Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-06 / 13. szám

, SZEKSZÁRDI 1998. SZEPTEMBER 27. VASAJRNAP Operett, musical, mesejáték: ahogy a rendező gondolkodik s Évadnyitó a Német Színházban Hogy milyen az a színház, amelyet gyakran és szívesen látogat a közönség? Legyenek népszerű előadásai, mindig teltház fogadja a kultúrára éhes vendéget, működjön egy állandó, több színházi műfajban is remek alakítást nyújtani tudó társulattal, fel-fel tűnjön a színen - nem csupán elvétve egy-egy országos hírű közkedvelt színész, esetleg ismert, klasszikus darabokat tűzzön műsorára eredeti, egyéni stílusú rendezők átdolgozásában...? Valószínűleg még jó néhány jelző kívánkozna a felsoroltak után, de egyetlen kérdésben többen egyetértenek: bármilyen varázsa is van, bármilyen •

nzó is a darab a világ bármely színtan, mégis egy picit közelebb áll a szívünkhöz, ha az anyanyelvünkön szól. Pedig egy színész rengeteg nyelven beszél: int, kacsint, hahotázik, fejét leszegve zokog, csípőre teszi a kezét, felhúzza a szemöldökét, énekel és meghajol, s ha kell úgy tesz, mintha meghalna a színpadon. Itt, a Német Színházban is, Szekszárdon, az évadnyitó küszöbén. - Mielőtt megpályáztam a szekszárdi Német Színház üresen álló igazgatói székét - kezdi Dávid Zsuzsa, a Deutsche Bühne ez év júniusától kinevezett igazgatója -, az egri színházban dolgoztam rendezőként. Úgy jöttem ide, mint az a „szakmabeli", aki reszt vesz egy színház életében, belát a kuliszszák mögé, aki látja azt is, hogyan lehetne jobban, másként, s aki talán a saját elképzeléseit megvalósítva tudná „rendezni" egy gazdátlanul maradt színház ügyes-bajos dolgait. •

Most itt a lehetőség, hogy életre kelt' egy olyan színházat Szekszárdon, amely meglátásom szerint - európai egyedülállósága ellenére - nem képviselt igazán fontos szerepet a város életében. A legfontosabb feladatomnak érzem, hogy ezen változtatni tudjak. Mindazok ellenére, hogy ez egy nagyon speciális színtere a kultúrának, hiszen elsősorban Szekszárd viszonylag kevés számú német ajkú közönsége vagy a németül tanuló diákok töltik meg a színház sorait. A szekszárdi közönség érheDávid Zsuzsa elszánt... tő módon olyan színdarabokat szeretne látni, amelyet nyelvében is megért folytatja Dávid Zsuzsa. - Úgy látom, egy állandósulni látszó vitát okozott Szekszárdon, hogy legyen magyar darab vagy ne legyen a Német Színházban. Nem szeretnék erről további vitát nyitni, viszont a kérdés megoldásra vár. Tudomásul kell venni, hogy ez Német Színház. Elsődleges és meghatározó feladata, hogy németül játsszon. Viszont szeretném egy kicsit nyitottabbá tenni a színházat olyan módon, hogy a többször műsorra tűzött német darabokat, később magyarul is láthassa a közönség. Figyelembe kell venni, hogy ez egy 80 férőhelyes színház, nem tud olyan nagy közönség számára darabot bemutatni, amelyre háromszor annyi az érdeklődés. Talán a művelődési házzal kölcsönösen együttműködve ezt a problémát megoldhatóvá tehetnénk. - Mit ígér az évad a Német Színház közönségének? - Gyakran válogatunk majd az előző 3-4 év műsoraiból, hiszen azóta már felnőtt egy újabb generáció, akik számára új élményt jelentenek a régi darabok is. Szeretném felújítani a tájelőadásokat és határozott tervem, hogy több gyerekműsor szerepeljen a színpadon. Már tartanak a próbák és az első darab amit * - nem csak a gyerekeknek szánva - október l-jétől láthat a közönség, az a Csukás István író tollából született. Süsü a sárkány című mesejáték lesz németre fordítva. Ez egy olyan ismert és népszerű mese, amelyet nyelvtudás nélkül is könnyűszerrel megérthet és élvezhet a közönség. Egyébként egy nagyon jó alkalom a németül tanulóknak is. Továbbá újra láthatja majd a közönség, a szekszárdi Baka István költő műveiből összeállított pódiumestet, Orbán György előadásában. A Holló együttest is szívesen látnám a repertoárunkban akár felnőtteknek, gyerekeknek németül vagy magyarul szóló műsoraival. Határozott elképzelésem, hogy operettet, musicalt hozzak a szekszárdi közönségnek. Műsoron lesz a Mágnás Miska című operett, Georg Kreisler Lola Blau című monodrámája, és a Claudia Novotny rendezte Goethe-darab is, „Die mitschuldigen", vagyis „Bűnrészesek" címmel. Nagy sikert aratott régen Kozáry Ferenc rendezésében, a Pittiplatsch című zenés színdarab. Tervezem ennek a darabnak kifejezetten utazó gyermekműsorként történő bemutatását is. - Lesz-e állandó társulata a színháznak? - Ebben az évadban semmi esetre sem szeretnék társulatot szerződtetni, hiszen ez még a rendeződés, a szervezés ideje. Keressük a megfelelő darabot, a színészeket. Egy olyan helyzet is előállt emiatt, hogy a Mágnás Miska című operettet én fogom rendezni. Nagyon lényeges szempont egy színház életében, hogy milyen anyagi háttérrel tud működni. Örülünk, ha legalább az előadás eltartja majd magát és nem nekünk kell azért fizetni, hogy egyáltalán megtarthassuk. Például egy operettet színpadra állítani az egyik legköltségesebb dolog, ragyogó díszletekkel, zenekarral, táncosokkal és akkor még a színészek honoráriumáról nem is beszéltem, az esetben is, ha a város önkormányzata támogatja a színház működését. Egy, maximum tízfős társulatra lenne szükség, akik minden műfajban otthon vannak és ráadásul németül is jól beszélnek, de ilyen színészek sajnos nem teremnek minden bokorban. - Elsősorban művészeti vagy menedzser igazgatója kíván tenni a színháznak? - A háború utáni időszakot követően ez örök dilemmája a színházi életnek. Régen volt egy intendánsa minden színháznak, aki foglalkozott a színészek szerződtetésével, a pénzügyekkel, az volt a dolga, hogy eladja, vonzóvá tegye a színházat. Szándékomban áll egy menedzser igazgatót szerződtetni, aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik, hogy maradjon idő arra is, hogy a színdarabbal, a színészekkel foglalkozzam, egy kicsit „művészkedjek" is az előadások érdekében. Komáromi Andrea I Kedves Olvasó! Az eddig megszokott nyári szünetekhez képest talán néhány héttel hosszabb kihagyást követően veheti kezébe ismét a Szekszárdi vasárnapot. Nem tudom ki mennyire tájékozott, egyáltalán kit mennyire érdekel a Városi Televízió és a városi újság ügye. Itt az alkalom, hogy tájékoztassuk Önöket korrekt módon, nem túlzásokba esve a tényleges helyzetről. A Városi Televízió Közhasznú Társaság élén közgyűlési határozattal áprilistól ketten irányítjuk a munkát, s egyúttal a közgyűlés, mint tulajdonos a Szekszárdi Vasárnapot a Városi Televízió Kht. gondjaira bízta. Néhány hónap idő kellett ahhoz, hogy úgy a pénzügyi, mind a szakmai gondokat számbavéve előkészítsük a szerkesztőség közös működtetését és így egy gazdaságilag stabilabb és szakmailag korrektebb munkát végezhessünk. Az első ciklusa megújító programunknak véget ért, ennek eredményeként egy személyekben és szemléletmódban megváltozott szerkesztőség tagjainak munkáját láthatják naponta a televízióban. A mától hetente megjelenő Szekszárdi Vasárnapban pedig ismét találkozhatnak azokkal a szerzőkkel, akik ennek a lapnak fénykorában is munkatársai voltak. Természetes dolog, hogy akár az élet más területein, a médiában is vannak minőségi és színvonalbeli hullámzások. A mai magyar valóság változásait követni bizony akár szerkesztőként akár kiadóként nem mindig egyszerű, főleg azért nehéz ez a munka, mert némelyek tán túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a sajtónak. Azt gondolják, hogy az olvasót saját napi tapasztalatai és meggyőződése ellenére is befolyásolni lehet véleményalkotásában és céljaiban. Ez annak ellenére sincs így, hogy bizonyos időkben bizonyos kollégáink megpróbálták és tán megpróbálják újra az újságíró, a televíziós szerkesztő pozícióját személyes befolyás érvényesítésére is felhasználni. Mi ezzel nem tudunk egyetérteni, s mindaddig amíg jegyezzük a lapot és irányítjuk a Városi Televízió működését, megpróbáljuk elkerülni a tévutakat. Megpróbáljuk kollégáinkkal, munkatársainkkal együtt olyannak megmutatni a körülöttünk lévő világot, amilyen az valójában hibáival, gondjaival, örömeivel és bánataival nem egyszer bosszankodni való kishitűségével együtt. Hogy sikerül-e és hogy milyen minőségben sikerül ezt teljesítenünk, kedves olvasóink és nézőink fogják megítélni. Gál László Dránovits István 4 A színháztörténet, a történelmi krónikák sok helyütt megemlítik a színdarabok nyelvezete és a közönség igénye között kialakult nézetkülönbséget. A hivatásos magyar színjátszás megszületését - több kelet-európai országhoz hasonlóan - jócskán megelőzte a német színjátszás, sőt a 18. században a legfejlettebb fokot a német vándortársulatok képviselték. Ezek a társulatok kezdetben mintái, példaképei voltak a magyar színjátszás úttörőinek. Természetesen mindez szinte magától értetődött az akkori feudális Magyarországon, de már egy saját magyar nyelvű nemzeti színház építésének gondolata is megjelent. Egyébként német színházba jártak a kor fiatal magyar írói is, mint Kisfaludy, Fáy, Vörösmarty, Bajza, akik itt nyerték első színházi tapasztalataikat, itt tanulták meg a dramaturgiát. A nagyobb vidéki városokban szintén jelentős szerepet kapott a német színészet, Győr, Sopron, Pozsony, Pécs színpadaian is németül játszottak.