Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-15 / 23. szám

4 SZEKSZÁRDI 1998. NOVEMBER 8. Halotti maszkok festője Akit megihletett a bonctermek varázsa A pszichiátria zárt osztályának ápolója. Korábban boncmester volt a rendőrségen, ezelőtt helyét kereső lázadó, csavargó, kalandor. 39 éves. Gyulán nőtt fel, s némi kecskeméti ideiglenes állomásozást követően Szekszárdon telepedett le. Elmulasztotta kiszakítani részét a „közösből", vagyontalan. Egy tömbház legfelső emeletén lakik. Három házasságból, három gyereke született. Mások ennyi „kitérő" után búnak adnák a fejüket, ő viszont egy snájdig, mosolygós fiatalember maradt. Mert van valami, ami segíti és lelkesíti, ami miatt még a rosszat is bátran megtapasztalja: a művészet. Biszák László a festészetnek él, a festészetben éli ki magát. „Apám sokrétű ember volt" - Nem előzmény nélküli a képzőművészethez való vonzódásom. A családom erdélyi származású, akadt a rokonok között még templomfestő is. Apám sokrétű ember volt. Szép akvarelleket készített gimnazista korában, később színjátszó körbe járt: nagyon szerettem. Világoson született, Aradon nőtt fel és a házasságkötése után került Gyulára. Én az ő képeit kezdtem másolgatni, elég jól ment, már az iskolában „művészkének" hívtak. Filc- és tusrajzokat csináltam a haveroknak, a hetvenes években menő dolgokról, sztárokról. Sokat jártam kiállításokra, legtöbbet Békéscsabára, a Munkácsy Múzeumba. Nemcsak a kép foglalkoztatott, hanem a technikai oldal, a megvalósítás mikéntje is. „Körülbelül háromezer halottat boncoltam fel" - Műbútorasztalosnak tanultam, de nem vonzottak a gépek. A kézi műhelyben mindig én bizonyultam a legügyesebbnek, a szakma többi része azonban nem érdekelt. Nem volt elég emberi. Úgy, hogy '78-ban elmentem mentősnek Békéscsabára. Hamarosan megszereztem az általános ápolói, az elmeszakápolói végzettséget és otthon helyezkedtem el, Gyulán. Az új, akkor épült kecskeméti kórházba '85-ben kerültem, úgy „neki a világnak" - jeligére, két sikertelen házasság után. Sokáig kerestem a helyemet, csavarogtam, mentem amerre sodort a sors. A szekszárdi állás a rendőrségen '89-ben adódott. Ápolóból boncmester lettem, olyan gyorsan, hogy megijedni sem volt időm. Mikor megtárgyaltuk az anyagiakat, mindent feltettünk egy lapra, és ideköltöztünk. Majdnem tíz évig csináltam becsülettel, szívvel-lélekkel. Körülbelül háromezer halottat boncoltam fel. Dc ennyi elég is volt. Az idén januártól ismét elmeápoló vagyok, a szekszárdi pszichiátrián. „Ha a hozzátartozó megrendel egy portrét az elhunytról... " - A festészeti technikák ötvözése nagyon izgat. Jónak tartom azt, ha a kép kiugrik a síkból. Kecskeméten nagy, gyűrött csomagolópapír-lapokkal értem el a kívánatos hatást. Ragasztóanyagot sörből és rozslisztből kevertem. Festékszóróval lefújva aztán, és roppant érdekes, sziklaszerű alkotások születtek. Mindezt lent az utcán csináltam, a ház mögött - mert bent a lakásban nem lehetett s előfordult, hogy mikor vittem fel a kész munkát menet közben megvették tőlem. Kevés képet tartok meg. A legtöbbet eladom vagy elajándékozom. Nem magamnak akarok festeni. Vászonra nagy ritkán dolgozom. Általában farostlemezt használok. Egy időben ráálltam az apró, tenyérnyi képekre. Hatszáz volt belőlük, és csak egyet hagytam meg, emlékül. Az egészségügyben sosem osztogattak erős béreket, jól jött némi plusz pénz. Most nyáron kezdtem kikísérletezni a halotti maszkok, a szellemképek készítését. Ez is egyfajta „domború" festészet, amit előttem még úgy hiszem senki sem próbált. Egyelőre elképzelt arcokkal dolgozom, de a későbbiekben az a tervem, hogy „igazi" halottakról veszem le a negatívot. Ha a hozzátartozó megrendel egy portrét az elhunytról, szívesen elkészítem. Az alkotás fókuszában egy gipszarc áll, s körülötte az elmúlás színei. Speciális technikájú a mű, homokot, textilt is használok, és nemcsak ecsettel dolgozom. Vannak különféle célszerszámaim: gumilapok, rongydarabok, festőkés. Szóval még mindig kötődöm a halottakhoz, megihletett a bonctermek varázsa. „Az olyan kötöttséget szeretem, amiben érezhető némi szabadság" - Tisztelem és csodálom azokat az embereket, akiknek mindenük a család. Nekem is sokat jelent ez, de nem mindent. Az olyan kötöttségeket szeretem, amiben érezhető némi szabadság. Es van lehetőség egy kis más csinálásra is. A festészet az életem. Mégis, amikor eljöttem a rendőrségtől és semmi más elfoglaltságom nem lévén, néhány napig csak festettem, elkezdtem ezt is nyűgnek érezni. Kikapcsolódást jelent a hasonló gondolkodásúakkal való találkozás. Ezért léptem be a tolnai Bárka körbe, ami 2-3 éve alakult. Most Faddon van csoportos kiállításunk, november 26-tól pedig Szekszárdon lesz. Önálló tárlatom is volt már több mint tíz. Mi, akik autodidakta módon tanultuk a festészetet, lépéshátrányban vagyunk azokkal szemben, akiknek papírjuk van a képzettségükről, de ez engem abszolút nem zavar. A megrendelő tudja mit rendel, a kiállításlátogató pedig tetszése szerint vásárol. Nem azt nézik az emberek, hogy zsűrizett-e a kép, hanem azt, hogy gyönörködteti-e őket, szívesen együtt élnének-e vele. Sosem törekedtem a népszerűségre, de jólesik, ha ismernek, ha hallottak már rólam. Én ily módon kárpótolom a gyerekeimet azért, hogy viszonylag keveset vagyok velük: tudják ki az apjuk, és egy picit büszkék lehetnek rá. „A zárt osztály számomra felüdülés" - Nem könnyű velem élni, a három műszakos állás meg a festőszenvedély miatt. De mára már rutinszerűvé vált, beépült a hétköznapokba mindez. Lemegyek dolgozni a pinceműhelyembe és amikor igazán festek, olyan pszichés állapotba kerülök, hogy megszűnik körülöttem a világ. Előfordul, hogy valaki kölcsön kért tőlem valamit - amikor éppen belefeledkeztem a munká^B, és a mai napig nem tudom, hogy kms vitte el azt a dolgot. Természetesen ez a tudati állapot is terhes egy idő után, és olyankor - bármilyen hülyén is hangzik is - jólesik bemenni dolgozni a pszichiátriára. A zárt osztály számomra felüdülés. Mert ott a mások problémái kerülnek előtérbe, ami mellett eltörpülnek az én gondjaim. Szeretem a betegeket, és ha tehetek értük valamit, az felér egy sikeres alkotással. Wessely Gábor Fotó: Varga János Még nem támad az influenza A héten megkezdték figyelőszolgálatukat a háziorvosok Általában nem súlyos betegség, inkább kellemetlen nyavalya. A téli időszakban jelentkező tipikus tüneteket, mint nátha, köhögés, láz, általános rossz közérzet, izom- és hátfájdalmak, fejfájás - több kórokozó is okozhatja, de közülük csak az influe^B vírus fertőzés megelőzésére van lehetőség védőoltással. Ennek keretében Tolna megye 19.000 adag térítésmentes oltóanyagot kapott, amelyet az ÁNTSZ hálózatán keresztül szét is osztottak. Ebből a keretből elsősorban a krónikus - szív, keringési, légúti, anyagcsere - betegségben szenvedők, szociális otthonok lakói, egészségügyi és szociális intézmények dolgozói részesednek. Az ezenfelül rendelkezésre álló oltóanyagot az egyébként egészséges 60 év feletti lakosság körében adhatják a háziorvosok. Aki a kedvezményezettek körén kívül áll, a gyógyszertárakból receptre 50%-os támogatással beszerezheti azt. A különböző cégek által gyártott oltóanyagok ára így 500 Ft körül van. A védőoltás hatása kb. 2 hét alatt kifejlődik és 4-6 hónapon át tart, tehát az idei szezonban védettséget ad. Az influenza szövődményei közül legveszélyesebb a tüdőgyulladás, amely gyakrabban alakul ki a fentebb említett csoportokban. Ennek megelőzésére szinten rendelkezésre áll védőoltás, amelyet a háziorvos felírhat, támogatással kb. 1000 Ft-ba kerül. Egyidejűleg adható a két oltás. De nem elegendő a tél viszontagságaira, meghűlésre oltással felkészülni. Mindenki sokat tehet az egészségéért, ha bőven fogyaszt természetes vitaminokat, járványos időszakban kerüli a zsúfolt helyeket, otthonában, munkahelyén gyakran szellőztet, mert ezzel megelőzheti, hogy a kórokozó feldúsuljon a légtérben. N.M. j nek