy jogügylet, amely nem pontosan teljesült. Ezt a Héliosz Kft., mint felhasználó jelezte a hivatalnak, majd feljelentéssel élt. Ezzel számunkra az ügy lezárult - jelentette ki az igazgató -, hiszen a Héliosz Kft. soha, senkinek, semmiféle igazolást nem adott. A szerződésben, mely alapján végezzük a szolgáltatást, pontosan le van írva, hogy azzal az anyaggal kell dolgozni, melyet a hivatal szerez be. Ezt a Héliosz Kft. nem vette át soha, így értelemszerűen erről semmiféle igazolást sem adhatott ki. Dr. Ferincz János aljegyző a vizsgálat eredményére támaszkodva alátámasztja a hivatal felelősségét. - Kétségkívül megállapítható - mondja az aljegyző -, hogy nem jogszerűen folyt a só átvételének visszaigazolása. A számviteli fegyelemben és számlaellenőrzésben is komoly hiányosságok vannak. A beérkező anyag, a számlák helyességének ellenőrzése a hivatal feladata, s ez nem történt jogszerűen. Ezért is kezdeményeztük az eljárásokat. Az ügyben jelenleg még folyik a rendőrségi vizsgálat, mely várhatóan az év folyamán zárul le. iKG Sajnálatos módon - a sajtó ördögének jóvoltából - az előző heti kis cikkem egyik mondatából egy nagyobb rész lemaradt. „Hogy szavam ne felejtsem, mint rutinos politikus a választások után, az itt a kérdés, hogy igazuk van-e azoknak a vasutasoknak, akik nem hagyják magukat kizsákmányolni, miközben Magyarországon sok olyan ember van, akit senki sem akar kizsákmányolni, ezért nem is tudja megvédeni áz érdekeit egyetlen szabad szakszervezet sem?" Ezzel arra céloztam finoman, hogy ne nézzünk vágyaink távolába, egész világ nem a mi birtokunk. Tetszik, nem tetszik, jelenleg Magyarországon rangnak számít (sőt kiváltságnak!) kizsákmányoltnak lenni. Aki nem hiszi, próbálkozzon meg sima vagy tartós munkanélküliként elhelyezkedni, akár minimálbérért is. Akkor majd megtapasztalja, hol lakik a magyarok Istene! Továbbá... Gondoljunk bele, mi történne, ha Magyarországon minden létfontosságú vagy stratégiai feladatokat ellátó intézmény (ezeket azért nem sorolom föl, hogy nehogy valaki sztrájkfelhívásnak vegye!) dolgozói addig sztrájkolnának, amíg jogos, vagy jogosnak vélt követeléseiket maradéktalanul nem teljesítik. Nem részletezem. Ezzel a világért sem azt akarom mondani, hogy mindennel meg kell elégednünk, amit elénk vetnek, amint a kóbor kutyáknak, de az sem a legokosabb megoldások egyike, ha követjük annak a szőlősgazdának a példáját, aki látva, hogy a jég veri a szőlőjét, maga is fejszét ragad, mondván: — Uramisten, lássuk, mire megyünk ketten! Bálint György Lajos Vége a sztrájknak J MÉG EGYSZER A SZTRÁJK-KÉRDÉSRŐL