Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-01-25 / 1. szám

1998. JANUÁR 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 óra körül az asszony, V. Ibo­lya - egyelőre a lányánál la­kik falun - elment kutyát sétál­tatni, s amikor a robbanás tör­tént, nem volt otthon. Mondták azt is, hogy V. Ibolya különbö­ző újságokat szándékozik bepe­relni, mert „nem az igazat ír­ták". „Mindent kiforgattak" Amikor telefonon hívtam V. Ibolyát, s bemutatkoztam, kö­zölte: - Újságírókkal egyáltalán nem foglalkozom. Az élettársa­mat még el sem temettem. (K. Károly tavaly december 26-án Pécsett, a Honvéd Kórházban belehalt sérüléseibe. Élettársá­éval január 21-én beszéltem tele­^Rnon. - A szerk.) A másik meg az, hogy az újságírók olyan ha­zugságokat, meg olyan akármi­ket is összehordtak az újságok­ba, kiforgattak mindent... önök­ben már nem bízom. - Mitforgattak, forgattunk ki? - Nem foglalkozom az újság­írókkal. És maguk honnan szednek olyant, hogy öngyilkos lett az élettársam. Amíg nincs meg a szakvélemény, addig az újságírók miért irkálnak ilyes­mit, meg hogy a gáztűzhely beüzemeltetése rossz volt? Ad­dig nem írok semmit, amíg nem tudok konkrétat. V. Ibolyának abban igaza van, ^fcogy csak tényeket szabad leír­ni az újságban, no és azokat az információkat is, amelyeket az újságíró kap az illetékesektől. Hogy egyes tudósításokba be­csúszott egy-egy bizonyítatlan tény bizonyítatlan információk alapján? December 19-én olyan szörnyűség történt Szekszár­don, amiről kötelességünk volt tájékoztatni az ország lakossá­gát. Mindenki Szekszárdra fi­gyelt. De most valóban maradjunk a szigorú tényéknél! A szigorú tények V. Ibolya valóban nem temet­tette el élettársát. K. Károly te­metéséhez Szekszárd önkor­mányzatajárul hozzá segéllyel. V. Ibolya valóban nem sétáltat­ta a kutyájukat. Az eb az ittas férfival maradt a lakásban. A rendőrségen közölték, hogy a robbanás hatására a lakás fala szabályosan kirobbant, a „kutya pedig elszállt". Később a kutya­menhelyen találtak rá szegény állatra. Az állatorvos nem tu­dott már segíteni rajta. Bele­pusztult súlyos sérüléseibe. Börzsönyi Péter százados a Tolna Megyei Rendőr-főkapi­tányság kiemelt fővizsgálója ar­ról tájékoztatott, hogy a szakér­tők még nem fejezték be a vizs­gálatot. Eredmény úgy két hét múlva várható. Akkor kiderül, hogyan és miért történt a robba­nás. De mint mondta, a lakás­ban iszonyatos bűznek kellett lennie a kiömlött gáz miatt, ami a szellőzőkürtőkön keresztül teijedt fölfelé a házban, aho­gyan a lökéshullámok is. Kide­rült az is, hogy K. Károly azon a reggelen jócskán ivott, de italo­zott úgy általában V. Ibolya is. - A lakásban a konvektorok rendben voltak - közölte a szá­zados. - Ám a konyhai tűzhely és a gázvezeték közti kapcsolat­nál hibádzott valami. Az, hogy a tűzhelyet bekötő szerelő hibá­zott volna, az kizárható. A tűz­helyet egy éve kötötte a rend­szerre. Igen... fűzi tovább a gondola­tait a laikus. Ha egy éve kötötte be a szerelő a tűzhelyet, s ennyi idő alatt rendben volt minden, nem szivárgott a gáz, akkor a robbanás előtt történnie kellett valaminek. De vajon mi történ­hetett? A válaszra egyelőre várni kell... A rendőrségen megtudtuk, hogy V. Ibolya azon a reggelen már hét órakor elhagyta az ott­honát. Dolgozni ment, s dolgo­zott is, „amit tanúk bizonyíta­nak". A tényekhez ragaszkodva: V. Ibolya - s élete utolsó szakaszá­ban K. Károly is - munkanélkü­li volt, pontosabban munkanél­küli jövedelempótló támoga­tásban részesültek. 600 négyzetméter üveg Pontosan még mindig nem tudni, hogy mekkora kárt oko­I zott a gázrobbanás. Egyes becs­lések szerint megközelíti a száz­millió forintot. Számoljuk csak a kiszakadt ajtókat, ablakokat, a tönkre­ment bútorokat vagy a már be­épített 600 négyzetméter üve­get, amit a robbanás után egy órával biztosított a Mirold Kft. Üvegcentruma. Az üzletvezető Bölcsföldi László elmondta, hogyan szer­vezték meg az éjjel-nappali üve­gezést, hogy az üvegező szak­emberek vonakodás nélkül siet­tek a Körösi Csorna Sándor ut­cába - még Tamásiból is. Bölcsföldi úr elmondta, hogy a munkadíjakat ők kifizették nyomban a szakembereknek, a lakóktól - olykori próbálkozá­suk ellenére - egyetlen fillért nem fogadtak el. A Providencia az Üvegcent­rum által megelőlegezett ösz­szeg felét már kifizette, a másik fele még húzódik. Bölcsföldi László úgy tudja, hogy a lakók 25 százalékának nem volt biztosítása. A tanulságokról Velencei István Szekszárd tűzoltóparancsnoka megítélése szerint egy ilyen erejű robba­nást nem bírt volna ki egy pa­nelelemekből épült ház - bár, mint mondta, ezen az építészek vitatkoznak - hiszen „az eleme­ket egymásra ültetik fel" az épí­téskor. Ha közülük egy a földszinten elmozdul, a többi követi. - Isten óvjon meg egy tízeme­letes panelházat egy ilyen rob­banástól. - Amióta e szörnyűség tör­tént, nem érkeztek panelépü­letekből bejelentések, hogy a szomszéd a tiltás ellenére PB­gázzal fői vagy fűt, vagy egyál­talán gázpalackot tárol a laká­sában? - Nem. Hozzánk ilyen beje­lentés nem érkezett. De a fölve­tése igen fontos. Hiszen jól tud­juk, milyen veszélyt jelentenek a PB-palackok... válaszolt Ve­lencei parancsnok úr, majd bi­zonyos tanulságként ezt mond­ta: - Városunkban tavaly de­cember 19-én példaszerűt pro­dukált az a „csapat", amelyik védelmi bizottság néven isme­retes. Mácsai Antal százados, Szek­szárd polgári védelmi pa­rancsnoka pedig így fogalma­zott: - A lakosság számtalan veszé­lyes anyaggal él együtt, s ezt már megszokta. Úgy vélem, hogy az utóbbi időben nem kap megfelelő hangsúlyt az, hogy milyen őrületes veszélyt jelent és milyen katasztrófát okozhat, ha ezek az anyagok kiszabadul­nak rendszerükből. Úgy, mint ebben az esetben a földgáz! - Szerencsére a robbanás nem két órával előbb történt, amikor még nem indultak el az emberek a munkába, gyerekek az iskolába. Szerencse, hogy az épület statikailag nem károso­dott, ezért is döntöttünk úgy, hogy a lakók többsége már a robbanás estéjén vissza­mehetett az otthonába - mond­ta Mácsai Antal, majd hangsú­lyozta: - A helyi tévé hosszú időn át sugározta, hogy mi a teendő. Erre sokan telefonáltak, hogy unják már ezt a közleményt. Érdekes a szirénapróbák ta­pasztalata. A sziréna alatt nyu­godtan beszélgetnek az em­berek. Ugyanezt tennék, ha a vijjogó hang katasztrófát jelez­ne? Lehet. Ugyanis az emberek - tapasz­talatom szerint - nem tudják, hogy mit jelentenek a jelzések, mert a tájékoztatásra nem fi­gyelnek, pedig néhány percen akár emberek tízezreinek az élete múlhat. Úgyhogy kérem, tartsák be azokat a dolgokat, amiket mi ja­vasolunk. V. H. M. i >

Next

/
Thumbnails
Contents