Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-10-18 / 19. szám

1998. OKTÓBER 18. SZEKSZÁRDI 7 Kezdetben voltak a másképpen gondolkodók. Azóta sokan közülük rádöbbentek, hogy voltaképpen ők eredetileg másképpen gondolták... spongyát rá... Régóta nem titok, hogy az elmélet és a gyakorlat kö­zött olykor hatalmas szakadék tá­tong. Mostanában egyre többen vannak a másképpen szüretelők. Ilogy kik ők? Hogyan is fogalmazzak, hogy senkinek se sértsem meg túlságosan a személyiségi jogait? Olyanok ők, mint az ég madarai, nem szántanak, nem vetnek, mégsem halnak éhen. iőt!, az ügyesebbje még meg is gaz­agodik. Gondolkodásmódjukra jel­lemző a megrögzött agglegény-filo­zófia: amíg másnak felesége van, ad­dig kár megnősülni. Na persze amíg csókot lopni bocsánatos bűnnek szá­mít, zöldséget, gyümölcsöt, kerék­párt, autót stb. eltulajdonítani még a legliberálisabb felfogás szerint is törvénytelen. Másrészt viszont annyi a törvények közt a kiskapu még min­dig, hogy szinte szándékosan sem le­hetne több, így aztán csalni, lopni, hazudni, sundám-bundám meggaz­dagodni törvényesen is lehet. (De ez már egy másik cikk témája lesz!) Gyakran hangzik el a jó tanács: vi­gyázzunk jobban értékeinkre. De hát ezt is csak az ésszerűség határá­ig kifizetődő finanszírozni! Minden szőlőtőke, minden karalábé mellé nem állíthatunk biztonsági őrt, vagy • jzeres riasztóberendezést, mert ak­or nem a vitamindús terményein­ket lopják el, hanem a méregdrága biztonsági berendezést. Varga Péter őrnagy, a szekszárdi rendőrkapitányság megelőzési osz­tályának vezetője nagyon is tisztá­ban van a helyzet komolyságával és bonyolultságával: -A megelőzési munka hatékony­ságát károsan befolyásolják a nem megfelelő törvényi, jogszabályi ren­delkezések. Néha törvényi túlszabá­lyozottsággal találjuk szembe ma­gunkat, amelyek csodálatos módon nem csökkentik a „kiskapuk", a ki­búvók számát, inkább szaporítják azokat. Olykor az az érzése az em­bernek, hogy ezek a kiskapuk már diadalív nagyságúakra növekedtek, amelyeken át diadalittasan masíroz­hatnak az ügyeskedők, a kisebb-na­gyobb bűnelkövetők. Ugyanakkor a civil társadalom önszerveződése, egészséges önvédelmi reakciói még gyerekcipőben járnak. Ennek oka lehet az is, hogy a sértettek sokszor jogosan érzik úgy, hogy a bűnözők­kel szemben ők vannak hátrányo­sabb helyzetben. Az új tanúvédelmi törvény reményeink szerint javíthat a helyzeten, de majd csak a gyakor­latban derül ki, hogy milyen mérté­kű védelmet tud nyújtani a sértet­teknek és a tanúskodóknak a bűnö­zők és segítőtársaik zaklatásaival szemben. Az már csak hab a tortán, Varga Péter hogy a rendőrök is jogosan érzik úgy, hogy hátrányosabb helyzetben vannak az ügyvédekkel, különböző jogi szakértőkkel körülbástyázott gyanúsítottakkal szemben, akiket fantasztikusan fineszes jogi képvise­lőik kézzel-lábbal igyekeznek meg­védeni az úgynevezett hatósági túl­kapásokkal szemben. Félreértés ne essék, a rendőröknek csak annyi tör­vényi lehetőséget kell biztosítani, amennyivel feladataikat biztonság­gal el tudják látni, de annyi sansz mindenképpen meg kell hogy illesse őket... Előfordult már olyan eset is, hogy reggel autólopáson tettenért banda tagjai délután már önfeledten söröz­tek, ami egyáltalán nem erősíti a rendőrség tekintélyét. Aztán meg­említeném még, hogy a REF meg­szüntetését nem tartom túlságosan átgondolt dolognak, sem szerencsés ötletnek, hiszen a bűnismétlés lehe­tőségének megakadályozásában na­gyon nagy segítséget jelentene. Elég csak egy-két országosan is ismert esetre hivatkozni, például Friderikusz Sándor közreműködésé­vel is elhíresült Liebe Attilára, aki­nek az a fixa ideája, hogy leendő szí­nésznőinek kiválasztásakor alapvető mérce, hogy túlélik-e a fojtogatást, vagy például a budapesti bolti soro­zatgyilkosságokat elkövető férfi ese­te is ezt támasztja alá. Mindenesetre a REF valamilyen formában történő visszaállítását érdemes ,volna az ille­tékeseknek megfontolás tárgyává tenni, természetesen úgy, hogy senki jogos személyiségi jogait ne sértse. Visszatérve az autólopásokra és az ennél kisebb súlyú bűncselekmé­nyekre, Farkas Róbert alezredes, a nyomozó alosztály vezetője elmond­ja, hogy a lopott gépkocsik 30% +áfáért történő visszavásárlása lassanként már szokásjoggá válik, mivel sok sértett véleménye szerint még így is sokkal jobban megéri, mint az évekig elhúzódható nyomo­zás, hercehurca a biztosítóval, amely nagy értékű gépjárművekre nem is szívesen köt biztosítást, de ez már egy másik regény... így aztán a tolva­joknak (milyen csúnya szó, hiszen lassanként már szolgáltatóknak kell őket tekinteni!) még az orgazdákkal sem kell fölöslegesen bajlódniuk, hi­szen a régi-új tulaj még többet is haj­landó fizetni a saját autójáért, mint a leglágyabb szívű orgazda. Még az sem rontja jelentős mértékben az üzletmenetet, hogy a károsultak olyakor olyan lelkiismeretlen csalók karmai közé kerülnek, akik idegen tollakkal ékeskednek, így aztán se pénz, se kocsi... Mert hát minek fá­rassza az ember magát még lopással is? - Végezetül ejtsünk néhány szót az úgynevezett apróbb vagyonelle­nes bűncselekményekről. Gondolok itt például a tanyabetörésekre, a kis­kertek vandál megdézsmálására, mert bármilyen furcsa is, ezek a ki­sebb súlyú bűncselekmények káro­sabban befolyásolhatják biztonság­érzetünket, mint a budapesti barbár robbantgatások, lövöldözések. Ha ilyenkor tetten érem a telkemen az illetőt, akkor jól hátbadöngethetem a kapával és ezzel az ügy a lovagias­ság szabályai szerint rendben is van? Vagy ha az elkövetők többen vannak és szemlátomást erősebbek is, akkor a saját jól felfogott érdekemben okosabban teszem, ha segítek nekik szedni a krumplit, paprikát, paradi­csomot? Ezek az apróbb, ötezer fo­rint alatti lopások tényleg a bocsána­tos bűnök közé tartoznak és nem ér­demes fölkapni a vizet annyira, mint a gazda, aki - nyilván tehetetlen mérgében - írta egy táblára: ALÁ­AKNÁZOTT TERÜLET!!!, vagy az a kerttulajdonos, aki áramot ve­zetett a kertjében található gyü­mölcsfái védelmének céljából a kert­jébe és egy szerencsétlen illetőt ha­lálos áramütés ért, annak ellenére, hogy jól látható helyen ki volt téve a tiltó tábla... Szóval, meddig terjed a magánterület, a magántulajdon vé­delme? - A jog egyértelműen rendelke­zik: önbíráskodásnak helye nincs. Ha valaki áramot vezet a kertjébe, esetleg aláaknázza és ezzel balese­tet, halálesetet idéz elő, akkor bár­milyen jó ügyvédje is van, biztosan nem kerülheti el a súlyos börtön­büntetést. Tettenérés esetén értesí­teni kell a rendőrséget és valamilyen módon meg kell próbálni visszatar­tani az elkövetőt, az elkövetőket... Az általános tapasztalat azt mulatja, hogy az ilyen jellegű tolvajok meg­ússzák a dolgot, minden különösebb következmények nélkül. ILL* Farkas Róbert - Hát nem szeretnék a kákán is csomót keresni, de érzésem szerint mintha a sértettek magántulajdoná­nak a védelme gyengébb lábakon állna, mint az elkövetők személyisé­gi és egyéb jogai. így aztán nem iga­zán tudok mosolyogni idős telek­szomszédom feleségén, aki - amióta környékünkön itt-ott illetéktelen személyek felszedtek pár sor krump­lit - fél egyedül kint tartózkodni a telkükön. Nyugdíjából meg testőrre nem futja... BÁLINT GYÖRGY LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents