Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-01-25 / 1. szám

7 1998. JANUÁR 25. , SZEKSZÁRDI USARNAP Tessék nagyon komolyan venni!!! Ez vár ránk a jövendőmondók szerint Munkatársunk két szakképzett jósnőt keresett fel az iránt tudakozódva, hogy vajon mi vár ráiik - az emberiségre és szűkebb pátriánkra ­ebben az esztendőben. A titokról íme fellebben a fátyol.. Vagy talán - az alábbi közcímet olvasva mégsem egészen? horoszkópot kiadni a ke­zükből, mint Litke Mária szekszárdi jós­nő. Ennek a horoszkópnak az a lényege, hogy nem fes­Sorsunkat sűrű fátyol rejti... Énekli borongós hangulatú áriá­jában Lenszkij Csajkovszkij Anye­gin című operájában és eddig én is hajlamos voltam ezt hinni tapasz­talataim és melankolikus beállí­tottságom miatt. De aztán talál­koztam Litke Máriával - aki diplo­más asztrológus, jövendőmondó, grafológus, reikivel gyógyító-ener­giaadó, agykontrollos lélekgyó­gyász, gépíró, nyugdíjas könyvtá­-, és rádöbbentem, hogy ez ^^m feltétlenül így van. Hiszen ha Lenszkij, vagy a verses dráma ere­deti írója Puskin még idejében ér­tő, pozitív jós kezébe kerültek vol­na, akkor egészen máskéffpen is alakulhatott volna a sorsuk. Persze azt nem tudom, hogy akkoriban milyen fejlettségi fokon állt a jö­vendőmondás, képesek voltak-e már akkor is az asztrológusok olyan bedátumozott „happy end"­ti ugyan rózsaszínűre a világot, a történéseket, de nem fogja föl a sorsot megmásíthatatlannak, fa­tálisnak. Ó így fogalmazta ezt meg: - Az való igaz, hogy a ránk sza­bott sorsot fogjuk meglépni, de hát a sors kínálja a maga lehetősé­geit és nem fontos mindjárt a „kút­ba ugranunk". Irányíthatjuk oko­san, átgondoltan, óvatosan. Én akár élőszóban, akár magnószalag­ra mondom, napra pontos dátu­mokra lebontva az emberek életét. De mindig mindent a dolgok po­zitív oldaláról fogok fel. Erre jó pél­da lehet a fél pohár víz megítélése. Mondhatjuk úgy is, hogy „ó, csak félig van teli", és úgy is, hogy „no lám, hát félig már teli van, ezzel már lehet mit kezdeni". - M itjelez a csillagok állása a jövő évre? - Szűkebb hazánk, Szekszárd életében a most következő '98-as év egyrészt kellemes üzletfeleket, a „fél világgal" barátságot hozhat, de komoly anyagi buktatókkal is jár. Szekszárd '94 október 30. óta megyei jogú város, ez a fa, kutya vagyis a mérleg évének a skor­pió hava volt. A mérleg biztosítja a mozgalmas társasági életet, sze­rencsét az üzleti életben, nagy elő­relépést a távolabbi partnerekkel a megyén kívül és a „nagyvilágban". De a skorpió gondokat hozhat a lo­kálpatrióták városjobbító törekvé­seiben, az emberek otthonában, ingatlanügyekben, személyes ügyekben. Nem szerencsés gondolat újabb anyagi befektetések fölvállalása, hiszen még a megtakarított pén­zünkre is szükségünk lesz. Min­denesetre rámenős évünk jön, de nem hagyjuk magunkat... csak túl ne feszítsük a húrt. A világvége elmarad Amíg Julikára, Szűcs Józsefnéra várok - akit régebben a helyi rá­dióadókból, most pedig a POP TV hétfő esti adásaiból ismerhetnek kedves olvasóink -, van időm eltű­nődni azon, hogy nagyon sok em­ber van, aki ügyes-bajos dolgaival ^fcjiasem fordul jósnőhöz. Ezek az Emberek vagy lusták, vagy egysze­rűen csak nem hisznek abban, hogy bárki is a jövőbe láthat. De az is lehet, hogy szeretik a meglepeté­seket, amiben lehet valami ráció, jómagam sem szeretem, ha valaki a krimi elején megmondja nekem, hogy ki a gyilkos. No persze azok­nak az érvei sem elhanyagolhatók, akik szeietik tudni, mikor esnek el, hogy még idejében leülhessenek. Időközben megérkezik Julika, és elmondja, hogy már apró gyer­mekkorában, hatéves kora körül kezdte el tanulni az álomfejtést a nagyanyjától, majd Budapestre ke­rült és nagybátyja barátnője, aki jósnő volt, tanította a cigánykár­tyából való jóslásra. Eszéken a ma­gyar kártyából és a 40 szem babból való jövendölés titkait ismerte meg. Dárdán (Eszékhez közeli te­pelülés) a kávézaccból való jóslás rejtelmei tárultak fel előtte. Ez a jóslási fajta az álomfej­téssel rokon. A kávé­zaccban kü­lönböző szá­mokat, ábrá­kat lehet lát­ni - hol homályosabban, hol éle­sebben -, néha még leendő kedve­sünk arca is tisztán felismerhető... A macska - hamisság, a delfin - ba­rátság, egy fa árnyéka - szintén ba­rátság, madár, repülő - hír, hosszú haj - bánat... Önkéntelenül is megsimítom hosszú, loboncos hajam. Lehetsé­ges, hogy nem csupán csak a kü­lönböző áremelések okozzák a na­pok óta tartó kedvetlenségemet? De nincs sok idő a mélázásra, mert rátérünk a '98-as kilátásokra. Hát, Julika nem sok jóval kecsegtet minket. Szerinte a gyenge évkez­dés után még jobban visszaesünk, de '99-ben javulás áll majd be az emberek egymás közti viszonyá­ban, nem eltávolodnak, hanem kö­zelednek egymáshoz. Növekedni fog a társadalmi szolidaritás és ez a gazdasági helyzetre is jótékony ha­tással lesz. Próbálom részletesebb válaszra bírni Julikát a '98-as esz­tendőt illetően, de aztán nem eről­tetem a dolgot, mert eszembe jut, amit a beszélgetésünk elején mon­dott, hogy nagyon súlyos betegek­nek nem jósol... Mindenesetre a vi­lágvége és nagyobb háborúk közeli eljövetelében nem hisz, még a '99­es teljes napfogyatkozás ellenére sem. Véleménye szerint a jóslások technikai menetét bárki megtanul­hatja, de ez nem elég, mert ehhez a tevékenységhez különleges be­leérző képesség, afféle hatodik ér­zékre is szükség van - erre születni kell. Ö maga sincs tisztában azzal, hogy honnan van benne az a ké­pesség, hogy az emberek hangjá­ból következtetni tud testi, lelki bajaikra és arra is, hogy mi történt velük a múltban és hogy mi történ­het velük a jövőben... Nos, mindezekben lehet hinni, vagy nem hinni. Én egyik változat­ra sem akarok rábeszélni senkit, csupán mint információt adok to­vább egy hírt. Az Egyesült Álla­mokban szabadalmaztattak és for­galomba hoztak - méregdrága áron - egy hazugságjelző telefont, amely egy 100-as beosztású skálán jelzi a hazugság fokát... és a tele­fonnál az emberi idegrendszer mé­giscsak lényegesen érzékenyebb konstrukció... BÁLINT GYÖRGY LAJOS • • Ot éve írtuk Öt évvel ezelőtt, 1993. január 24­én megjelent lapszámunk 2. olda­lán a téli melegről tudósított az egyik hír. „Kora tavaszi időjárás volt Szek­szárdon az utóbbi hét napban. Ja­nuár 16-án rekordhőmérsékletet mértek, hiszen a hőmérő higany­szála plusz 15 Celsius-fokot muta­tott, ilyen magas hőmérsékletet még nem regisztráltak az előző években ezen a napon. De nemcsak ez az egy nap volt rendkívül meleg, hanem az eddigi január is, hiszen az átlaghő­mérséklet 4,33 Celcius-fokkaI ha­ladta meg az utóbbi 15 év hasonló időszakának átlagát." Az 5. oldalon - tüke - az 1928­ban épített és 1974-ben lebontott iparosok házáról írt. „Hogy mi a helyzet ma? Hát ma nincs az iparosoknak ilyen székhá­zuk - természetesen. Mivel ezt a régit lebontották és még újat nem tudtak építeni mamguknak, így hát termé­szetesen nincs. De iparosság az van a megyeszékhelyen. Talán kereskedők többen vannak és ők tán előbb is tudnának építeni maguknak szék­házat. Persze csak ha szükségük van rá. Szóval sok minden kellene még eb­ben a városban. Egy társadalmi ré­teg összekovácsolásának színtere volt annak idején egy ilyen épület. Megérte rá áldozni." A 8. oldalon dr. Szűcs László, az Aranyfürt Termelőszövetkezet el­nöke adta közre véleményét a szekszárdi szőlőtermesztés kilátá­sairól. „Azt tudomásul kell venni, hogy korszerű borászatot nem lehet száz­éves módszerekkel megvalósítani. Itt a borvidéken meggyőződésem, hogy elegendő mennyiségű tárolótér van, de egy feldolgozóbázisra szükség lenne. Egy, mondjuk, száz hektáron gazdálkodó pinceszövetkezet, ami­ben tag lehet akár az A ranyfürt is, de mellette a fél, vagy egy hektáron gaz­dálkodók is, nem tud megállni a pia­con korszerű feldolgozó nélkül. Egy ilyen költségei pedig elérhetik az öt­venmilliót. "

Next

/
Thumbnails
Contents