Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-20 / 27. szám

9 1998. december 20. * SZEKSZÁRDI VASARNAP sáról sem de egyre inkább érezzük, hogy nem ez az első. Valami más. Találkozunk-e majd a Messiással, aki mindannyiunk egyéni életének megváltója?! Keressük ezért a több csendet, otthonainkban meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, együtt imádkozunk és énekelünk, olvassuk a bibliát, s örömmel csodálkozunk rá családunkra: mi így is tudunk élni? Templomainkban lelki napokat tartunk, kezdünk újra rátalálni önmagunkra, kiegyenesedni. Ez az öröm vasárnapja. Aztán elérkezik az utolsó, a negyedik. Ez a szeretet nevet kaphatja. Ugyanis az a legfőbb Szeretet, Aki mindent alkotott, beköltözik szívünkbe. (Mi 1,18-24) ^Úom vagy valóság? Most egy máSWérfi, József áll mellénk útitársul, aki őre lett Jézusnak és Máriának. Az igaz férfi, aki csendesen a háttérbe maradva, tette a dolgát, szolgált. A szeretet döntés. Döntés a másik mellett, érte. Akarom, hogy neki jó legyen. József megtette ezt a lépést Máriáért és a születendő gyermekért. Engem is arra tanít, hogy legyek bátor, merjem vállalni a másik emSAS ERZSÉBET bert. S itt elérkeztem a Karácsony titkához. Mert Isten vállalt engem, vállalta az embert, minden egyes embert, az egész emberiséget. Tudta, hogy mi lakik az emberben, és mégis.... Ez a szeretet nem édeskés, gyönge. Ez erős és kemény akarat. Másokért élek. És így születik meg bennem, bennünk az Élet, maga Jézus Krisztus. Karácsony öröme, békéje, ennek az útnak, lelki megújulásnak a gyümölcse. Az én karácsonyom nem december 24-én, szenteste, hanem már advent első vasárnapjával kezdődött. Farkas Béla plébános SZENTESTE, JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE Betlehem város felett igen elszürkült már az ég, közel az est. A nagy nyüzsgés lassan elcsendesedik. Az emberek behúzódnak házaikba, „szállodákba". A város szélén fiatal házaspár nézelődik, szállást keres. Nagy szorongás tölti be őket, a fiatalasszony várandós és már itt van szülésének órája. Vajon találnak-e még helyet, ahol gyermekét is világra hozhatja? A házak, vendégfogadók már mind megteltek. A vendégek asztalnál ülnek, szobájukban rendezkednek. Mindenhonnan elutasító szót kapnak csupán. Valahol a város egyszerűbb részén mégis megkönyörülnek rajtuk, de ott is már csak egy istállóban jut hely. Ezen a nagyon egyszerű helyen a világtörténelem legnagyobb eseménye történik. Az a betlehemi állati párával telítődött istálló lett a világ közepe, ott találkozott az ég a földdel, ott öltött testet az Isten Egyszülött Fia. Ahogy a világ és benne az egyes ember az Úr Jézus Krisztushoz viszonyul, olyan a sorsa! Szenteste minden egy kicsit megszépül. Kibékül néhány veszekedő, elsimul egy-két aggódó ránc, egy pár fázó megmelegszik, éhezők laknak jól ez egyszer. A gyermekek szeme most egy kicsit szebben ragyog, a felnőtté most sem ragyog.. Amilyen gyorsan jött ez az ünnep, olyan gyorsan ki is sétál az életünkből, eltűnik egészen, az utcákról lekerülnek a díszek, a szívünkből is kikerül az ünnep. A szentestének, a karácsonynak akkor lesz „tartós" következménye az életünkben, akkor nem veszít a fényéből, ha nem mi csináljuk az ünnepet, hanem, ha elfogadjuk, amit nekünk csinált Valaki! Betlehemben abban a rongyos istállóban az Isten szeretete jósága lett nyilvánvalóvá. Az Isten kézzelfoghatóvá tette az ember számára, hogy szereti! Akármilyen az élete az embernek, O tud és akar vele egy újat, egy jót kezdeni! A szentestének ez az üzenete, ezt hirdeti nekünk az angyalének. Az angyalének ma is szól és ahogy ott akkor megrettent pásztorok ettől az énektől felbátorodtak és örömre leltek, úgy azóta sokan. Talán ezen a karácsonyon is! Aki jászolban született, az áldozatul adta magát az emberért! Ma az Úr Jézus Krisztust ünnepeljük, aki nem csecsemő, hanem a világ Megváltója. Aki megfeszített, feltámadt és az Isten dicsőségében uralkodik. Ezen a karácsonyon az Ő dicsőséges győzelméből akar bennünket megajándékozni, ne elégedjünk meg kevesebbel! Csernák Erzsébet metodista lelkész MIÉRT FONTOS SZAMUNKRA A KARÁCSONY 1998-BAN? A feltett kérdésre adandó választ a válaszoló vagy válaszolók köre határozhatja meg. De nemcsak az, hanem az évszám is, mely utal arra, hogy nem az első, hanem az ez évi karácsonyi ünnepre vonatkozik. Az adott válasznak elvileg nem lenne szabad foglalkoznia azokkal, akiknek egyáltalán nem fontos ez az ünnep. Nyilvánvaló, hogy a választ végső soron a válaszadó személye is befolyásolja. Hogy azonban ne ez legyen a döntő, induljunk ki gondolatban a Karácsony, Jézus testet öltése történetének egyik mozzanatából, ha tetszik jelképpé lett tárgyából. Ez a jászolbölcső, melybe Mária anyai gondoskodással bepólyálva fekteti bele a betlehemi kisdedet. Hogy a jászolbölcső miért fontos a karácsonyi történetben, van-e egyáltalán értékelhető mondanivalója, erre keressük meg a választ az alábbiakban. A Betlehemben megszületett, Názáretben felnevelkedett Jézus a keresztyén vallás számára a Messiás, a Krisztus, a Felkent, aki Isten egyszülött Fia. Elismerésében, elfogadásában ma is gond, hogy golgotai kereszthalála olyan gyalázat, amit a természetes ész - egy Istenhez - méltatlannak talál. Ezen a ponton zárul be a kör, amikor a születés alacsonysága is mintegy kihívás: az állatok etetőhelyére, a jászolba fektették születésekor? A hitvalló keresztyén gondolkodás erre igennel felel. Érdekes megfigyelnünk azt, hogy a vallástörténet arról tudósít, hogy az ember által elképzelt isteni alakok bálványok - méretükben és elhelyezésükben mindig meghaladták az emberi test méreteit. Elhelyezésük is olyan volt, hogy fel kellett nézni rájuk. Egy kiragadott bibliai példa mutatja, hogy amikor egy bálványtemplomba helyezték el Isten ládáját a bálványistenség (Dágon) szobra a láda előtt ledől, majd újbóli felállítása után feje és kézfejei letörnek (lSám 5-6/1.) Az ótestamentumi kijelentés és a karácsonyi újszövetségi bizonyságtétel egybehangzó abban a tekintetben, hogy Isten jelenléte nem vallásos magasságban, hanem a mindennapok közelségében, a használati eszközök alacsonyságában (láda, jászol) található meg. Szükség van-e a fentiek hangoztatására? Egyrészt azért van szükség, hogy mindinkább nyilvánvalóvá legyen, hogy Jézus Krisztusban Isten „hozzáférhető-elérhető" mindenki számára, még olyan formában is - a jászol-hasonlatot szinte eltúlozva hogy az elembertelenedett, állativá süllyedt léttől sem akar idegen, elérhetetlen lenni. Másrészt azért van szükség, mert Jézus Krisztusban felkínálja Isten, hogy az emberfeletti erő, mely szükséges ahhoz, hogy emberi problémáinkat megoldjuk, karnyújtásnyira - jászolközelben van, elérthető. Ha van ilyen, vagy ehhez hasonló gondunk 1998-ban, akkor Karácsony fontossága legyen nyilvánvalóvá mindannyiunk számára. Szilvássy Géza református lelkész Bibliai idézet Karácsonyra „A szeretet mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy." „Az emberek iránti szeretet nyilvánuljon meg jótékonykodásban. Ma is szükség van jótékony célú adakozásra." „Adni, másokat segíteni jó dolog, és ne utolsók legyünk az adakozásban. Kétszer ad, aki gyorsan ad." „A megosztott bánat fél bánat, a megosztott öröm kétszeres öröm."