Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

1997. MÁRCIUS 30. , SZEKSZÁRDI (V V4S4RIAP k 15 A szekszárdi fiatalok a '48-as eseményekhez méltón • ünnepeltek Rögtön mentegetőznöm kell, hi­szen március 15. régen elmúlt, így sokkal aktuálisabb dolognak kelle­ne helyet szorítani a rovatban. Ta­lán mégis bocsánatos bűn, ha ezt a pár sort „elpazarolom". Mentsé­gemre szolgáljon a megtisztelő tény, amely szerint a címben leírta­kat nem az ifjúság egyik lelkes és elfogult képviselőjétől idézem. A városi televízió megemlékezé­sekről szóló híranyagát nézve arra a megállapításra jutottam, hogy a felnőttek is tudják értékelni a fia­talság megmozdulásait, és elisme­rik, ha valamit tényleg jól oldunk meg. A gondolat okozta ellágyulás után azonban valami gonosz kis « ng azt mondta, hátha csak egy­:rű irigykedésről van szó. Mert azt hiszem a halovány lámpafény­ben a Luther téren gyülekezők tényleg képesek voltak a saját ma­guk teremtette körülmények kö­zött tisztességesen ünnepelni és emlékezni. Mert a szombat esti fáklyás felvonulás sokkal inkább a miénk, mint az országszerte dél­előtt zajló politikai hisztéria. Mert a fáklyák tüzében nem voltak pár­tok és marakodó frakciók, nem voltak a végtelenségig ragozott unalmas beszédek. Csak mi vol­tunk, a Béla téri emlékműhöz las­san hömpölygő tömeg, egy külö­nös, magunk teremtette hangulat­ban, meg-megbicsakló halk ének­lés közepette, majd csendben fi­gyelve a színvonalas, rövid, hoz­zánk és a mi nyelvünkön szóló mű­sort. Mi voltunk ott és azok a családok és felnőttek, akikhez közel áll ez a tiszta, fiatalos, egyszerű, hangula­tos, külsőségektől mentes módja az emlékezésnek. Gy. E. Ez a kérdés való­ban időszerű így húsvét táján. Bár manapság egyre kevésbé figyelünk fel a közelgő ünne­pekre. No meg az időjárás is csúfot űz belőlünk... Máskor március végén intő figyel­meztetéseket hallunk szüléinktől és tanárainktól, hogy ne csak a tavasz si­mogató melegével legyünk elfoglal­va, ne álmodozzunk, próbáljunk a ta­nulásra koncentrálni. Idén az elka­landozó gondolatokat nem foghat­juk a csábító természetre, talán a vár­va várt tavaszi szünet is rendhagyó lesz. Ha ebben a hidegben meg meri környékezni a lányokat egy-egy fiú kölnivízzel, esetleg szódával a kezé­ben, s ráadásul mi nem kapunk tüdő­gyulladást, akkor az évszázad ese­ménysorozatának lehetünk tanúi. Ezzel az ünneppel csak az a bibi, hogy mi fiatalok nem tudunk úgy lel­kesedni érte, mint ahogy azt nagy­szüleink tették anno. Egykor nekik ez az alkalom majdnem olyan meg­hitt volt, mint a karácsony. - A húsvéti ünnepek a családok­ban legkésőbb a nagypénteki böjttel kezdődtek - meséli egy idősödő né­„...Szabad-e locsolni..." ni. Ez a nap szomorú volt, hiszen mindannyian Jézus keresztre feszí­tésére gondoltunk. Tésztát ettünk, és kerültünk minden olyan szokást, amit az év többi napján tettünk. A húsvét két napja már valódi izgalom­mal telt el. Édesanyám titokban fes­tette meg a tojást, a gyerekek pedig füvet szedtek a fészekbe. Vártuk a meglepetést és persze a locsolkodó fiúkat. Olyan kár, hogy ennek az ün­nepnek a varázsa legtöbb helyen már elszállt! Igazán elgondolkodtatok ezek a mondatok. Lehetséges, hogy a fe­lületes ünnepléskor nekünk már eszünkbe sem jut az, hogy Jézus húsvét napján támadt fel, és mi en­nek annyira örülünk, hogy meg­ajándékozzuk egymást? Persze legtöbbünket nem a vallás szigorú szabályai szerint neveltek, még­sem törvényszerű, hogy egy ilyen hagyomány lassanként feledésbe merüljön. Vajon mit jelent ne­künk, az új generáció képviselői­nek a húsvét? - Nekem füstölt sonkát és tojást... egy kis tormával - mosolyog egy kö­zépiskolás lány a kérdésemen. Hoz­zá kell tennem, hogy nem vagyok vallásos, és a locsolási ceremónia sem tartozik az érdeklődési köröm­be. Ezekből lassan már kinő az em­ber. - Ez azt jelenti, hogyha ellátogat­nak hozzád és meg szeretnének lo­csolni, akkor elküldöd őket? - Nem. Minden évben zárt ajtók váiják a locsolkodókat. Az idők fo­lyamán megtanulták, hogy húsvét­kor mindig fontos dolgom akad, nem vagyok otthon. Persze ezt kép­letesen értem, de tudod én nem iga­zán hiszek a kölnivíz „varázserejé­ben". És ha mégis van, akkor is in­kább elhervadok. Emlékszem egyszer én magam is próbáltam ilyen tettre vetemedni (mármint letagadni magam), de egy hagyományokat igen tisztelő, nem vallásos barátnőm szigorúan rendre utasított. Furcsa dolog, de a fiúk és a lányok egyaránt kézzel-lábbal tiltakoztak a kérdéseim hallatán. Úgy látszik ez a jó szokás is kezd ciki lenni. A jövő „férfinemzedéke" sajnos igen ritkán téved be a lányos házakba csupán a szépen festett tojásokért. Talán ez az oka, hogy a vállalkozó szellemű fiúk kíváncsiskodása: szabad-e locsolni? - költői kérdés marad. Pedig lehet, érdemes volna válaszolnunk... Hátha mégis kivirágoznánk...?! BENCZE MARIANN Garay-napok Ismételten a hagyományok ke­rültek előtérbe a nemzeti ünnepet megelőző két napon a Garay János Gimnáziumban. Az évenkénti Ga­ray-napok alkalmából idén is meg­rendezték azokat a számítógépes és földrajzversenyeket, amelyeken a szekszárdi diákokon kívül az or­szág számos pontjáról, sőt még a határainkon túlról - Dunaszerda­helyről, Galántáról, Kolozsvárról, Nagyenyedről és Pálmonostorról ­is érkező tanulók mérték össze tu­dásukat. Az ifjúság bizonyíthatta rátermettségét és jó képességeit az első, második évfolyam számára rendezett versmondóversenyen és a játékos vállalkozói vetélkedőn is. Újításként került a programok közé az egyes évfolyamok gyalog­túrája a Gemenci-erdőbe, Szálká­ra, Grábócra és Sötétvölgybe. Mint ahogy azt Lemle Béláné igazgató­nő elmondta, a kirándulásokkal kapcsolatban pozitív visszajelzé­sek érkeztek hozzá, így valószínű­leg jövőre is sor kerül hasonlókra. A gimnázium tornacsarnokában zajló kosárlabdameccs szoros küz­delem után a vendég adysok győ­zelmével zárult. Az idén valóban érdekes előadá­sok közül válogathattak a diákok. A széles kínálat keretében az ér­deklődők többek között megis­merkedhettek a pszichológia alap­jaival, Cseh Gábor festővel, a he­lyes táplálkozással, vagy akár egy Himalája-expedíció érdekességei­vel is. A kétnapos rendezvénysoroza­tot, mint mindig most is a Garay­bál zárta. Megbontva a szokott rendet nem volt diákigazgató-választás, és így elmaradtak a választást meg­előző kampányhadjáratok is, ame­lyeknek eddig mindannyiszor sike­rült jó hangulatot varázsolnia a gimnáziumban. Az igazgatónő már most felhívta a diákság figyelmét arra, hogy szí­vesen veszi és váija a következő Garay-napok szervezésével kap­csolatos igényeket és ötleteket. Megvalósításuk: jövőre, ilyenkor, ugyanitt. Gy. E. Értesítés Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének 7/1997. (II. 27.) Kgy. sz. módosított rendelete ér­telmében a fizetőparkolókban a díjtételek 1997. április l-jétől meg­változnak. Az új parkolási díjak az alábbiak: első negyedórára 10 Ft első félórára 30 Ft első órára 60 Ft további órák 60 Ft Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a fizetőparkolókban csak a felfestett és számmal jelölt parko­lóállásokban lehet várakozni. A szabálytalan várakozók pót­díjat fizetnek. - 3 munkanapon belüli befize­tés esetén 1000 Ft-ot, - 3-8 munkanap közti befizetés esetén 2000 Ft-ot, - 8 munkanapon túli befizetés esetén 2500 Ft-ot, és a 8. naptól számított mindenko­ri jegybanki alapkamat kétszere­sét. Biztositsa autóstársának is Szek­szárd központjában való parkolás lehetőségét, ezért tartsa be a szabá­lyokat és csak a legszükségesebb ideig vegye igénybe a parkolót. Fegyelmezettségükre és meg­értésükre számít a POLGÁRMESTERI HIVATAL VÁROSÜZEMELTETÉSI ÉS BERUHÁZÁSI IRODÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents