Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-15 / 23. szám

1998. NOVEMBER 15. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 III. rész A gauchok földjétől elbúcsúzva kétnapos utazás várt ránk, hogy elérhessük Brazília jelképét Rio de Janeirót. Az első éjszaka megcsodáltuk Sao Paulo esti fényeit, de indultunk is tovább, hogy minél több időt Riónak szentelhessünk. A város hajnali arcát láthattuk először, majd az „utazó hotelt" elRiói városrészlet hagyva Rio napfelkeltéjében gyönyörködhettünk. Azután elindultunk, hogy „felfedezzük" a várost. Az átutazó sem mulaszthatja el a Cukorsüveg megtekintését. A Guanabara-öböl bejáratánál fekvő szikla cukorsüveg alakjáról kapta a nevét. A süveg tetejére drótkötélpályán lehet feljutni. Az üvegkabinok kissé veszélyesnek tűntek, de nem volt idő a félelemre, hiszen a kabinból gyönyörű panoráma tárult elénk. A Cukorsüveg 396 méter magas, a süvegről letekintve madártávlatból csodálatos látványt nyújt Rio nevezetességeinek jelentős része. A város legnagyobb látványossága a 709 méter magas Corcovado, melynek csúcsán áll a Rio jelképe a Krisztusszobor. A-szobrot 1931. október 12-én avatták fel. A Rio fölé áldásra emelt kezű Krisztusszobor egyike a legnagyobbaknak a világon. A szobor talpazata 8, a szobor maga 30 méter magas. A fej csaknem 4, a tenyér pedig 3,2 méter hosszú. A széttárt karok 28 méterre vannak egymástól. A Krisztus-szobor mintha magához akarná ölelni a várost. A mozdulat a szenvedély és a tökéletesség érzetét kelti. Nagyszerű érzés volt közvetlen közelről a világ egyik csodájaként számon tartott szobrot megtekinteni. Már amennyire láthattuk, hiszen az időjárás ismét ellenünk volt és főként csak a ködben úszó Krisztus látványában gyönyörködhettünk. Az életvidám város talán legszínesebb helye a világhírű Copacabana tengerparti strand. A sok táncosnak egyik legnagyobb vágya teljesülhetett azáltal, hogy a Bartina ide eljuthatott. A 4,5 kilométer hosszú, a 100 méter széles homokon egész évben nyüzsögnek a turisták. Nem csoda, hiszen a város éghajlata meleg, párás, az évi átlaghőmérséklet 23 fok. Ottjártunkkor 23-25 fokot mutattak a hőmérők, így semmi akadálya nem volt a fürdésnek. Főként a fiúk bizonyultak bátornak, és elmerültek a hűs habokban. Rio lenyűgöző város, szépségével változatosságával felejthetetlen perceket, életre szóló élményt szerzett a Bartinának. Rio de Janeirót látva a táncosok elhitték a braziloknak, hogy Isten hat nap alatt teRio jelképe remtette a világot, a hetediken csak Rióval foglalkozott. Bár sok élményt nyújtott a turné, a legnagyobb esemény mégis a hazatérés volt. 30 nap hosszú idő, hiányzott az otthon, a család, a barátok. Jó érzés volt hazajönni és jó érzés volt egy hónapot a Bartinával tölteni. A turné nem volt mindig zökkenőmentes, de azt hiszem idővel már csak a szépre emlékezünk. Az biztos, hogy Brazíliában sokan, sokszor emlegetik még a Bartinát. s.v.z. ...hazafelé annyi minden történhet az emberrel! Például eltörheti a lábát, mint Julika néni. Nem is tudta addig, hogy a combjának nyaka is van. Volt min csodálkozni! Azon is, milyen édes a pihenés, ha az ember lánya eltekint a fájdalomtól. Julika néni nemcsak a gyötrelmektől, a kikapcsolódástól is eltekintett hosszú élete során. Megnevelt egy kikapós férjet (Hiába, szép ember volt az uram!), felnevelt két lányt meg egy fiút (- Magától Nagy Sándortól tanultam: néha nem bogozgatni, hanem nyissz! átvágni kell a csomókat!). Valahogy úgy sikerült, hogy mindig a munka nehezebbik végét fogta meg. Az meg nem eresztette. (- Bolond vagy, fiam!? A fene tűrte békésen a sorsát! Nem birka vagyok én, lázadoztam rendesen!) Felejthetetlen élmény volt az első, majd a többi unoka érkezése is. (- Hét rosszcsont manó! Na, akkor már sejtettem, az erőmnek kifogyhatatlannak kell lennie.) Julika néni nyugdíjas éveit még több munkával kezdte. Fiatalokat meghazudtoló temperamentummal szaladgált egyik háztól a másikig takarítani. (Ajrobik? Ugyan már! Ablakmosás, pucera, vasalás! Az igeit! Az karban tart!) Az unokákért megérte. (- Nehogy azt hidd, hogy a gyerekeimért feláldoztam az életem! Inkább boldog voltam, mint boldogtalan. Egy idő után nem is vettem észre, hogy csak robotolok.) És most is fekszik a kórházi ágyán. Pihen. Még ha kényszeredetten is. Sosincs egyedül.) Most mondd! Végre magam lehetnék. Épp a napokban jutott az eszembe, még nem is filóztam az élet, főképp az én életem értelmén. De még gondolkodni sincs időm! Itt sem hagynak békén. Hol a lányaim, hol a fiam szalad finom falatokkal. A menyem szerelmes regényekkel áraszt el, mintha most kéne megtanulnom csókolózni. A manók rajzokat készítenek nekem. Az egyik vejem olyan izét, vókment hozott. Na, mire kiszedem azokat a kis dugókat a fülemből...! A másik verset írt: Julikánk az álomnagyi, van nála sok süti, fagyi! Ez aztán az aktuális firkálrnány! Szóval nem normálisak! Julika néni lapos pillantásokkal lesi a hatást. Még nem mosolygok. (Egyébként mindig erre vágytam. Csak úgy feküdni, felpolcolni a fájós lábaimat, zenét hallgatni... Minden kívánságom teljesült.) Ez már sok. Vigyorgok. O is kacag. Aztán elkomorodik egy cseppet. (- Tudod, fiam az összes tagjaimban érzem a múlt minden terhét és örömét. Szerinted benne van a jövő is?) Útban hazafelé annyi minden történhet az emberrel! Például elszorulhat a szíve rendesen. V. GANSZLER BEÁTA