Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-21 / 11. szám

8 S SZEKSZÁRDI VASAItWI' 1999. március 21. HOGY VAGY SZEKSZÁRD? __ liMMHHHHM N mmmmm Városi egészségtérkép I. Ma már a fejlődő egészségügyi kultúrának, a különböző tudományoknak köszön­hetően egyre pontosabban lehet tudni, hogy milyen diagnózist állapít meg a házior­vos, ha különféle betegségek tüneteivel jelentkezünk a rendelésen, egyre pontosab­ban lehet tudni, milyen pirulák hozhatnak gyógyulást. De mitől egészséges ma egy város, s ha nem az, vajon mi baja lehet? A tünetek miről árulkodnak, van- e rá jó recept, s ami a legfontosabb, vajon ki vagy mi gyógyíthatja meg? Ha az utóbbi kér­dés komolyságát kissé feledtetni szeretném, akkor azt válaszolnám a megismert adatok tükrében, hogy a város „gyógyításában", illetve egészségének megőrzésében illetékes mindenekelőtt: „dr. Városi Lakosság", „dr. Tolna Megyei ÁNTSZ", és ve­le szoros együttműködésben, „dr. Városi Önkormányzat és intézményei". Remé­lem, bocsánatos bűnnek tekintik a kéretlenül adományozott doktorátust, de talán így tehető a leginkább érzékletessé az a felismerés, miszerint ki - ki lehetőségei sze­rint „orvosa" lehet Szekszárdnak. Mielőtt a város jelenlegi közegészségügyi állapotáról képet adnának a szakemberek, fontos megemlítenünk, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Szükségletkom­munikáció - programra kiírt pályázata alap­ján 1996 - ban elkészült Szekszárd város Egészségterve. A pályázatot Szekszárd Me­gyei Jogú Város Önkormányzata nyújtotta be és a program szakmai irányítására, Dr. Kis Máriát, az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézeté­nek megbízott igazgatóját (1996) kérte fel, akit sorozatunk első fejezetében az egészség­terv céljairól, sorsáról kérdezünk. .Szívügy' - Ezt az egészségtervet néhány évvel már megelőzte egy gondolat: bekapcsolódni a Magyarországi Egészséges Városok mozgal­mába. Ennek feltétele volt, hogy elkészüljön egy egészségügyi helyzetfelmérés, az ügyek viteléhez megtörténjen a bizottságok felállítá­sa, a szükséges költségek biztosítása. A kör­nyező településeken - Pécs, Paks, Dunaújvá­ros - már elindultak egészségprogramok, amelyhez úgy gondoltam, jó lenne, ha Szek­szárd is csatlakozna. Többször megkerestem ez ügyben az akkori tanácsot, de nem így tör­tént. Korántsem jelenti azt, hogy aki ebbe a mozgalomba bekapcsolódik, az már holnaptól egészséges, de egy jelentős lépés a megoldá­sok felé: megvizsgálni, mi az ami fájhat a vá­rosnak, mit, hogyan lehetne orvosolni, annál is inkább, mivel Szekszárd vonatkozásában ilyen egészségügyi helyzetfelmérés még nem történt - tudtuk meg dr. Kis Máriától. „Mi fáj?" Bennünket itt lakókat az érint a leginkább, hogy milyen a vizünk, milyen az orvosi ellá­tás, megoldódik - e valaha a szeméttelep, a szennyvízelvezetés kérdése, megfelelő - e az iskolahálózatunk, milyenek a szolgáltatása­ink, a közbiztonságunk... - folytatja a dok­tornő. Az egészségterv célja az volt, hogy fel­tárja azokat a tényezőket, amelyek a város la­kóinak egészségét befolyásolják, megismerje a lakosság véleményét saját és környezete egészségéről, majd ennek megtörténte után rámutasson azokra a hiányosságokra, ame­lyek a szükséges változtatások sarokpontjait képezhetik - derül ki a városi egészségterv „forgatókönyvéből". Mindezt egy tervszerű formába öntve - mélyinterjúk a város vezető­ivel, képviselőivel, szakembereivel, önkor­mányzati határozatok elemzése - valósította meg az akkori lelkes szakértői csapat a kör­nyezet-egészségügy, az oktatás, a közbizton­ság és közlekedés, a lakosság egészségi álla­potának, illetve szociális helyzetének felmé­résével. A lakosság tájékoztatása, bevonása a programokba, csapatok, bizottságok alakítása a problémák javítására, prevenciós tevékeny­ségre. Egy mozgalom indukálása, amely az emberek öntevékenységére is épít, saját kör­nyezetük javítására ösztönöz... Szép és magasztos elképzelések, amelyek nagyon nehezen megfoghatóak, nehezen kivi­telezhetőek, amelyekhez elsősorban az embe­rek életmódjában kellene változásnak bekö­vetkeznie. Ezek sosem voltak igazán népsze­rű dolgok, hiszen többlet kiadással járnak. Mindezt egy konkrét akcióprogram kidolgo­zása követte volna - egyéb hasznos ötletek felkarolása, a kampányok mellett egy tájékoz­tató kiadvány szerkesztése, amelyet minden szekszárdi polgár a kezébe vehetett volna... „Lassan gyógyuló sebek" - Ha az élet - és a rendelkezésre álló költ­ségvetés - nem írja át a forgatókönyvet, talán kézzelfoghatóbb eredményeket érünk el. Ak­kor mi, úgy gondoltuk - mivel a felmérés nemcsak az egészségügyet érinti -, hogy nem az ÁNTSZ - nek kellene e mögött állnia, ha­nem a legilletékesebb „hatóságnak", a városi önkormányzatnak, aki a leginkább felelős azért, hogyan érzik magukat az emberel^pi városban...s nem utolsósorban azért, mert a legsokszínűbben irányíthatja, befolyásolhatja a tervek megvalósulását, s ezen keresztül ter­mészetesen a lakosság szemléletét. Úgy ér­zem, hogy az önkormányzat csupán lelkiek­ben támogatta a tervet, további lépéseket nem tett, pedig meggyőződésem, hogy a városi ve­zetésnek az egyik legnagyobb ereje abban rej­lik, ha a úgymond' a városlakók pulzusán tart­ja a kezét... A tervezett költségek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket - állapítja meg dr. Kis Mária. Az eredeti program megvalósítá­sához 25 millió forintot igényeltünk, s ennek csupán a töredéke, ötszázezer forint érkezett, amely a helyzetfelmérés elkészítésére volt elegendő. Természetesen itt egy olyan dolog­ról beszélünk, amely nem új keletű, hiszen a világon mindenütt régóta küzdenek valami­lyen módon az egészséges környezetért^^ környezetvédő magatartás megvalósulásáé^ amely az egyik legtöbb erőfeszítést kívánó célkitűzés. Viszont folyamatosan gondozni kellett volna az elkészült tervet, amely egy mozgalmat indíthatott volna el, később magá­val vonzott volna más érdekcsoportokat, akik érdemesnek látják ennek támogatását mind­annyiunk érdekében...Sajnos, ez az egészség­terv úgy érzem, valahol a kudarcaim közé tar­tozik, nagyon egyedül maradtam, nem tudtuk támogatók nélkül tovább vinni... „Térképrészlet: anno 1996" Az 1996 évi adatok szerint Szekszárd köz­lekedési helyzetében a városközpontban talál­ható mellék - útvonalakon szabálytalanul vá­rakozó és ezáltal torlódást okozó járművek, illetve gazdáik is „kezelésre" szorulnak, hi­szen ha nagy a torlódás, fokozódik a vezetők ingerültsége, így megnövekedhetnek a bal­eseti statisztikák. A városon belüli megfelelő forgalomszervezés, a megállító táblák helyes.

Next

/
Thumbnails
Contents