Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

14 , SZEKSZÁRDI TAS4R1AP 1997. MÁRCIUS 30. sak, sokan félénkek, megszeppenték. Csoda? Fennt állnak, sőt szerepelnek az oly sokat emlegetett színpadon, s ott lenn az a sok ember mind őket nézi. S a produkcióért a taps nem marad el. A nézőtéren mindenki mindenkiért izgul, s minden szépen mondott vers­nek, szépen hangzó dalnak őszinte szívvel örül. Mi, akik a nézőtéren ülünk, szülők, nagyszülők, talán még többet is érzünk ebből a műsorból, mint azt, hogy a gyermekeink, unokáink milyen szépen gyarapodtak megint tudásban, bátor­ságban, fegyelmezettségben. Igaz, azt is érezzük, hogy azok, akik ott fenn most verselnek, énekelnek, a szemünk fényei, elindultak egy úton, amely szorgalommal, akarattal, tanulással a következő lépcsőfokhoz vezet. S, hogy ezen a úton jó kezek óvják, irányítják őket, ezért mi, ott a nézőté­ren ülők összeszorult szívvel, néha könnyeinket is visszatartva mondu^j köszönetet. ^ Odakünn hideg szél fújt, januári hi­deg söpört át a városon, de a Babits Mi­hály Művelődési Házban március 20­ának délutánján szívet melengetően sütött a nap, illatoztak a virágok, s a sok kis óvodás elhozta nekünk az igazi ta­vaszt, az igazi ünnepet. Sas Erzsébet óvoda kitű­nő kollektí­vája állított össze, meg­nézzék. S akkor jönnek a csoportok, szépen sorban, minden csoport az óvónénik­kel. Szép ruhában, lakkcipőben, mas­nival és piros ragyogó arccal, amelye­ken ott ül az izgalom, az elmúlt napok, órák várakozása. Énekeinek játszanak, mondókákat mondanak, s közben le-le tekintenek a nézőtérre, szemük keresi az édesanyát, édesapát, nagyszülőket, testvéreket. Sokan közülük bátrak, magabizto­Tavaszváró A nézőtér a Babits Mihály Művelő­dési Házban március 20-án. pénteken délután négy órakor zsúfolásig meg­telt. Szülők, nagyszülők, rokonok jöt­tek el, hogy az immár hetedik alkalom­mal megrendezett Tavaszköszöntő műsort, melyet az Arany János utcai A mű­sort, ugyan­akkor legfő­képpen azt az egyetlen gyermeket, aki számukra a legkedvesebb, a legszeretettebb. A színpad valóban a tavaszt idézi, fa­teknőben egész aranyesőbokrok virá­goznak, köcsögökben óriásfejű nárci­szok illatoznak, a zöldellő ágakon fes­tett tojások hirdetik a közeledő húsvét jövetelét. Az óvoda igazgatónője meg­hatódott szavakkal köszönti a nézőket, s a Tavaszköszöntőt a magára még vá­rató jó idő miatt, Tavaszváróvá „ke­reszteli" át. Csilla zold, azaz Berényi Linda: - Eördögh Alexát helyettesítem a filmben, így eleinte nem voltam könnyű helyzetben. Ám a „stáb" hamar befogadott, s most már nin­csenek gondjaim. 14 éves vagyok, már én is túlvagyok a félévi vizsgá­kon. A gyerekeknek azt üzenem, hogy év végére próbáljanak meg javítani bizonyítvá­nyaikon. Juci zold, azaz Szabó Ildikó: ­Nyolcéves korom­ban már színpadra kerülhettem egy gyermekdarabban. A filmezés nagyon tetszik, úgyhogy már el is döntöt­tem, hogy színész­nő szeretnék lenni. A gyerekeknek na­gyon köszönöm a rengeteg levelet, s ígérem, hogy a nya­ramat a válaszadás­sal töltöm. Patrick zolg, azaz Hetényi Zoltán: ­Már ötödikes koromban egy szí­nészképző iskolába jártam, így az Ürgammák szereplőinek válogatá­sakor sokat segített ez az előélet. Rengeteget forgatunk, ezért sajnos kevés idő marad a barátokra. A színészet érdekel, de szeret­ném megpróbálni a zenei pályát is, jómagam basszusgitáron ját­szom. Ákos zold, azaz Monoki Dávid: - Én vagyok a film „okostojása". A Móra Ferenc Gimnáziumban ta­nulok, Anikóval, Zolival és Ildivel együtt. Valamennyien magánta­nulók vagyunk, a film mellett ^^ nem megy másképp. A gyerekeknek azt üzenem, hogy tartsanak ki, már nincs mesz­sze az év vége. Ezt mondták a zoleok másukról Űrgammák a márványteremben Talán nincs is olyan kisgyerek Magyarországon, aki ne ismerné az űrgammákat. Azaz nemcsak az Ürgammák című fantasztikus tele­víziós sorozatot, hanem annak sze­replőit, a zolgokat. Nos, a közel­múltban a Babits Mihály Művelő­dési Házban tartott Boros Zoltán ­Szikszai Gábor grafikai kiállításon találkoztunk az űrgammákkal, aki­ket egy-egy rövid bemutatkozásra kértünk. Orsi zolg, azaz Horváth Anikó: ­A fővárosi Móra Ferenc Gimná­ziumban tanulók, 15 éves vagyok, s már magam mögött tudhatom a jó eredménnyel letett félévi vizsgái­mat. Nagyon jó érzés „filmsztár­nak" lenni, ilyenkor a gyerekek ér­deklődésekor visszajön a rengeteg munka ára. Jocó zolg, azaz Felvári György. ­Én a cinkotai Szerb Antal Gimná­zium harmadik osztályába járok. Az ismertség időnként jó, időn­ként nem. Amikor utánam fordul­nak vagy leszólítanak az utcán a lá­nyok, néha féltékenykedik a barát­nőm... A gyerekeknek azt üzenem, hogy tanuljanak sokat és nézzék az Űrgammákat!

Next

/
Thumbnails
Contents