Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-05 / 6. szám

4 SZEKSZÁRDI 1998. ÁPRILIS 19. Hét év a szövetség élén Szabó Istvánné: „az anyának önálló lett a gyereke" Az elmúlt héten szerény, bensőséges ünnepség keretében köszönték ineg a Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetségének új vezetői a korábbi vezetőség Lénárt Adámné elnök, Szabó Istvánné titkár, dr. Kolumbusz Lászlóné ügyvivő és Mayer Rezső elnökségi tag - munkáját. Ebből az alkalomból szólaltattuk meg Szabó Istvánnét, aki kezdeményezője és életre hívója volt annak idején a szövetségnek. - Drágább lett a lakásfenntartás, az élelmiszer, felmentek az árak, a nyugdíjunk viszont továbbra is alacsony maradt. Őszintén szólva nagyon megijdetünk. Ezért határoztuk el, hogy létrehozzuk a Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetségét. Szabó Istvánné így összegezte azokat az okokat és körülményeket, melyek nyomán létrejött egy ma már közismert és elismert szerveződés a megyeszékhelyen. Mintha tegnap lett volna, de ha utánaszámolunk, kiderül, hogy bizony idestova hét évvel ezelőtt zajlott le az alakuló ülés. A szövetség életre hívója a közelmúltban - egészségi okok miatt úgy döntött, hogy lemond vezetői tisztségéről. Utódának, Bács Józsefné titkárnak mindenesetre egy kiválóan működő, nagy tekintéllyel rendelkező, komoly eredményeket felmutató szerveződést adhat át. - Nem volt nehéz összehozni a csapatot - emlékezik a kezdő lépésekre Szabó Istvánné. - Leendő tagjaink - a segítséget adók és a segítségre szorulók egyaránt még a piacon is jelentkeztek, hogy jönnek, csak szóljunk nekik. Az alakuló ülés időpontjára, azaz 1991. augusztus 7-re a noteszemben már két-háromszáz név, azaz ugyanennyi tagjelölt szerepelt. A helyszínen, azaz a városházán nem is fértünk el az általunk kért helyiségben. Az önkormányzattól kellett menetközben elkérnünk a konferenciatermet... Hét év: statisztikai szempontból is nehéz összefő g I a 1 n i azt, hogy mi minden történt ezen időszakban. A mai napig több mint 3700 időskorú jelentkezett a szövetségnél vagy mint segítő, vagy mint segítségre szoruló. Közel 2000 fő részesült konkrét anyagi segélyben, támogatásban, juttatásban a szövetség közbenjárásának köszönhetően. Nem véletlen, hogy Szabó Istvánné így fogalmaz: a szövetség, ilyen jellegű működését tekintve egyenesen túlszárnyalta reményeit. - Egyvalamit sajnálok: azt, hogy az elmúlt hét esztendőben nem nagyon találkoztam sorainkban a jobb módú nyugdíjasokkal, mert ha nem is sokan, de azért akadnak ilyenek is. Számítottam az értelmiség azon rétegére is, melyről úgy véltük, hogy léthelyzete révén fokozott együttérzéssel és törődéssel bír a másik iránt: ha jöttek is, gyorsan elmaradtak tőlünk. Pedig jelmondatunk - „Segíts másokon, mert nem tudod, hogy mikor szorulsz te is mások segítségére" mindenkire egyformán érvényes lehet. S nem is elsősorban az anyagiakról, hanem sokkal inkább az odafigyelésről, a törődésről van szó. A lemondás ellenére a volt titkárnak - akit tagtársai a legutóbbi ülésen küldöttnek választottak meg'- természetesen nem szakad meg kapcsolata az érdekszövetséggel. - Lépésemet úgy fogom fel, hogy az anyának megnőtt, önálló lett a gyereke. Egy idő után el kell engedni: most már a saját lábán jár, de azért az anya továbbra is féltő gonddal kíséri lépteit. Valahogy így vagyok ezzel én is: a Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetségét már mások vezetik, s megnyugtató számomra, hogy a stafétabotot olyan emberek, közvetlen munkatársaim vették át, akik képesek helytállnijA megoldani a gondokat. Mayer Rezső virággal köszöntötte Szabó Istvánnét Öt évvel ezelőtt, 1993. április 11én megjelent lapunk 13. oldalán Tamási János a készülő Borkút apropóján szólaltatta meg Baky Péter és Juhos László képzőművészeket és Sulyok Balázs építészt. „- Ketten készítik a szobrot. Furcsa, nem mindennapi munkamódszer... - Talán csak azért furcsa, mert az emberek önzőek. Mindenki a saját alkotását szeretné elkészíteni. Péterrel mi sokat beszélgettünk, kettőnk szellemisége közel áll egymáshoz, így nem volt nehéz megegyeznünk abban, hogy milyen legyen a szobor. - Nem félnek attól, hogy sokan polgárpukkasztónak, botrányosnak tartják majd a szobrot? - Nem tudom, mitől lenne az. Egyébként nagyon sok példa van arra, hogy világhírű művek, akár zenei művek fogadtatása az első bemutatókor a botrány közelében van, később mégis elfogadják, példaként idézik. Bízom abban, hogy megértik az emberek amit mondaO t ni akarunk a szoborral. Az életörömöt, az emberi élet szépségét szeretnénk kifejezni." Gemenci József, Savas esők Szekszárdon és Európában címmel egy északi ország példájától jut el a megyeszékhelyig. „Norvég Természetvédelmi Társaság ezzel a 11 országra kiterjedő vizsgálattal, csapadékméréssel fölhasználva hozzá a meteorológiai méréseket, a légáramlatok jellemző adatait - meggyőzően kimutatta, hogy kik és milyen tevékenységek a fő felelősei annak a szörnyű pusztításnak, amit a savas esők okoznak az erdők és a vizek élővilágában, elsősorban az ideális épségűnek gondolt északi természeti tájakon, Skandináviában. Mi még ettől messze vagyunk, de az október 22-ei eső nem használt a szekszárdi régi házak falának, a Szentháromság szobornak, a fáknak és a tüdőnknek sem. És s írtuk ehhez még számítsuk hozzá az egyre töményebb helyi légszennyezést, a rengeteg gépkocsi kipufogógázát. Szóval nemcsak a nagy iparvidékek lakói szenvednek és károsodnak a megengedhetetlen mértékű légszennyezéstől, jut nekünk is bőven. Jó lenne végre tenni valamit a folyamat megállításáért, például szigorúan venni a gépkocsik gázkibocsátó-szabályozásának betartását." Te(l)hetetlen címmel és K. S. aláírással jelent meg a lap 10. oldalán az az írás, mely a város szebbé tételéért emel szót. „Elképzelem, amint városi sétája közben az illetékes felfigyel egy rendellenességre, aztán intézkedik. Megbünteti a tetten érhető károkozót, eltakaríttatja a falra kerülő ocsmányságokat. Tehát közrendfelügyel, ahogy a városi szabályrendelet előírja. Már biztosan intézkedett, hogy eltűnjön a Kiskorzó egyik épületének falán díszelgő felirat, amely a cigányok ellen emel szót. Esetleg megfigyelte, liogy mely teherautókat kelleme kitiltani a kis tétről, ha márM személygépkocsikkal szemben telmt tetlen. Elképzelem a Blues Factory plakátragasztóinak zavarát, amikor hivatalos felszólítást hoz számukra a posta, hogy koncerthirdetésiiket siitgősen takarítsák el a műemlék jellegű Augusz-kastély árkádja alól. Mert ha nem, elvégzi helyettük a hivatal, de a számla borsos lesz... Haragudnék a platánfákra szögelt és diszkóba invitáló, egyébként is ronda hirdetésekért és tudnám, hogy kinek kellene szóvá tenni. Tisztaságot követelnék a boltok környékén és nemcsak a főtéren, mert nagyon nem szeretném, hogy a márciusi (április, májusi stb.) szél hordja a szemetet a képembe. Lehetetlent kívánok? Nem hiszem, bár bevallom, még azt sem sikerült elérnem, hogy saját lakóházunk gusztustalan, koszos liftje gyakrabban tegyen kifestve. Megalázó helyzet." K.J.