Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-21 / 11. szám

r SZEKSZÁRDI 1999. március 21. VASAMAP A felszínre hozott múlt Búvárrégészeti konferencia Sassnitzban A szekszárdi önkormányzat pályázati támogatása révén lehetőségem nyílt a rendezők meghívásának eleget téve részt venni és ismertetni a magyarországi kutatások eredményeit az IKUWA '99 nemzetközi búvárrégészeti konferencián. Az Európai Unió Raphael programjának támogatásával a németországi Sassnitzban rendezett találkozón Amerikától Ázsiáig kaphattunk tájékoztatást a legújabb kutatási eredményekről, a munkánkat megkönnyítő modern eszközökről, eljárásokról. A konferenciához kapcsolódó filmszemle dokumentumfilmjei pedig nemcsak látványosak, de módszertani szempontból igen hasznosak is voltak. A közel egy héten át folyó tanácskozás, a személyes találkozások, megbeszélések hátteréül Rügen szigetének természeti szépsége, a konferenciához kapcsolódó merülések, a rövid svédországi kirándulás szolgált. A sassnitzi konferencia előadói ismét emlékeztettek arra, hogy a régészeti leletek gyűjtése szinte azonos időben kezdődött a szárazföldön és a vizekben. Először csupán a múlt kincseinek, újrahasznosítható tárgyainak feltárásával, majd jóval később tudományos céllal. A szárazföldön a múlt század óta szinte mindenütt törvényekkel védik a régészeti értékeket, szabályozzák gyűjtésüket. A vizek, különösen a ^rcngerek azonban még ma is viszonylag szabad prédát jelentenek a kincsvadászok számára, akik többnyire a zsákmány bizonyos százaléka fejében félig-meddig legalizálva folytatják tevékenységüket. E kincskereséstől élesen elhatárolódva, világszerte mind szervezettebb formában folyik a víz alatti régészeti lelőhelyek felmérése, feltérképezése - mint a svájci búvárrégészet doaenje, Ulrich Ruojf is hangsúlyozta - már nem elsősorban a kincsek reményében, hanem a sokkal fontosabb, más úton meg nem szerezhető régészeti, történeti információk miatt. A víz alatti leletek kapcsán mindenki elsősorban a tengerek, óceánok mélyén fekvő hajókra gondol. Valóban, számos ismert, fontos régészeti adat köszönhető ezeknek a feltárásoknak (gondoljunk csak például a bronzkori rézforgalomra, a cip•

isi rezet szállító hajókra, Akrotiri jórészt 'ngerbe süllyedt palotájára, a római kori kereskedelemre utaló, a tengerben talált szarkofágokra). Ezen eredményes feltárásokban nem kis része volt a Cousteau kapitány és munkatársai által a francia hadsereg megbízásából kifejlesztett könnyűbúvár felszerelések második világháborút követő tömeges elterjedésének, a vizek mélye mind szélesebb körű feltárásának. A tengerek, az óceánok kutatása mellett - szinte Európa szerte egyidőben már a múlt században megkezdődött a tavakban, folyókban mocsarakban rejlő régészeti leletek feltárása is. A kutatások azonos időre tehető kezdetének kiváltó oka meglehetősen prózai volt: Európa nagy részén az 1850-es években szokatlanul nagy szárazság volt, a vizek leapadtak, s a partközeli részeken, a kiszáradt mederben cölöpök, edénydarabok, kőeszközök bukkantak elő. Ezek feltárásával vették kezdetüket az első tervszerű, tudományos igénnyel végzett víz alatti feltárások. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a part közelében szilárdan álló oszlopokat több ezer évvel ezelőtt, házaik alapozása során őskori emberek verték mélyen az iszapba. A víz és az iszap nemcsak a cölöpöket, hanem a vízbe hullott faedényeket, kanalakat, szerszámnyeleket, szalma- és gyékénykosarakat, textilféleségeket is hosszú időn át, jó állapotban megőrizte. A korábbi, szárazföldi ásatásokon előkerült égetett agyagedények, csont- és kőeszközök, fémtárgyak mellett így pontosan ismertté váltak az egykor élt emberek Cousteau kapitány csapata Dunából kiemelt római házai, azok berendezése, ruházatuk, fa-, gyékény-, szalmaedényeik, sőt az ételeik is. A szerves anyagból készült leletek romantikus lázba hozták a kutatókat, és a németek 1856-ban Wangen falunál, majd a francia, olasz tavakban is egymás után tárták fel az őskori, cölöpökön álló falvak maradványait. Ezek az ásatások nagy hatással voltak a múlt század végén a magyar régészekre is. Rómer Flórís az 1860-as években alacsony vízállásánál a Balaton leleteiről tudósít, Széchenyi Béla gróf egy évtizeddel később a Fertő tóból közöl őskori leleteket. Wosinsky Mór a regölyi tőzegtelepnél az egykori Kapos-part közelében húzott néhány kutatóárkot, hátha ő is talál egyebek között cölöpökre épített házra utaló leletet. Famaradványokat sajnos nem talált, csupán egy-két kő- és csonteszközre bukkant. A századfordulóig tartó lelkesedést követően még évtizedekig kellett várni, amíg nemcsak a kiszáradt medrekben, hanem a vizek mélyén is megkezdődhettek a tudományos célú régészeti kutatások. Ennek alapvető feltétele a hosszabb víz alatti munkát és szabad mozgást lehetővé levő könnyűbúvár felszerelés felfedezése volt. A konferencián bemutatott filmek kapcsán a nézőnek óhatatlanul is eszébe jutott Cousteau kapitány, aki élete utolsó pillanatáig azért dolgozott, hogy a vizek mélyét is birtokba vehesse az ember. Ezért különösen nagy gondot fordított a víz alatt látottak rögzítésére és bemutatására, hiszen az emberek többsége csak azt hiszi el, amit saját szemével lát. Az első, csak a figyelem felkeltését - és a támogatást biztosító - filmeket követően egymás után készítette a víz alatti világot tudományos igénnyel bemutató sorozatait. A Dunáról készített filmjének forgatásakor többször is járt hazánkban, munkatársai a bölcskei római kori erőd romjainál is merültek. Személye a víz alatti régészeti kutatásokban világszerte új korszakotjelentett: technikai újításainak köszönhetően, a modem könnyűbúvár felszerelés és a víz alatti fotózás tömeges elterjedése révén a vizek mélyén is lehetővé vált a szárazföldihez hasonló tudományos igényességű feltárás. Az igazi víz alatti ásatások először tengerekben, az elsüllyedt hajók ókori amfora-és szoborleletei, vagy a felfedezések korabeli nemesfém kincsek feltárására szerveződtek. A kevésbé látványos, ám annál több tudományos adattal szolgáló munka - a folyókban, tavakban található őskori leletek szakszerű feltárása - csak a hatvanas években kezdődött meg. Nyugat-Európában az elmúlt három év tized alatt a búvárrégészet nemcsak profi hivatás, de a közérdeklődés középpontjában álló feltáró tevékenység lett. A szakemberek arra törekedtek, hogy a szakmai célkitűzések mellett tudatosan kialakítsák azt a széles társadalmi bázist, amely mind anyagiakkal, mind érdeklődésével a búvárrégészet egyik legfőbb támogatójává vált. A magyar búvárrégészeti kutatás is szép eredményekről adhatott számot a sassnitzi konferencián. Tíz éve Svájcban még inkább csak terveinkről, elképzeléseinkről szólhattunk, most pedig az angol nyelvű konfercnciakötetben széles körben ismertethetjük elért eredményeinket. A személyes beszélgetéseken már a jövőt tervezve felmerült egy uniós pályázati támogatással megvalósítható, nemzetközi dunai kutatási projekt lehetősége is. Jó lenne, ha a következő tanácskozáson már ennek eredményeiről is szólhatnánk. Dr. Szabó Géza régész a szekszárdi múzeum előtt a kori oltárköveket filmezi. I i