Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-06 / 13. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 12 1998. SZEPTEMBER 27. Mézesmadzag-e az új szociális rendelet? IBttüIbfis, wgy ttwDtoá mjm rnpumMs? (Folytatás a 3. oldalról.) ügyeletet tartottak, hogy a megyei önkormányzatnál ügyfélszolgálat nincs. Dr. Farkas László pedig úgy fogalmazott, hogy a bíróságokon bevezetett ítélkezési szünethez hasonlóan a megyei önkormányzatokon is elképzelhető lenne a nyári szabadságok egyidejű kivétele. Szó esett arról is, hogy az apparátus utazással történő jutalmazását a megyei közgyűlés június 24-i ülésén megszavazta, ebből következően - mondhatni - közgyűlési határozatot hajtottak végre az utazók. Bach József úgy fogalmazott, ellenére van a magyarázkodás, mert úgy tartja, Európában bevett szokás, tehát nem szégyen a dolgozók jutalmazása. Amúgy megtehették volna azt, hogy pénzjutalmat osztanak - utazásra. S minden dolgozó maga intézte volna az adott utazási irodánál a külföldi nyaralását. Más kérdés az, hogy valamennyien azonos helyre fizettek volna be. Hozzátette, hogy e közös út idejére - öt munkanap - mindenki szabadságot vett ki. Akik nem utaztak, pénzben megkapják a jutalmat, ami fejenként 50-60 ezer forint közötti összeg, amelynek adó- és egyéb vonzata is van. Megjegyezte a közgyűlés elnöke azt is, hogy a számvevőszéki vizsgálatot várja, s majd annak befejezése után „ismét beszéljünk a dologról". Dr. Farkas László pedig mindehhez hozzáfűzte, hogy négy évvel ezelőtt a megyei önkormányzat dolgozói Olaszországban vettek részt jutalomúton. Dr. Bősz Endréné dr Wéber Aranka is a társasággal tartott, hiszen akkor ő maga is a megyei önkormányzat munkatársa volt. V. H. M. Bérlet Szekszárdon, Bezerédj u. 8-10. sz. alatti ingatlan (volt Kárpótlási Hivatal épülete) pályázat útján bérelhető. Az épület hasznos alapterülete 596 m

2. Érdeklődni személyesen a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. Bezerédj u. 2. sz. alatti irodánkban vagy a74/319-458, 74/319468 telefonszámon. Még a szociális szféra városi irányítói sem bíznak igazán abban, hogy új rendeletük megoldhatja a nagy adóssággal küszködők gondjait. Az előző kormány által hozott rendelet értelmében az önkormányzatok központi támogatáshoz juthatnak - ez a város esetében a saját erő felhasználásával megközelíti a 10 millió forintot - mely segítséget nyújthat a köztartozásaikat rendezni nem tudók számára. A rendelet tervezetét a hivatal a bizottság elé terjesztette. Németh Zoltán a grénium vezetője a koncepció elfogadását követően elmondta: összesen 100-150 olyan család él a városban, aki 6 havi köztartozással rendelkezik, ám ezek összege egyiküknél sem haladja meg a 200.000 Ft-ot. Az adósság 30%-át egy összegben kell kifizetni, a további tartozásra kétévi részletfizetést kérhetnek az adósok. Kitétel azonban, hogy továbbiakban a havi díjakat rendszeresen kell törleszteni. Egy másik megoldási javaslat szerint az érintettek megvehetik azokat az ingatlanokat, melyben élnek. Ez a fizetési konstrukció egyszeri és csak ebben az esztendőben vehető igénybe. A címben szereplő kötözőanyag itt kezdődik. Ha valaki számolni kezd, könnyen rájöhet nem sok esély van arra, hogy akinek eddig a havi befizetni valók is gondot okoztak, most a mellényzsebéből kitesz hatvanezer forintot, majd előveszi a csekkeket, beáll a sorba és fizetni kezdi a részlettel megtetőzött tartozást. Ha mégis akad valaki aki mindezt vállalja - bár a tömeges jelentkefésre az esélyt, mint mondottuk maguk a döntéshozók sem számítanak - október 20-ig kell jelentkezni a polgármesteri hivatalban, mely egyben a befizetőhely szerepét is felvállalta az ügyben. Kutny Gábor „A jó szerszámmal ellátott ló - akár a biztonságos autó" Beszélgetés az Ev mesterével Nepp Dénes, az év mestere Amikor megérkeztem Nepp Dénes műhelyéhez, meglepve torpanok meg az ajtóban: a díszes szerszámokkal, övekkel és fából készült munkaeszközökkel zsúfolt műhely csaknem teljesen üres. A mindig kedves mester mosolyogva beinvitál: csak holnap Németországba utazik, azért került csomagba a „csikó", a kötény, az övek, a díszes lószerszámok, ostorok és minden amit ő készít. Beitigheim-Bissingen lesz az úticél, Szekszárd testvérvárosa hívta meg egy pár napos Pferdemarkt-ra Dinit. - Látom a kabala pacit is bőröndbe tette. - így van. Minden lószerszám a lovon mutat igazán. Meg aztán tényleg ő a mi kabalánk, mindenhova visszük magunkkal. A gyerekek imádják, a felnőttek meg néha megijednek tőle. - A budapesti Mesterségek ünnepére is így „kifosztotta"a boltot? - Bizony, csak az maradt itthon, amit nem én készítek. Az is volt a nagyszerű ebben a népművészeti kavalkádban, hogy mindenki a keze munkáját állította ki. Meg aztán a felhozott áruk minősége. Voltak profik, mesterek, akik ebből élnek, meg mamókák, papókák is akik esetleg a nyugdíjukat egészítik ki. Gyönyörű volt. Képzelje csak: soksok szebbnél szebb tárgy volt kiállítva, fafaragók, gyöngyfűzők, fazekasok, citerakészítők büszkesége. - A legszebbnek mégis egy aranyveretes lószerszám ítéltetett. - Szerencsém volt, hogy a hét zsűriző közül valakinek eszébe jutottam, és valami csoda folytán 1000 kézműves közül én lettem az év mestere. - Nos, szerintem ennél nagyobb csodák is megestek már, nem? Volt valami abban a lószerszámban... - Igen - mosolyog a mester és gyorsan hozzáteszi - de sokat jelentett a környezet, ahol kiállítottam. A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület nagyszerű tagjaival mentem és az ő pavilonjaik is pompásak voltak. Nincs a világon olyan mesterség amit ezen az őrületen meg nem mutattunk volna. - Őrület...?! - Bizony - nevet Dini, visszatolva a helyére szemüvegét. - Őrület a javából! Reggel fel a Várba, kipakolás, este sátorbontás, szállás tízágyas szobákba - de egyszer előbb összepakoltunk és elmentünk mind egy budai kiskocsmába. - Mint egy osztálykirándulás, nem? - kérdem inkább magamat. - Osztálymunka! Nemcsak a kész tárgyakat állítottuk ki, hanem élőmunka-bemutatót is tartottunk. Fehér ingbe, magyaros gatyába. Összehangolt munkára, biztos hátországra van szükség, hogy az ember elviselje a napi 10-12 órás megterhelést. Az egész családom segített. - Adott is el valamit? - Ölég mérsékelt volt a kereslet. - Mi az öröm benne, ha elkészít fáradságos, hosszadalmas munkával egy lószerszámot? - Azért csinálom, hogy eladjam, de jó mert ha elkészül szép. Főként, ha egy telivér ménre kerül, amelyik nyer. - Volt rá példa? - Hogyne! Már négy világbajnok ló viselte a lószerszámaimat. Olyan ez, mint az autó: a versenyt ki kd^ bírnia, nem szakadhat el,, biztonsl^r gosnak kell lennie. - Méretet vesz a szerszám leendő viselőjéről? - Ma már nem. Nagyjából lehet tudni, hogy mekkora kell egy lipicainak, mekkora egy arab telivérnek... fontos, hogy jó legyen - néz rám komolyan - hiszen nekünk is kényelmeilen a járás szoros cipőben. - Szereti a lóversenyeket? - Igen! Évente kimegyek, de nem vagyok a rabja. - Németországban sok szép lovat láthat. - Bizony. A Pferdemarkt - lóvásár. Olyasmi őrület lesz, mint nálunk a szüreti fesztivál. Kiállítok, eladok - talán. Viszek mindent amit magam készítek és viszem Szekszárd zászlóját is. Nemcsak mint szíjgyártó megyek, hanem picikét a városomat is képviselem. Németh Mária