Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-20 / 27. szám

8 * SZEKSZÁRDI VASARNAP 1998. december 20. Karácsonyi gondolatok a hit, a remény és a szeretet jegyében Kedves Olvasóink! Ajtónkon kopogtat az év legszebb ünnepe, KARÁCSONY. Ki-ki neveltetése, hite szerint várja és ünnepli meg. Ragyogó, vagy szerényebb külsőségekkel. Természetesen az igazi ünnep nem ezektó'l a külsőségektől függ. Az ajándék mit sem ér, ha nem szeretettel adjuk át, s ha nem elsősorban az ajándékozónak szerez örömet. A Karácsonyfa ragyogása mit sem ér, ha irigységgel, féltékenységgel, gyűlölettel, félelemmel a szívünkben állunk alatta. A Biblia megtanított bennünket arra, hogy három kincs teheti boldoggá az emberek életét: a hit, a remény és a szeretet. Gyöngyszemek ezek, amelyek a szegényeket is gazdaggá tehetik, s hiányuktól a gazdagok is szegényekké válhatnak. Minden szekszárdi karácsonyfája alá szeretnénk letenni Johann Gyula evangélikus lelkész, Farkas Béla plébános, Csernák Erzsébet metodista lelkész, Szilvássy Géza református lelkész gondolatait, amelyek a Karácsony jegyében fogantak, s melyekkel áldott ünnepet kívánnak. A KARACSONYROLj AZ ÜNNEP EREDETÉRŐL „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában."Lk. 2,10-11 Sokszor azt érzem, hogy ami a templomban elhangzik, nem sok em­berhez jut el, pedig jó lenne, ha mi­nél többen meghallanák az Úr sza­vát. Ilyenkor, Karácsonykor, amikor nézzük a ragyogó karácsonyfákat, gyermekeinkkel megcsodáljuk a szé­pen felépített Betlehemet, egyre többször eszembe jutnak azok is, akik nem templomban, nem a kará­csonyfa mellett hallják meg az an­gyal karácsonyi szavát, hanem lakta­nyákban, anyaotthonokban, éjszakai menedékhelyen, menekültszálláson. Mert ezt a karácsonyi szózatot sokan hallgatják már nagyon régóta. Rómában a napisten hittel együtt alakult ki a győzhetetlen nap-isten születésének ünnepe (Natalis invidti Solis), amelyet a téli nap-éj egyenlő­ség idején, december 21-én ünnepel­tek. A keresztény karácsony (carna­tio, incamatio - megtestesülés) erre a pogány ünnepre épült rá és már 354­ben tudósítottak meglétéről. Jézus Krisztus születésének, a megtestesü­lésnek ünnepévé vált. Az egyházi esztendő első jelentős ünnepévé vált, hiszen az egyházi új esztendőben, a négy adventi, karácsonyra készülő­dő hét után következik. „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba." Jn 1, 9 Ez a lényege Karácsony üzeneté­nek. Ha megkérdeznénk a mai embe­reket az utcán, mi jut eszükbe Kará­csonyról, 90 % azt válaszolná, a sze­retet ünnepe. Ilyenkor fejezik ki az emberek egymás iránti szeretetüket, ilyenkor fokozottan érzik a szeretet hiányát azok, akiket nem szeretnek, vagy akik nem szeretnek senkit. Az isteni szeretet, amely Jézus földi megtestesülésében mutatkozik meg (Jn 3, 16), háttérbe szorul, vallásos érzelgősséggé alakul át, amelyben fontosabb szerepe van látszólag a já­szolban fekvő, kedvesen gőgicsélő Kisjézusnak, mint az Istentől jövő szeretet megtapasztalásának. Pedig hitünk szerint, csak az O világossága teremthet fényt sötét világunkban, nem a karácsonyi gyertyák, üzletek csalogató fényei. Hiszem, hogy éle­tében mindenkinek egyszer szembe kell nézni a karácsonyi ténnyel, Jé­zus Krisztus megjelenésével a föl­dön. „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az O dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, tel­ve kegyelemmel és igazsággal. "Jn 1, 14 Johann Gyula evangélikus lelkész UTON VAGYUNK,... AZ ÜNNEPVÁRÁS ÁLLOMÁSAI Ismét elkezdődött egy új egyházi év. Advent a Karácsonyra, Jézus szü­letésére, a Messiás eljövetelére ké­szülés ideje, de ez egyúttal egész föl­di életünket is jelképezi. Az adventi vasárnapok egyéni lelki utunkat, de a keresztény hitünk titkait is megvilá­gítják. A karácsonyra készülés időszaka talán hasonlítható ahhoz, mint ami­kor tükör elé állok és így pontosab­ban látom, milyen is vagyok. Egyút­tal azt is elképzelem, hogy milyen­nek lát engem, akit várok, és arra is szeretettel gondolok, akivel találkoz­ni akarok. Ennek kapcsán öröm köl­tözik szívembe és a készülődéssel valami rejtett, féltett izgalom is. Egyházunk a szentírás gazdag ol­vasmánytárát három évre elosztva adja elénk. Jelenleg az első, az "A" év választott részeit hallgatjuk vasár­naponként. Advent négy vasárnapja szorosan egymásra épül. Az első adventi vasárnap gon­dolata Jézus második eljövetele. (Mt 24,37-44) Isten végtelen hatalma, az egész világ feletti uralma, mindene­ket megrendítő ereje, a nagyság és a másság szépsége ragyog itt elő. Bár egy kissé félve és remegve, de ál­mélkodunk és csodálkozunk. Megra­gad és magával ragad Ő, az Isten. Természetes, hogy felhangzik az intő szó: virrasszatok, éberen várakozza­tok! Ez a virrasztás itt nem fárasztó éjszakázást jelent, hanem azt a benső csendet, mellyel Istent beengedem lelkembe, Benne és Vele megpihe­nek, felfogom életem értelmét, sze­mélyes elhivatottságomat. Új fényt kap életem, tudom értelmét és célját. Boldog vagyok, mert biztos vagyok a találkozásban is azzal, aki terem­tett, akitől örök életét kaptam, aki végtelenül szeret, aki az Isten. Ez a hit vasárnapja. Hit nélkül nem üdvö­zülhetünk. A második vasárnapon segítsé­günkre siet Keresztelő János (Mt 3,1-12). Világosan és keményen ki­mondja: nem halogathatod életed fe­lülvizsgálatát, mert Istennel találkoz­ni csak megtisztult lélekkel lehetsé­ges. Advent a bűnbánat és a komoly elhatározás ideje. Hiszen Isten örök tervébe akarok belesimulni. Ez azt jelenti: ami nem illik bele, el kell hagynom, s ez lemondás. Mégis na­gyobb az öröm afelett, hogy nem­csak felfedezhetem, hanem meg is találhatom azt, ami és Aki nekem a legfontosabb. A lemondás á^Bata így csak látszólagos, mert nagyobb az életem rendbetétele és a szeretett személy elérése miatti boldogság. Újra megszépül előttem Isten törvé­nye, mintegy tükörben látom életem, tudom mit kell tennem, miben kell változnom, javulnom, hogyan sze­rezhetek Istennek - embernek örö­met. Ez a vasárnap a reményé. A négy vasárnap közül színében kitűnik a harmadik. Rózsaszínbe öl­tözködik a gyertya és a pap is. A lila adventi színek között ez az új szín az örömet fejezi ki, mely már a lelkünk­ben is egyre növekszik. Egyre tisz­tuló szemünkkel, hitünk fényénél, látni kezdjük a Megváltót, aki maga is mondja: megnyitom a vakok sze­mét, a süketek hallanak, a sánták ug­rándoznak. (V.ö.: Mt 11,2-11) Az el­múlt két hét munkája, melyben az „evilágiakról" a lelkiekre terelgettük figyelmünket, lassan meghozza a gyümölcsét. Nem akarunk lemonda­ni szeretteink tárgyi megajándékozá­f

Next

/
Thumbnails
Contents