Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-03 / 8. szám

3 1998. MÁJUS 3. SZEKSZÁRDI Érdekli? Bemutatjuk! Az alapítványok főként a pályázati pénzekre számíthatnak A visszajelzésekből kiderült, hogy több alapítvány kuratóriumának vezetője, illetve alapítványokkal kapcsolatban levők közül többen örülnek Dombiné Nickl Gabriella, a Szivárvány Általános Iskola főfoglalkozású szociális munkásának azon kérdésfeltevésén, amely kérést is tartalmazott. Dombiné Nickl Gabriella azt kérdezte Knopf Attilától, a Tolna Me«

ei Gyermek- és Ifjúsági Közalalány titkárától, szóljon arról, hogyan tud hatékonyan működni az alapítvány, hiszen sok alapítvány jön létre, de sok meg is szűnik. Ezután kérte Knopf Attilát, mondjon olyan technikákat, amelyek alkalmazásával az alapítványok pénzhez és még több pénzhez juthatnának. Kérésemre Knopf Attilával először a gyermek- és ifjúsági közalapítványról beszélgettünk. - Az alapítványt 1990-ben hozta létre az akkori megyei tanács azzal a céllal, hogy az alapítvány működtesse a Dombori volt ifjúsági tábort, illetve nyújtson segítséget minden olyan megyei szervezetnek, amelyek a fiatalokkal foglalkoznak. Az első három •

en nagyon sok nehézséggel, gyalatilag a létéért küzdött az alapítvány, majd 1994-ben fordulat állt be az alapítványi munka hátterének biztosításában. Ekkor a megyei önkormányzat új kuratóriumot nevezett ki. Az új feladatterv lényege az volt, hogy az 1995-től közalapítvánnyá alakult alapítvány kapta meg a gyermekés ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos megyei önkormányzati feladatok elvégzését. Azaz közalapítványként közfeladatokat is ellátunk, mégpedig 1995. októberétől. - Ez egyben azt is jelenti, hogy kicsit hivatal is lett a közalapítvány? - Nem. Mert a hivatali jogosítványokat nem kapta meg a közalapítvány. Ettől függetlenül a Dombori tábor működtetése továbbra is a mi feladatunk maradt, ám a törekvésünk változott. Miszerint az a célunk, hogy minél több Tolna megyei fiatal üdüljön ott kedvezményesen. - Soroljon néhányat a konkrét feladataik közül. - A közalapítvány foglalkozik a nemzetközi ifjúsági csere-kapcsolatokkal, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a különböző intézményekkel és szervezetekkel: például a megyei rendőr-főkapitánysággal a drogmegelőzés kérdésében, a közművelődési irodával a fiatalok kulturális és szórakozási lehetőségeinek javítása érdekében. - Es nyilvánvalóan a megye településeinek önkormányzataival is van kapcsolatuk. - így van. Ez annál is inkább fontos, mert 1995-ben indultak az úgynevezett központi pályázatok különböző szegmensekben, többek között az önkormányzati feladatok ellátása javítására. A Belügyminisztérium és az „alap-program tanács" kiírt egy olyan pályázatot, ami az önkormányzatoknak szól az ifjúsági referens foglalkoztatását, illetve tanácsadói hálózat kiépítését finanszírozza. Az elmúlt két évben Tolna megyében ez hat településen indult el, mert sajnos, többen nem pályáztak. Ám a pályázatot az idén is kiírták. - Mit jelent ez a pályázó önkormányzatoknak? - Három kategóriában lehetett (lehet) pályázni, az ifjúgági referens bér-finanszírozására, másrészt az infrastrukturális feltételek - fénymásoló, számítógép stb. vásárlásajavítására, harmadsorban pedig a képzés támogatására, azaz a településen dolgozók szervezett képzésének finanszírozására. - A közalapítvány célkitűzései és azoknak a megvalósítása mennyire van összhangban? - Ez az elmúlt egy évben teljesedett igazán ki. Példaként mondanám, hogy Szekszárdon megalakult az Ifjúsági érdekegyeztető fórum, amelynek előkészítésében jelentős szerepet vállaltunk. Segítettük a korosztályi oldal létrejöttét, s kapcsolatot teremtettünk az önkormányzati és a támogatói oldallal. Ez a fórum működik, több alkalommal tanácskozott. - Szó volt külföldi kapcsolatokról és pályázatokról. Miben tud segíteni a közalapítvány olyan fiataloknak, akik külföldön szeretnék folytatni a tanulmányaikat, de nem tudják kihez forduljanak, hogyan pályázzanak. - Területi szinten mi is segítői vagyunk a kormány ifjúságpolitikájának. így - a kérdésre válaszolva - mi valamennyi pályázatot megkapjuk, kiszemlézzük, s újságokban közöljük. De éppen az említett ifjúsági érdekegyeztető fórum érdeme, hogy március 15-el megnyílt az Ifjúsági Információs Iroda a gyermekek házában. Ott minden fiatal hozzájuthat az őt érdeklő információkhoz. Ez természetesen Szekszárdra vonatkozik, de tegyük hozzá, hogy más, nagyobb településeken például az ifjúsági referenstől megkaphatják a felvilágosításokat. Hangsúlyozom a referensekkel folyamatos kapcsolatot tartunk, s ellátjuk őket információkkal. - Az alapítványnak hány főállású munkatársa van? - Kettő. A titkár és egy adminisztrátor. Rajtunk kívül idény jelleggel foglalkoztat alkalmazottakat. - Hogyan került a közalapítvány tulajdonába a 152 személyes Dombori tábor? - A kilencvenes évek elején az volt a divat, hogy minden bekerült a „nagykalapba", a Budapesten működő akkori Nemzeti Közalapítványba, nehogy elherdáljuk esetleg a vagyont. Kitartó munkánk eredményeképp az elmúlt évben sikerült megállapodnunk a Nemzeti Közalapítvánnyal, s talán az egyetlenek voltunk, akik peren kívül megegyeztünk, s visszakaptuk a vagyont, azaz Domborit. - Ebből a táborból milyen előnyük van a Tolna megyei fiataloknak? - Ok nem 650, hanem 500 forintot fizetnek éjszakánként. - Hogy egy alapítvány jól működjön, ugyanaz kell hozzá, mint a háborítltoz. Pénz, pénz, pénz... - A már említett kritikus időszak után folytatott tudatos munkának köszönhetően elmondhatjuk: ma már stabil az alapítvány anyagi helyzete. Ennek az alappillére az, hogy amikor a megye átadta a feladatokat, azok megvalósításához anyagiakat is biztosított és biztosít. Ezen kívül mi is megragadunk minden pályázati alkalmat. A harmadik forrás pedig a Paksi Atomerőmű Rt. E cégnek köszönhetjük, hogy 199394-ben sikerült életben tartani az alapítványt. A tábor bevételéből pedig évente másfél-kétmillió forintot forgatunk vissza a felújításra, a megmaradt pénzből pedig mi támogatjuk azokat az intézményeket, szervezeteket, amelyek kimondottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoznak. - A közalapítvány támogatói még a jószándékú emberek. - Velük ott „találkozunk", hogy második éve fizethetik számlánkra az adójuk egy százalékát, amiből az elmúlt évben 200 ezer forint jött be. Ez sok is, meg kevés is. Ezt a pénzt a gyivi-ből kikerülő 18 évesek és a Hermesz Alapítvány támogatására fordítottuk. - Dombiné Nickl Gabriella azt is kérdezte, hogy milyen pénzszerzési technikák léteznek? - Sajnos, ma már az alapítványok részben a kilencvenes évek eleji rossz tapasztalatai okán nem számíthatnak sem cégek, sem magánszemélyek támogatására. Tehát ez a forrás - ami nyugaton másként működik, mint nálunk - megszűnőben van. így az egyetlen érdemi forrás az alapítványok számára a pályázat. Ám meg kell jegyezni, hogy a pályázati rendszer biztosította behatárolt lehetőségek miatt egyszerűen mindenki a súlyának és szerepének megfelelően nem tud részesülni. Vagyis a megoldás a rendszeres és kitartó pályázás. - Igen. De én e téren is nagyon nagy szerepet tulajdonítok az önkormányzatoknak, különösen a jövőt illetően. Ugyanis minden elemzés során az jön a felszínre, hogy a jövő a civil szervezeteké. Úgy gondolom, hogy egyre inkább az lesz az érdekük az önkormányzatoknak, hogy támogassák a területükön működő civil szervezeteket, amibe az ifjúságiak is beletartoznak. - Kérem, hogy titkár úr mondja el, kiről és miről olvasna szívesen? - Tekintettel arra, hogy tavaly novemberben lépett életbe a gyermekés ifjúsági törvény, aminek tudomásom szerint sok gond van a végrehajtásával. Kíváncsi lennék arra, hogy milyen tapasztalatai vannak erről dr. Soós Lászlónak, a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézmény igazgatójának. V. Horváth Mária