Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-11 / 14. szám

10 • SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. április 11. I \ n n'nh • r-3 1 n —i" i I PJLsjl n ni (9)ÜSCifeluu uS[Uj© u E)LrEJ LLD u^ üt• • í Napló a kelet-európai változásokról - alulnézetből Elnézést kérek mindazoktól, akikről írtam és akikről nem. Én már mindenkinek megbocsátottam. * Ezt a munkát kordokumentumnak szánom. Csinosítgattam, de nem szépítgettem utólag, mert ahhoz nincs jogom. így éreztem akkor magam - köztetek. Ne haragudjatok rám, ha még éltek. Kis idő múlva már mindannyian múltba süllyedt figurák leszünk. * Néhány nevet és helyszínt kénytelen-kelletlen megváltoztattam vagy diszkréten elhallgattam. (Nem magam miatt.) Ha valaki az álar­cos hősök között így is felismerné önmagát vagy (fele barátját, tudja be a szerző ügyefogyottságának. * Ha a vagdalkozás vágya vezérelne, már akkor megjelentethettem volna ezt a naplót, amikor pontot tettem a végére. Az irodalomnak nem a bántás a célja, hanem a jobbítás és a megörökítés. * Az első szekszárdi kiadáshoz kívánkoznak ezek a mentegetődző előszószilánkok. A tíz évvel ezelőtti történet szereplői köztünk járnak, és bizony sértődékenyek. Holott ez egy szórakoztató mű! És nem is róluk szól, hanem a fergeteges kelet-európai változásokról, me­lyek következtében a kisember megrázta magát - és kisember maradt. 1989. január 4. szerda Nem vagyunk olyan nagyszerű fi­gurák, mint amilyeneknek a saját tükrünkben látjuk magunkat. Én is azt hittem: sokra viszem. És tessék! A kopár Alföldről a kies Dunántúlra nősültem, s már két éve itt dekkolok Tolnán, a nagy lehetetlenségek kis­városában. Szeretet az persze van, csak haladas nincs. Egy százéves vert falú házban lakunk. A teteje fe­kete bádog. Tűri az időt. Együtt lé­legzik a természettel. O de jó! A szi­getelése sajna nem az igazi. Mond­ják, hogy akkoriban napraforgó­mag-héjat szórtak szét e célból. A ház elején üzlethelyiség van. Kira­katán a redőny évtizedek óta zárva. Tavasszal, ha elköltözünk, egy bol­tos ember veszi meg a kéglit. O majd újra kinyit. Bemutatom a főbb szereplőket, a fokozatosság elve szerint (nehogy olyan legyen ez a napló, mint valami nagy-orosz regény, ahol az első 20 oldalon felvonul 1500 kisebb-na­gyobb hős, Moszkvától-Vlagyivosz­tokig, Nagy Pétertől-Gorbacsovig). A legfőbb szereplő a lányom, aki most is benn üvölt a szobában, mert mézes cumi nélkül nem hajlandó el­aludni. Féltjük a fogait, de még job­ban féltjük az idegeit, az idegeinket. Igyhát előbb-utóbb megkapja a mé­zet. És megkapja másodszor, har­madszor, ötödször is. És akkor vég­re elszunnyad, és végre csend van. Egy darabig. Míg fel nem ébred. De minden éjszaka riadóztat egyszer­kétszer-ötször, és ez ugyanannyi mézes cumit jelent. Lassan másfél éve játsszuk a „leszoktatjuk a méz­ről"- című komédiát, csak könyvek­ből és elbeszélésekből ismerve az anyja ölében elszenderedő kisdedet. A mi Vikinket álomba kell tuszkolni. A tuszkoló: hitvesem, Ábrahám Erzsébet, akit én, az egyszerűség kedvéért Ábrahám Erzsébetnek szok­tam hívni; nagynéha Csőrének. O en­gem bizalmasan Wessely Gábornak nevez ilyenkor. Úgy élünk, mint a ga­lambok: tápláljuk a fiókánkat. 1989. január 5. csütörtök Ha udvariasságból meghallgatok másokat, az még nem azt jelenti, hogy én kevésbé szellemes vagyok, vagy velem nem történtek meg ha­sonló, sőt különb sztorik fennállá­som 31 éve alatt. Ha udvariasságból meghallgatok másokat, az csak egy gesztus. De sajnos ezek a mások ­akiket meghallgatok - nem veszik észre magukat; ők nem hallgatnak meg engem. Viszik a szót, udvariat­lanul, középszerűen, laposan, ismé­telgetik önmagukat, és roppant jól szórakoznak. Munkahelyi ájer. A szekszárdi földhivatalnál nincs mód a kibonta­kozásra. A meló nem lényeges, az emberi értékek még annyira sem azok. A lényeg a szórakozás. A tér­képtárban napi 2-3 üveg vermut fo­lyik el. A főnök egy bárzongoristá­ból lett jogász, mázsán felüli ver­senyző. Roppant rendes fickó, de ál­landóan szomjas. A csopvez., aki egy krisztusi korban lévő technikus, és a cimborája, a műszaki csoport másik technikusa szintén „zenész". Ok alkotják a szeszkó triót. A har­madik pohár után elkezdik új ala­pokra helyezni a geodéziát és az in­gatlan-nyilvántartást. Gyakran be­segít nekik a sofőr is, aki szintén fontosabb, befolyásosabb ember ná­lam, az egyetlen szakmérnöknél. Semmi bajuk velem, semmi bajom velük, csak elkülönülünk. (Külön állunk.) Pedig én csapatjátékos sze­retnék lenni... Egy szinttel feljebb, a megyei hi­vatalnál másféle kalandokról mesél­hetnének a térképtári falak. Csak 18 éven felülieknek! Azt rebesgetik, liogy a nagyfőnök, korát meghazud­tolóan virgonc. Mulatni tud, annyi szent. Másfél éve kerültem ide ­csöppet sem szűzies legénykor után-, és pillanatok alatt beláttam, hogy „van még mit tanulnom". Az egyik első fehérasztalos rendezvé­nyen, a faddi téesz vendégházában, így feddett az egyik kollegina: - Gá­bor, te nem tudsz csárdásozni? Ta­nulj meg, mert itt annyi buli van, mint a fene! Szégyelltem magam. Mintha azt mondta volna: - Te nem foglalkozol számítástechnikával? Hát ne hara­gudj, de ehhez a munkához legalább a Basic nyelvet illene ismerned! 1989. január 6. péntek Vízkereszt. Laposak a poénok, kedvetlenek az emberek. Jönnek az áremelések, megdermed az élet. Le­kopasztottam a fenyőfát, aztán fel­aprítottam. Majd eltüzeljük. 150 nap a tél, most vagyunk félúton. Olyan reménytelennek látszik min­den! A lakásváltoztatás, a munka­hely-változtatás, az életmód-változ­tatás. Nincs lehetőség a testi-lelki kondicionálásra, csak a robot, a sár­taposás, a pénzkeresés, a felszínen maradásért való küzdelem tölti ki a hétköznapokat. Voltunk az OTP-nél. Még nem tudják, milyen „kedvezményeket" élvezhetnek majd a lakást vásárló fiatalok. Bővebben: huszadika után. 18%-os kamatozású kölcsönt emle­gettek. Vass Tibitől kaptam ezt a naplót. Ő ott nyomdászkodott, ahol én főiskoláskodtam - Fehérváron, a Geóban - aztán a hazát is együtt védtük, az MN túlképzett közlegé­nyeiként. (Párhuzamos életrajzok.) Tibi sokszorosította első „illegális" versesfüzeteimet, húsz-húsz pél­dányban, az esküvői meghívóm is őáltala készíttetett, szintúgy ez a vaskos, teleírásra váró, nem épp ócska napiócska. Kösz. Hű de rü­hellem a hálálkodást! De mi a fran- ( cot tehetek? Fizetni akarok, és so­sem fogad el pénzt. (Követhetnék példáját a boltosok!) A „zugnyomdászatért" később mindkettőnket körbeszimatolt a ha­tóság. Országos ügyet kreáltak be­lőle, engem otthon, Szolnokon hall­gattak ki, Tibit Fehérváron, és ször­nyen gyanúsnak találták kedves pesti cimboránkat, Batha Zsoltot is (összekötő!), akivel egyszer, né­hány kori árpáié vizeletté változta­tása során, újságot akartunk alapíta­ni a Hági sörözőben. Államellenes tevékenységgel vádoltak bennün­ket, vallattak, hogy kik a bűntársa­ink, és felajánlották, hogy együtt­működés (spionság) fejében elte­kintenek a felelőségre vonásunktól. Szédületes hévvel láttak az ügy fel­göngyölítésének. Kár, hogy nem volt mit felgöngyölíteni. | Vass Tibi ma egy Gábor nevű gyermek apja. Maszek filmnyomó, és van egy sárga Trabantja, mellyel trabantozni szokott. Wessely Gábor (folytatjuk) Aki e napló könyv alakban való megjelentetését támogatná, az erre szánt összeget szíveskedjék a Kéz­jegy klub 11746108-20006572 szá­mú számlájára befizetni! ELKÖLTÖZTÜNK! ELIKSZ BT. TV-VIDEO SZERVÍZ és KERESKEDÉS Új címünk: (régi szervízünkkel szemben) Szekszárd, Béri B. A. u. 56. Tel.: 412-573, 414-141

Next

/
Thumbnails
Contents