Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-02-22 / 3. szám

1998. FEBRUÁR 22. „ SZEKSZÁRDI fASARNAP 13 Másfél évtized után újra a hazai elitben a KSC Szekszárd Újvári véghez vitte a reformokat... Másfél évtizedet vártak a szek­szárdi kosaras hívek erre... Hogy a csapat(uk) beférkőzzön a honi elitbe, a legjobb nyolc közé. Leg­utóbb ez 1983-ban a Szekszárdon amúgy maradandót alkotó Verte­tics Istvánnak sikerült, s azóta ed­zők mentek-jöttek. Egyike volt ezeknek a legfrissebb keltezésű új tréner, Újvári Miklós, aki úgy­mond „név nélkül" érkezett a tol­§ megyeszékhely kosarasaihoz, nem mondott hókuszpókuszt, nem mondott eget rengető dolgo­kat. Olyasmiket említett, amit má­sok is refrénszerűen szajkóznak, de mégis micsoda különbség!... Már az edzésein tetten érhető volt, hogy ő nem a retorika szintén gon­dolja azt, amit gondol. Látszott raj­ta a bizonyítás várakozással teli bi­zsergető érzése, az, hogy az után­pótlásból- mintegy varázsütésre a felnőttek közé lépve meg akarja mutatni, hogy érti ő úgy az edzősé­get, mint a háttérből menedzselt nagy retorikusok, akiknek ölükbe hullnak sok millióért összevásárolt csapatok, de mégsem tudnak úgy élni az élet adományával, mint ahogy lehetne. Újvári Miklós szerződtetése teli­találat volt, a klubvezetés e tekin­» pn beírhat magának egy piros tot. Egy-egy edzőnek valami­lyen sikerből 20-25 százalékot osz­tanak, ugyanannyit a vezetésnek és általában ajátékosoknak, a belő­lük verbuválódó csapatnak ötve­net. Szekszárdon a közelebbi és a távolabbi múlt csapatirányítási metodikájából kiindulva, bizton nem állíthatjuk, hogy abból a siker­százalékból a mindenkori edző a fentebb említett nagyságrendű százalékos befolyással bírt volna ­objektív és szubjektív okokból kiindulva. Maradjunk az objektív­nál, ami eleve kiszolgáltatottá tet­te a mindenkori trénert. A játéko­sok pénzének jelentős része hosszú éveken át nem függött a pá­lyán nyújtott teljesítménytől, ha­nem a nyári időszak megállapodá­sainak eredményességétől. Nos, Újvári tájékozódott, s ő a diszkré­ció határait nem átlépve, végül is titkot tartani tudva - igenis tudni akart a játékosok pénzmozgásai­ról, s azoknak a bizonyos részére, mint befolyásoló tényező, igényt tartott. Elég elcsodálkozott az előd Guoth Iván naiv tanmeséin, aki va­lamennyi vezető ésjátékos lojalitá­sában, jótündérségébsn bízott ren­dületlenül. Újvári ebbéli változta­tási igényét a vezetés reformszár­nya nagyban támogatta. Ami, mint később kiderült, zálogává vált az ez évi, párját ritkító sikerének. Mindenki beállt a sorba és arra törekedett, hogy azt, amit ő tud, azt igenis hozza, aki mégsem, azt a saját pechje, sérülése hátráltatta. Eme változás, szükséges, de nem elégséges feltétele lehetett a mos­Szekszárdé is a streetball! A szekszárdi streetballfesztivál szervezői úgy érzik, munkájuk gyümölcse azzal ért be igazán, hogy a napokban megjött az értesí­tés: Szekszárdnak nem kell pályáz­nia, besoroltatik a már hagyomá­nyos streetballrendező magyar vá­rosok közé. Kovács Attila az Adi­das Budapest Kft. ügyvezető igaz­gatója sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy hosszabb távú együttműködést terveznek Szek­szárddal ebben a témában. Már megvan a szekszárdi rendezésű fesztivál nyári időpontja: június 20. Ezzel immáron négyre nőtt a nyári országos hírű, nagyszabású ren­dezvények száma. Már most megy a szervezők között a találgatás, hogy a Bőség-szobra közelében felállított úgynevezett centerpá­lyára, milyen kosarazó illusztris vendégeket, csapatokat hívjanak meg. A múlt heti Kuncze-látoga­tást megpróbálták a tűzközelben levők ebből a szempontból is hasz­nosítani, hisz köztudott, hogy a sportot felügyelő belügyminiszter a kosárlabda, és annak utcai válto­zatának is nagy szerelmese, aki gyakorta ma is pályára lép. Töb­bek között a streetballfesztiválo­kon is. - bégyé ­tani sikernek, annak, hogy pillanat­nyilag a középmezőny legjobb csa­pata a Szekszárd, amely hegemó­nia megtörésére minden bi­zonnyal törekszik majd a legutóbb a BSE-t idegenben verő Zala Vo­lán. Újvári a pozitív szemlélet meg­honosítása után szakmailag és pe­dagógiailag is újat hozott. Tudott élni azzal a lehetőséggel, hogy Se­peljeva távozása ellenére, a három új igazolás révén jobb a játékos­anyag. Nem azon siránkozott, hogy „klasszikus center nélkül megette a fene az egészet", hanem az új kerethez adaptált könnyen érthető, de jó fizikummal és el­szántsággal párosuló taktikai fe­gyelmet igénylő játékmódot. Ami a hagyományos középmezőnybeli riválisok ellen már kezdetben si­kerre vezetett. Hosszú idő után ő az első edző, aki mind az egyéni, mind az együttes csapatvédekezés terén szemmel látható minőségi változást csikart ki, amit már egy Pécs vagy egy másik úgynevezett nagy csapat ellen is képes csaknem egy teljes mérkőzésen át hatéko­nyan alkalmazni a mai Szekszárd. Afféle politikai terminológiával él­ve, megszüntetve megőrizte az előd Guoth Iván-féle konzervatív, munkamániás irányvonalat, s a mai viszonyokhoz igazodva meg­reformálta azt. Azzal, hogy tudta, megérezte, hogy az úgymond idő­sebbek közül kinek, mikor, mennyiben engedhet. Azzal, hogy a ma modernebb játékmódból, il­letve felkészítésből az egyes játé­kosokra adaptálva is behozott vala­mit. Persze az út rögös és buk­tatókkal teli volt, élt át kínos pilla­natokat az időközben a szó valódi értelmében is szekszárdivá vált tréner. A Zala Volán Egerszegen úgy verte el őket, ahogy általában egy nagy csapat szokta vagy a kiáb­rándító soproni fiaskókat is említ­hetném. De mindezeket elhomá­lyosítja a riválisok elleni egy kivé­teltől eltekintve az oda-vissza való menetelés, és... Hát erről szól a fá­ma, ezek új fejezetek az Ujvári-féle sikersztoriban, a skalpok. A Sopro­ni Postás elleni még őszi győzelem és remélhetőleg a nagy tavaszi hadjárat kezdetének is minősíthe­tő a Szekszárdhoz még az amerikai Lady Hardmon nélkül is nagyon erős Diósgyőr legyőzése. Pesti uniós boxgála Már januárban rendezett a ma­gyar Professzionalista Liga égisze alatt az Unió Box Team Szekszárd évadnyitó bemelegítő boxgálát, ezen a hétvégén szombaton azon­ban valóban egy nagyszabású ren­dezvényre kerül sor a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban a Rácz­team főrendezésében, szervezésé­ben. Ringbe lépnek a tavalyi világ­bajnoki címmérkőzéseken szere­pelt kirakatemberek (Bognár és Kalocsai), de szerephez jutnak a team új, neves, komoly amatőr­előélettel bíró új tagjai. Mint pél­dául Koczák és Béres. Hét mérkő­zést iktatnak programba a pehely­súlytól a nehézsúlyig, ringbe lép többek között Gálfi András is, aki korábban a WBO-nál is kiharcolt nemzetközi bajnoki címet. Az eu­rópai ranglistán pillanatnyilag ne­gyedik Bognár László egy neves cseh fiúval mérkőzik, a kontinens­listán világbajnoki veresége után momentán kilencedik Kalocsai pe­dig egy képzett tapasztalt francia bokszolót kap ellenfélként. A gálát a szokottnál nagyobb tömegkom­munikációs érdeklődés is kíséri, hi­szen aki számít a Kovács István melletti, mögötti magyar profi ökölvívásban, azoknak krémje ott lesz a gálán, szombaton este héttől a „nemzetiben". - bégyé ­Ha megfigyelték, akkor általá­ban a bajnokság végére le szokott ülni a társaság. Nem volt mi, nem volt ki, aki felrázza őket. Most az alapszakasz végén képes harminc­öt percig partiban lenni a csapat a bajnokjelölt PVSK-val. Most nem Szeliversztováról, Berkóról, Csák Magdolnáról vagy Sepeljeváról szól a történet. Most egyetlen játé­kos a siker első számú letétemé­nyese nem lehet, vagyis lehet, de nem szabad kiemelni. Most a CSAPAT jutott a nyolc­ba hetedikként és a szurkolók vár­ják már a play off, a rájátszás kez­detét. Megindul a fantázia, hogy az a bizonyos első korbeli pécsiek el­leni meccsek után kit lehetne meg­lepni a majdani kialakuló nagy né­gyestől lefelé. Sporttársak, marad­junk a realitásnál, ne legyünk meg­átalkodottan maximalisták a to­vábbjutást illetően. Legyen elég újabb ízes habként a képzeletbeli tortán az, ha a 7-8. helyért leját­szandó végső csatában a Szekszárd legyűri a Zala Volánt - nem akár­milyen derbikre van kilátás - és a hetedik hellyel eddigi bő két évti­zedes élvonalbeli létezésének leg­jobb eredményét produkálja. B.Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents