Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

1997. MÁRCIUS 30. , SZEKSZÁRDI (V V4S4RIAP k 15 A szekszárdi fiatalok a '48-as eseményekhez méltón • ünnepeltek Rögtön mentegetőznöm kell, hiszen március 15. régen elmúlt, így sokkal aktuálisabb dolognak kellene helyet szorítani a rovatban. Talán mégis bocsánatos bűn, ha ezt a pár sort „elpazarolom". Mentségemre szolgáljon a megtisztelő tény, amely szerint a címben leírtakat nem az ifjúság egyik lelkes és elfogult képviselőjétől idézem. A városi televízió megemlékezésekről szóló híranyagát nézve arra a megállapításra jutottam, hogy a felnőttek is tudják értékelni a fiatalság megmozdulásait, és elismerik, ha valamit tényleg jól oldunk meg. A gondolat okozta ellágyulás után azonban valami gonosz kis «

ng azt mondta, hátha csak egy:rű irigykedésről van szó. Mert azt hiszem a halovány lámpafényben a Luther téren gyülekezők tényleg képesek voltak a saját maguk teremtette körülmények között tisztességesen ünnepelni és emlékezni. Mert a szombat esti fáklyás felvonulás sokkal inkább a miénk, mint az országszerte délelőtt zajló politikai hisztéria. Mert a fáklyák tüzében nem voltak pártok és marakodó frakciók, nem voltak a végtelenségig ragozott unalmas beszédek. Csak mi voltunk, a Béla téri emlékműhöz lassan hömpölygő tömeg, egy különös, magunk teremtette hangulatban, meg-megbicsakló halk éneklés közepette, majd csendben figyelve a színvonalas, rövid, hozzánk és a mi nyelvünkön szóló műsort. Mi voltunk ott és azok a családok és felnőttek, akikhez közel áll ez a tiszta, fiatalos, egyszerű, hangulatos, külsőségektől mentes módja az emlékezésnek. Gy. E. Ez a kérdés valóban időszerű így húsvét táján. Bár manapság egyre kevésbé figyelünk fel a közelgő ünnepekre. No meg az időjárás is csúfot űz belőlünk... Máskor március végén intő figyelmeztetéseket hallunk szüléinktől és tanárainktól, hogy ne csak a tavasz simogató melegével legyünk elfoglalva, ne álmodozzunk, próbáljunk a tanulásra koncentrálni. Idén az elkalandozó gondolatokat nem foghatjuk a csábító természetre, talán a várva várt tavaszi szünet is rendhagyó lesz. Ha ebben a hidegben meg meri környékezni a lányokat egy-egy fiú kölnivízzel, esetleg szódával a kezében, s ráadásul mi nem kapunk tüdőgyulladást, akkor az évszázad eseménysorozatának lehetünk tanúi. Ezzel az ünneppel csak az a bibi, hogy mi fiatalok nem tudunk úgy lelkesedni érte, mint ahogy azt nagyszüleink tették anno. Egykor nekik ez az alkalom majdnem olyan meghitt volt, mint a karácsony. - A húsvéti ünnepek a családokban legkésőbb a nagypénteki böjttel kezdődtek - meséli egy idősödő né„...Szabad-e locsolni..." ni. Ez a nap szomorú volt, hiszen mindannyian Jézus keresztre feszítésére gondoltunk. Tésztát ettünk, és kerültünk minden olyan szokást, amit az év többi napján tettünk. A húsvét két napja már valódi izgalommal telt el. Édesanyám titokban festette meg a tojást, a gyerekek pedig füvet szedtek a fészekbe. Vártuk a meglepetést és persze a locsolkodó fiúkat. Olyan kár, hogy ennek az ünnepnek a varázsa legtöbb helyen már elszállt! Igazán elgondolkodtatok ezek a mondatok. Lehetséges, hogy a felületes ünnepléskor nekünk már eszünkbe sem jut az, hogy Jézus húsvét napján támadt fel, és mi ennek annyira örülünk, hogy megajándékozzuk egymást? Persze legtöbbünket nem a vallás szigorú szabályai szerint neveltek, mégsem törvényszerű, hogy egy ilyen hagyomány lassanként feledésbe merüljön. Vajon mit jelent nekünk, az új generáció képviselőinek a húsvét? - Nekem füstölt sonkát és tojást... egy kis tormával - mosolyog egy középiskolás lány a kérdésemen. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok vallásos, és a locsolási ceremónia sem tartozik az érdeklődési körömbe. Ezekből lassan már kinő az ember. - Ez azt jelenti, hogyha ellátogatnak hozzád és meg szeretnének locsolni, akkor elküldöd őket? - Nem. Minden évben zárt ajtók váiják a locsolkodókat. Az idők folyamán megtanulták, hogy húsvétkor mindig fontos dolgom akad, nem vagyok otthon. Persze ezt képletesen értem, de tudod én nem igazán hiszek a kölnivíz „varázserejében". És ha mégis van, akkor is inkább elhervadok. Emlékszem egyszer én magam is próbáltam ilyen tettre vetemedni (mármint letagadni magam), de egy hagyományokat igen tisztelő, nem vallásos barátnőm szigorúan rendre utasított. Furcsa dolog, de a fiúk és a lányok egyaránt kézzel-lábbal tiltakoztak a kérdéseim hallatán. Úgy látszik ez a jó szokás is kezd ciki lenni. A jövő „férfinemzedéke" sajnos igen ritkán téved be a lányos házakba csupán a szépen festett tojásokért. Talán ez az oka, hogy a vállalkozó szellemű fiúk kíváncsiskodása: szabad-e locsolni? - költői kérdés marad. Pedig lehet, érdemes volna válaszolnunk... Hátha mégis kivirágoznánk...?! BENCZE MARIANN Garay-napok Ismételten a hagyományok kerültek előtérbe a nemzeti ünnepet megelőző két napon a Garay János Gimnáziumban. Az évenkénti Garay-napok alkalmából idén is megrendezték azokat a számítógépes és földrajzversenyeket, amelyeken a szekszárdi diákokon kívül az ország számos pontjáról, sőt még a határainkon túlról - Dunaszerdahelyről, Galántáról, Kolozsvárról, Nagyenyedről és Pálmonostorról is érkező tanulók mérték össze tudásukat. Az ifjúság bizonyíthatta rátermettségét és jó képességeit az első, második évfolyam számára rendezett versmondóversenyen és a játékos vállalkozói vetélkedőn is. Újításként került a programok közé az egyes évfolyamok gyalogtúrája a Gemenci-erdőbe, Szálkára, Grábócra és Sötétvölgybe. Mint ahogy azt Lemle Béláné igazgatónő elmondta, a kirándulásokkal kapcsolatban pozitív visszajelzések érkeztek hozzá, így valószínűleg jövőre is sor kerül hasonlókra. A gimnázium tornacsarnokában zajló kosárlabdameccs szoros küzdelem után a vendég adysok győzelmével zárult. Az idén valóban érdekes előadások közül válogathattak a diákok. A széles kínálat keretében az érdeklődők többek között megismerkedhettek a pszichológia alapjaival, Cseh Gábor festővel, a helyes táplálkozással, vagy akár egy Himalája-expedíció érdekességeivel is. A kétnapos rendezvénysorozatot, mint mindig most is a Garaybál zárta. Megbontva a szokott rendet nem volt diákigazgató-választás, és így elmaradtak a választást megelőző kampányhadjáratok is, amelyeknek eddig mindannyiszor sikerült jó hangulatot varázsolnia a gimnáziumban. Az igazgatónő már most felhívta a diákság figyelmét arra, hogy szívesen veszi és váija a következő Garay-napok szervezésével kapcsolatos igényeket és ötleteket. Megvalósításuk: jövőre, ilyenkor, ugyanitt. Gy. E. Értesítés Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének 7/1997. (II. 27.) Kgy. sz. módosított rendelete értelmében a fizetőparkolókban a díjtételek 1997. április l-jétől megváltoznak. Az új parkolási díjak az alábbiak: első negyedórára 10 Ft első félórára 30 Ft első órára 60 Ft további órák 60 Ft Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a fizetőparkolókban csak a felfestett és számmal jelölt parkolóállásokban lehet várakozni. A szabálytalan várakozók pótdíjat fizetnek. - 3 munkanapon belüli befizetés esetén 1000 Ft-ot, - 3-8 munkanap közti befizetés esetén 2000 Ft-ot, - 8 munkanapon túli befizetés esetén 2500 Ft-ot, és a 8. naptól számított mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét. Biztositsa autóstársának is Szekszárd központjában való parkolás lehetőségét, ezért tartsa be a szabályokat és csak a legszükségesebb ideig vegye igénybe a parkolót. Fegyelmezettségükre és megértésükre számít a POLGÁRMESTERI HIVATAL VÁROSÜZEMELTETÉSI ÉS BERUHÁZÁSI IRODÁJA