Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-22 / 5. szám

1998. MÁRCIUS 22. SZEKSZÁRDI 3 Érdekli? Bemutatjuk! „Egy lábon álló cég lettünk" Legutóbbi számunkban Kővári László, a Tolna Megyei Agárkamara elnöke Szabó Zsoltnak, a Gemenc Gabona Rt. vezérigazgatójának tett fel kérdést: a privatizációt követően milyen fejlesztési elképzelései vannak annak érdekében, hogy a megye gabona- és lisztforgalmazása területén a korábbi súllyal jelenjen meg a megyében a részvénytársaság? Az egyetlen frappáns kérdés - ki nem mondva, le nem írva - számos máH takar. -A kérdés megállapítást is tartalmaz. Azt, hogy a cégünk súlya a megyében a privatizációt követően csökkent... Amikor az állam elhatározta, hogy a gabonaipart privatizálja, akkor ezt dekoncentráltan tette. Ez az első lépés azt jelentette, hogy minden megyei gabonaipari vállalatnak értékesítenie kellett azokat az üzemegységeit, amelyek önállóan üzemeltethetőek. Ez - véleményünk szerint eléggé szerencsétlenül - úgy jött ki, hogy a Gemenc Gabona jogelődjének, a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak gyakorlatilag valamennyi üzemét értékesíteni kellett. - Mikor és mit adtak el? •- Ez 1993-94-ben történt. A hét lmunkból hatot eladtunk, csak a szekszárdi maradt meg. Voltak keverőtelepeink, azokat is el kellett adni, ahogyan az állati táptakarmányt értékesítő bolthálózatunkat is. A decentralizált privatizáció végén a korszerű szekszárdi malom és a tárolóüzem maradt meg. - így a cég - mondhatni - megrokkant. - Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy lábon álló cég lettünk, azaz kizárólag búza őrlésével foglalkozunk a korszerű, nagy kapacitású, jól karbantartott, 1991ben átadott malomban. - Hogy alakult a cég vagyona? - A részvénytársaság 1993. december 31-vel 524 millió kétszázezres törzstőkével akalult meg. A korábbi cég és a jelenlegi közötti különbséget inkább a létszámmal érzékeltetem: annak idején az egész megyét behálózó üzemegységeinkkel együtt 1300 dolgozót foglalkoztattunk. Jelenlegi létszámunk pedig 85. - Vannak megyék, amelyekben egyben maradt a régi cég. Miért „szedték szét" a Tolna megyeit? - Mert így döntött az állam, az Állami Vagyonügynökség. Odafönt konkrétan kijelölték, melyik üzemeket kell eladni. Ezt nekünk végre kellett hajtanunk... nem volt mese. Szomorúan mondom, hogy egy nem is olyan régen épült, korszerű dunai uszályrakodó kikötőt is el kellett adnunk. Azt, amelyik Fadd-Domborinál van. Ismétlem, így lett egylábú a cég, amely - Kővári úr kérdésére is válaszolva - nagyságrendekkel lett kisebb a volt „gabonaforgalminál". Ezt követően a korábban a mi tulajdonunkban levő malmok konkurenseként jelentek meg: a dombóvári, a bonyhádi, a dunaföldvári, a bátaszéki, a mözsi és a tamási malmok. - 1994-ben az állam kiírt egy privatizációs pályázatot a Gemenc Gabona Rt.-re, de ez eredménytelennek nyilváníttatott. - Ekkor ígéretet tettek új pályázat kiírására, de hosszú ideig csend volt, az élelmiszeriparban pedig az értékesíthető, eladható üzemek kezdtek fogyni. Ekkor a termelők szervezkedésbe fogtak, hogy feldolgozóüzemhez jussanak. - A Tolna megyei volt beszállítóink, a gabonatermelők alakítottak egy beszállítói szövetkezetet. Emlékszem kakasdi alakuló ülésükre. - Ez így volt. Azzal a céllal alakultak, hogy privatizálják a Gemenc Gabonát. - Ez nem jött össze. Mondták annak idején, hogy szabálytalanul történt a privatizáció, de nem erről faggatom. Inkább úgy teszem föl a kérdést: mennyire lett volna logikus és ésszerű az, hogy Tolna megyei csoportosulás privatizálja a céget, mint az, hogy az ország különböző, távoli részein működőkből összeállt társaság? - Én úgy érzem, hogy ez igazából nincs ok-okozati összefüggésben, mert mi itt Szekszárdon ezzel a nagy teljesítményű malommal gazdaságosan csak a közvetlen környezetünkben lévő termelők alapanyagát tudjuk megőrölni gazdaságosan, hiszen a szállítás megnövelné a költségeket. - Most hogyan működik a cég? - A szövetkezeti privatizáció tavaly januárban azzal került le a napirendről, hogy az ingyenes vagyonjuttatás lehetőségét az országgyűlés elvetette. így az APV Rt. újból kiírta a pályázatot, de úgy, hogy 51 százalékos részvénycsomagra pénzügyi-, szakmai befektetőknek adott lehetőséget, 34 százalékot a beszállítói-, termelői kör részére különített el, a maradék 15 százalékot a törvény szerint kedvezményes részvényvásárlási lehetőséggel visszatartotta állami tulajdonban a dolgozók felé. (Ez utóbbit a napokban kezdtük el szervezni.) - Az utolsó, végleges pályázatot a Cerinvestor Kft. nyerte. - A kft. a székesfehérvári Cerbona Rt. többségi tulajdona, azaz a nyolcvan százalék az övé, a húsz pedig a Gemenc Gabona menedzsmentjének a tulajdona. - Hogyan alakult a beszállítói kör, az említett 34 százalék? - A nagyobb hányada nem a közvetlen korábbi körből került ki. Vannak közöttük Tolna megyeiek és a megye környékén elők. - Hogyan érinti mindez a Tolna megyei gazdákat, azokat, akik régen beszállítói voltak a Gemenc Gabonának, ám voksukat nem a Cerinvestor mellett tették le? - Ezekkel a gazdákkal mi kapcsolatban voltunk tavaly, a felvásárlás időszakában és a pályázat idején is. A búza nagy részét tőlük vásároltuk. Azaz mi a régi partnereinkkel változatlanul kapcsolatban vagyunk, ám ez a kör kibővült azzal a pályázói körrel, amely csatlakozott a nyertes pályázóhoz. Hangsúlyozom, hogy azokkal a régi partnerekkel, akik továbbra is üzleti kapcsolatban akartak lenni velünk: kapcsolatunk nem változott, a privatizáció miatt nem kerültek hátrányos helyzetbe. Ugyanis mi a piacon a leggazdaságosabb lehetőségek felhasználásával igyekszünk fölvásárolni. - Semmiféle korlátozás nincs? - Csak a kapacitás. - Ön a privatizáció előtt megbízott vezérigazgató volt, most kinevezett lett. Hogy élte meg az elmúlt időszakot? - Ennek a történetét ott kell kezdenem, hogy én 1991-ben kerültem ide főmérnöki beosztásba. A Malomipari Vállalat írt ki pályázatot, a Telkes-féle cég kiválasztása alapján „nyertem". - Vagyis a fejvadászok találtak rá önre. - Igen, tizenegy pályázó közül. Alighogy ide kerültem, belecsöppentünk a privatizációba. Az akkori igazgató engem bízott meg a privatizációs feladatok bonyolításával a szakmai, főmérnöki munka mellett. Nagyon nehéz volt a plusz feladat végzése, s nem elsősorban azért, mert e feladat nem rám tartozott. A legnehezebb a létszám leépítése volt. - Az előző főnöknek joga volt önt ezzel a feladattal megbízni? - Hogyne, persze, hiszen a cégnek önmagának kellett előkészíteni a decentralizált privatizációt és az értékesítéseket végre kellett hajtani. Lelkileg minden dolgozót nagyon megviselt a privatizáció, ami nagyon elhúzódott. Eveken át nem tudtuk, mi lesz a sorsunk. Ráadásul nagyon rossz időszakban történt meg a végleges privatizáció is, hiszen köztudomású, hogy nyáron van a búza felvásárlása, s ennek a kellős közepén történt a privatizálás. Gond volt, hogy akkor még nem ismertük az új tulajdonos koncepcióit, s így igyekeztünk megfelelni. Ráadásul akkoriban sok dolgozó betegség miatt kiesett a munkából, mert lelkileg nem bírták a megterhelést. - Hogy áll most a cég? - Az elhúzódó privatizáció nem használt a gazdálkodásunknak, hiszen a korábban már magántulajdonba került cégek piaci előnyhöz jutottak, amit igen nehéz behozni. Ehhez sok energia és sok pénz kell. - Van-e kilátás a fejlesztésre? Mit mond a tulajdonos? - Azt mondja, hogy ennek az üzemnek a kapacitását maximálisan használjuk ki - minimálisan három műszakban termeljen a malom - s az őrleményt tudjuk értékesíteni a piacon. Ez igen nehéz, hiszen országos viszonylatban a malmi őrlőkapacitás lényegesen nagyobb, mint a felvevőképessége ennek az országnak, az exportlehetőségek pedig meglehetősen korlátozottak. Egyetlen dologgal lehet versenyre kelni: a liszt minőségével. - A kisfogyasztó számára „félfogós tésztaliszttel" léptek a piacra. Kipróbáltam, igen jó. Ön is kipróbálta? - Igen. Bármennyire meglepő, de szoktam tésztát gyúrni például a halászlébe, amit szintén magam főzök. De általában is nagyon szeretek főzni. - És kiről szeretne olvasni? - Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán tanít Jankó Judit. Két gyerekét egyedül neveli, s most néhány hónapja befogadott egy dél-amerikai diákot is. Szeretném tudni, hogy miként gazdálkodik idejével, energiájával és pénzével...? V. Horváth Mária