Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-22 / 5. szám

4 SZEKSZÁRDI 1998. MÁRCIUS 22. Visszatérnek hozzánk" Ezelőtt 132 évvel - ajobb megélhetés reményében - több tucat család költözött el Tolna megyéből, s vette útját Erdély, pontosabban a Temesköz felé. A kivándorlók egy megfelelőnek tűnő helyszínen megalapították új otthonukat, amit Bunyaszekszárdnak neveztek el. Több mint nyolcvan évig létezett a település, mely a századunk ötvenes éveiben szűnt meg. Az akkor már román fennhatóság alatt élő lakosság a közeli városokba, elsősorban Facsádra vándorolt. S ez a tény magyarázza azt, hogy miért is éppen Facsádról érkezett a múlt héten Szekszárdra egy önkormányzati küldöttség. A Covaci Dorel polgármester vezette delegáció áttekintette azt - a tervek szerint augusztus 15-én, Facsádon aláírandó - együttműködési megállapodást, mely egyaránt kiterjedne, a gazdaságra, a művelődésre, az oktatásra, a szociális és az egyházi ügyekre. - Mindannyiunk számára fontos ez a kapcsolat - hangsúlyozta a küldöttséget fogadó Kocsis Imre Antal pogármester. - Hiszen azok, akik 1866-ban vándoroltak el Szekszárdról és környékéről, most így, ilyen formában is visszatérnek hozzánk. A kezdő lépéseket már évekkel ezelőtt megtettük: az aláírás szentesíti mindazt, amit eddig elértünk. Egymás táncát jáijuk A bunyaszekszárdiak többsége jelenleg annak a Facsádnak a lakója, mely település együttműködési szerződést kíván aláírni Szekszárddal. Covaci Dorel, Facsád polgármestere az alábbiakban mutatta be a több száz éves múltra visszatekintő várost: - Az egykori római út Facsád mellett haladt el, de a település igazából azokról a fatemplomokról nevezetes, melyek egyedülállóak országunkban. Városunknak 10 ezer lakosa van, közigazgatásilag kilenc község tartozik hozzá, köztük az egykori Bunyaszekszárd területe is. A faiparral, bőriparral, húsiparral rendelkező Facsád a Bega folyó partján található, fontos közigazgatási, gazdasági központ. A líceumban több mint ezer diák tanul, de van nálunk ezenkívül kórház és poliklinika. valamint négy bankfiók is. - Miként foglalná össze polgármester úr a Facsád és Szekszárd közötti együttműködés lényegét? §- Megtisztelés számunkra, hogy létrejött ez a kapcsolat, azaz, hogy Bunyaszekszárd és Szekszárd egymásra talált. Az, hogy nálunk épül egy templom, remélhetőleg bizonyíték nyitottságunkra arra, hogy folytatni és kiteljesíteni kívánjuk ezt a kapcsolatot. Most arra kell törekedni, hogy minél több területre terjedjen ki ez az együttműködés, gondolok például a kulturális területre, a művészeti csoportok cseréjére. Jó lenne látni azt, hogy milyen szépen tudnak a románok magyar táncokat jámi, illetve hogy a magyarok miként ropják román zenére. Emlékoszlop a templom helyén A küldöttség tagjaként tolmácsolta az otthoniak jókívánságait az a Gergely János, aki ugyan Facsádon lakik, de annak idején még Bunyaszekszárdon született. - Amikor világra jöttem, 1940. március 14-én, akkor még létezett Bunyaszekszárd - ment vissza közel hatvan évet az időben Gergely János. - Amikor szüleimmel együtt elköltöztem a faluból, 17 éves voltam. Nem mi mentünk utoljára, maradt még ott néhány évig úgy 15 család. - Miként jellemezné több mint fél évszázad távlatából szülőfaluját? - Érdekes dolog ez, hiszen ha A készülő templom Facsádon felkeresem Szekszárd környékét, mintha otthon lennék. Hasonlít az a vidék és az itteni, de nemcsak a tájkép, hanem például a népszokások tekintetében is. Ezjól bizonyítja azt, hogy a bunyaszekszárdi emberek mindent innen vittek magukkal. S a magukkal vitt kultúrát őrizték meg és fejlesztették tovább. Jutott abból még a közeli falvakba, például a szomszédos, de már román nemzetiségű Nagybunyára is. Az itteniek sokat tanultak a földművelés, de még a sütés-főzés terén a bunyaszekszárdiaktól. - Ilyen gazdag kultúra ellenére miért néptelenedett el mégis a falu? - A negyvenes évek végén minden rosszra fordult a beszolgáltatások miatt. A nép annyira elszegényedett, hogy ott helyben nem volt remény a megélhetésre. Egyvalaki elköltözött, azt követte a másik, majd a többi... A többség a 14-15 kilométernyire található Facsádra ment, de vannak bunyaszekszárdiak Igazfalván, Lúgoson, Szapáron, Aradon, de még a tengerparton található Konstantában is. - Összetartanak az egykori bunyaszekszárdiak ? - Régebben jobban összetartottak, de mostanára már a fiatalok nem igazán tartják számon hogy honnan érkeztek szülei. A vegyes házasságokban a gyerekek nem is biztos, hogy egyáltalán beszélnek magyarul, kevés a magyar iskola... - S az egykori bunyaszekszárdiak számára mit mond a Szekszárd szó? - Azt, hogy a mi őseink Szekszárd környékéről vándoroltak ki a Temesközbe. Azt tudom, hogy az én dédanyám Borjádon született. S ezelőtt 40Ű50 évvel álmunkban sem gondoltunk arra, hogy egyszer valamikor ismét összeköttetést teremthetünk őseink szülőhelyeivel. - S ennek a kapcsolatnak lesz az egyik eredménye egy templom Facsádon. - Igen, egy református templomot építünk, a belső munkákat leszámítva már készen is vagyunk. A felszentelés augusztus 16-án lesz. - Bunyaszekszárd helyén már nincs templom, de egyáltalán mi maradt a településből? - Néhány sírt leszámítva semmi. Ezelőtt két évvel a templom helyén egy emlékoszlopot emeltünk, s itt találkozunk minden ^^ augusztusának második vasárna^^ ján a bunyaszekszárdiakkal és leszármazottaikkal. Adakozás a templom építésének befejezéséhez Már eddig is több szekszárdi lakos járult hozzá adományával a facsádi templom építéséhez. A helybeliek - az egykori bunyaszekszárdiak és mások - továbbra is örömmel fogadják a támogatást. Az eddig összegyűlt adományokhoz a következő címen lehet csatlakozni: 11500119-10000874 Zombai Takarékszövetkezet II. Sz. Kirendeltsége Szekszárd, „Bunyaszekszárd" jeligéjű betétkönyv.