Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-10-18 / 19. szám

8 SZEKSZÁRDI -m JUJVUAKIFL T4I4RN4P 1998. OKTOBER 18. „Egy korty remény" Az Új Dunatáj őszi számáról Új irodalomtörténeti érték közvetítésével, a világban helyét nehezen lelő Baka István hátrahagyott versével indul az Új Dunatáj őszi száma, s a megkevert KözépEurópa hangján folytatódik, mely Lászlóffy Aladár-költemény szintén nem a megváltás éneke, „hiába harangoznak / mind hangosabb jóhíreket". A kolozsvári költő adja lírai alaphangját annak a tematikus tanulmánysornak, amely a Dunatáj népeinek együttélésével foglalkozik. Kalász Márton - akinek eredeti anyanyelve a német - Tizedelőcédulák című gesztatöredékében ad hírt a magyarországi németség viszontagságairól, a felvidéki Grendel Lajos pedig a jelen Szlovákiájának égető gondjait elemzi Alternatív oktatás vagy alternatív politika címmel. A nemzetállammá gyúrás helyi technikájára világít rá, mely vészesen evez az európai törekvések ellenében. „Egyre inkább úgy látom, hogy a többkultúrájúság lényege nem a kulturális különbözőségre való törekvésben rejlik, hanem egyazon országokban, városokban, térségekben létrejött és folyamatosan teremtődő más-más kultúrák megismerésében." - írja az újvidéki Juhász Erzsébet. Ő szintén korunk kérdéseit taglalja meglehetősen változó helyzetben, s a leírtakat minden bizonnyal gondolatébresztőnek szánja. A kisebbségi létről szóló írások sorát annak a Tilkovszky Lórántnak az Önkéntesség és kényszer című kistanulmánya folytatja, akinek munkássága szorosan kapcsolódik az itteni németség történetének feltárásához. Eszmefuttatása súlyos alcímet visel: A múlt szárnyai a nemzetiségpolitikában. A ruszin írásbeliség a témája Földvári Sándor tanulmányának, amelyből nemcsak az derül ki, hogy a XVIII. század végén - a kárpátaljai ruszin felvilágosodás idején - képződött ennek az etnikumnak egy igen tekintélyes értelmisége, hanem az is, hogy a magyar nyomdák milyen fontos szerepet játszottak a kelet-közép-európai nemzeti megújhodásban. A Kárpát-medence népeiről felvázolt körképet két irodalmi műhelymunka követi. Kelemen Zoltán úgy foglalkozik Falánkság és anarchia című tanulmányában Krúdy Királyregényeivel, hogy kihangsúlyozza azok parabola voltát, hisz ezek a művek „kíméletlenül éles tükröt tartanak a Trianon utáni magyarság elé". Babits 1915 és 1920 közötti korszakáról elmélkedve a Téglás János szerkesztette A vádlott: Babits Mihály című dokumentumgyűjteményt idézi Pethes Nóra. A nagy életmű kényes szakasza ez a néhány esztendő. Minden ezzel foglalkozó munka rendkívül fontos, hiszen az irodalomtörténetnek még igen sok doga lesz a költő jelzett korszakával, amíg ki nem rajzolódik az elfogultságtól mentes, pontos kép. Az Új Dunatáj szeptemberi számát a főszerkesztő, N. Horváth Béla által Szabolcsi Miklós irodalomtörténészről készített tudósportré zárja. A neves akadémikus munkásságának fő szakasza olyan korszakra esett, amikor sok nehézséggel kellett megküzdenie egy József Attila-kutatónak. Kész leltár - ez a József Attila verscím áll annak a könyvnek borítóján, amelyet Szabolcsi Miklós ajánl az irodalomszeretőknek. A folyóirat szerkesztőségi előszavának záradéka jól előlegezi meg a tartalmat: ,Jelen számunkat a közép-európaiasság szellemiségének szenteltük. Volt egyszer egy Közép-Európa - írta Mészöly Miklós. Reméljük: van is, lesz is, s nemcsak földrajzi térségként." Gacsályi József Megjelent az írisz megjelen Darvas már megint kiadott egy könyvet Személyiségfejlesztő tréningeken gyakran emlegetik azt a felmérést, amit a rendszerváltás első éveiben készítettek, Magyarországon. Eszerint a megkérdezett polgárok 20 százaléka gondolta úgy, hogy neki a nehéz körülmények közepette is cselekedni, vállalkozni, „rugalmaskodni" kell valahogy, a 80 százalék viszont pontosan tudta, hogy mit kellene csinálni - másoknak így vagyunk a helyi irodalommal is. Darvas Ferenc szekszárdi kisnyugdíjas költő kiadja a köteteit, mások meg „tudják", hogy ők jobbak, de nem vállalják a szponzorszerzéssel és a nyilvánosság elé lépéssel, a kitárulkozással, a megmérettetéssel kapcsolatos, bizonytalan kimenetelű kalandokat. Megjelent az írisz megjelen. Ez Darvas Ferenc tizenharmadik könyve, kékkel, fehéren. Kékek a versek és kékek a képek, Reisz Tamás illusztrációi. A nyolcvanoldalas kötet 21 munkát tartalmaz, felét egyetlen versfolyam teszi ki - a 32 önálló szakaszból álló írisz távol -, másik felét a „maradék" húsz költemény adja. Minőségükön, értékükön, szépségükön lehet vitatkozni. Én úgy vagyok Darvas Ferenc verseivel, hogy mindig találok bennük valami ritka-szép szót, sort, képet, de összességükben, végigolvasva a műveket, általában hiányérzetem támad. Mintha többet kellett volna érlelni, csiszolni, „költögetni" őket. Vagy a sziporkázó egysorosnál, kétsorosnál, négysorosnál megálljt kellett volna parancsolni a tollnak. Hadd idézzek néhány, általam ragyogónak tartott szövegdarabkát: „időbarnította szék", „szemében elhalványult a múlt", „mosoly nélküli arcrebbenés", „érezte az élvezet kesernyés hangulatát", „ eltáncolt idők", „visszazökkentette ide a valóság hosszú betonhasábjaira", „a virágokon felejtett depreszszió", „a vázákba települt csönd", „igaz, akár az anyag". Ugyanakkor akadnak meglehetősen hehezen érthető, emészthető részletek is. Csak egy példa: „víziója súlyos /láncként / hurokként tapadt rá". (Most láncként vagy hurokként? Milyen érzése legyen az olvasónak: „fémes" vagy „köteles"?) Az írisz-dalok szerelmesek, sejtelmesek, nem harsányan tarkák, de szivárványosak. Vannak közöttük élénkebb és halványabb darabok. Erezhető, hogy mikor volt a szerző fomrában és mikor küzdött -, de nagyon - a mondanivalóval és a kifejezésmóddal. Néhol diszkrét maradt, néhol igencsak áthágta az „illendőség" határait, amitől nem lettek jobbak a versek, legföljebb izgalmasabbak - egy kamasz olvasómJ^k („...combtőben matató kézzel / ny^^ kos vájatában / szerelem-szomjazás / kéjtől hevült / duzzadással / elérve az / elérhetetlent...") Összegezve: Szekszárdon valaki megint csinált valamit. Darvas már megint kiadott egy könyvet. Manapság az ilyesmi nem divat. Manapság beszélni, tárgyalni szokás a dolgokról, és lobbizni azért, hogy létrejöjjenek - valakik által. A mi tollforgatónk nem fog egy fillért sem keresni a kötetén - örül, ha ki tudja fizetni a nyomdát -, mégis akadnak irigyei. Azok, akik „tudják", hogy jobbak (lennének) nála. Wessely Gábor ÍRISZ MEGJELEN i 4