Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

8 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1997. MÁRCIUS 30. Ki ő? 1. Amerikai író (1899-1961), a novellák mes­tere. Józan, tömör stílusban írta le benyomá­sait. Fő témái: a szerelem, a halál és az emberi lét zátonyra futása. 2. Orvos és operaénekesnő gyermekeként Chicago közelében született, s ott nevelkedett öt testvérével együtt, 1917-ig. Egészen fiatalon eldöntötte, hogy újságíró lesz, de tanulmányait félbehagyta, hogy vöröskeresztes kisegítőként Olaszországba menjen. Súlyos sérülést szenve­dett, s ez felébresztette benne a haláltól való fé­lelmet, műveinek meghatározó motívumát. 3. Első novellagyűjteményében, A mi időnk­ben (1924), mint haditudósító egyszerű, vilá­gos nyelven ír a felszín alatt rejtőző igazságok­ról. 4.1926, első regénye, amely A nap is felkel cí­men jelent meg először, de más címen lett vi­lághírű. A történet egy amerikai férfiról szól, aki háborús sérülése folytán elvesztette élet­szeretetét, s történetében az úgynevezett elve­szett nemzedék hangulata tükröződik. 5. Nagy sikert aratott Farewell to Arms (1929), amelyet az író a nemzeti fanatizmus el­leni vádiratnak szánt. 6. 1936-ban a spanyol polgárháborúban a köztársaság híveinek oldalára állt, s megírta a Spanyol föld című regényét. 1940-ben jelenik meg a For Whom the Bell Tolls, amelyet 1943­ban meg is filmesítenek. 7.1942-ben az inváziós csapatok kötelékében tudósítóként vett részt a franciaországi partra­szállásban és Párizs felszabadításában. 8. 1952-ben jelent meg mesterműve, amely­ben azt mutatja be, hogy az ember ugyan mind­hiába hajszolja a sikert a természettel vívott harcban, ám a csapások ellenére is képes küz­deni a létéért. 9. 1953-ban Pulitzer-díjat kapott az immár méltán világhírű író, majd egy év múlva a No­bel-díjat is elnyerte. Hét évvel később a szenve­délyes vadász véget vetett életének. Múltkori rejtvényünk megfejtése: Kosztolá­nyi Dezső. Könyvutalványt nyert Török Krisz­tina szekszárdi olvasónk. Levélféle egy iflú tehetséghez Kedves Zoltán! Pár évvel ezelőtt - hiszen kicsi gyermekko­rod óta ismerlek - még Zolikát írtam és mond­tam volna, de hát az idő... Azonkívül talán nem is illenék már, hiszen nemcsak felnőtt férfi vagy, hanem érett művész, akire mi, felnőttek büszkeséggel, a gyerekek óriási csodálattal néz­nek fel. Mikor megkaptam a meghívót a kiállítás megnyitódra, jó alkalom volt újfent elgondol­kodni azon, hogy mennyire szalad az idő, s azon, hogy aki tehetséges és szorgalmas az eléri célját. S te mindkettő vagy. Jó nagy adag tehetség­gel születtél, s még nagyobb szorgalommal munkálkodtál már gyermekkorod óta azon, hogy azok az álmok, melyeket kisfiúként meg­álmodtál, mind papírra kerüljenek, s a sors és segítőid jóindulatával nemcsak papírra, ám megelevenedve a filmvászonra is. A Babits Mihály Művelődési Ház márvány­termében az a rengeteg gyerek és az a rengeteg felnőtt téged ünnepelt március 17-én. Termé­szetesen alkotótársadat is Szikszai Gábort, ám mégis csak te vagy Szekszárd város szülötte. Itt jártál iskolába, s itt kerested fel Cseh Gábort kisfiúként, hogy megmutasd rajzaidat, hogy biztos legyél, jó úton jársz. Mesélted, az óvodá­ban sosem kellett aludnod, rajzolhattál, s bár­milyen hihetetlen, kicsi korod óta tudatosan készültél erre a hivatásra. Mert amit választot­tál az hivatás. Ilyen produktumra csak az képes, aki a tehetség és a szorgalom mellett hisz is ab­ban, amit csinál. Azt is mesélted, hogy gyer­mekkorod meghatározó élménye volt a Csilla­gok háborúja című film, amelytől kezdve elkö­telezted magad, hogy egy másik világot jeleníts meg rajzaidban. Szerencsés vagy, hogy ehhez a sziszifuszi munkához egy kiváló társat találtál, s most té­ged idézlek: „Fontos, hogy elismeijük egymás tehetségét, munkáját, fontos, hogy olyan kap­csolatban legyünk, hogy elfogadjuk egymás vé­leményét, tanácsát, kritikáját, fontos, hogy alá tudjuk rendelni saját munkánkat a másikénak, s a legfontosabb, hogy emberként is szeressük, tiszteljük egymást, mert minden erre a biza­lomra épül." így jellemezted viszonyodat alko­tótársaddal Szikszai Gáborral, aki Salgótarján­ból származik, s aki, mint a kiállítás megnyitó­ban elhangzott, mindenben ellentéted, kivéve abban, hogy egy a gondolkodásotok. Figyeltelek a megnyitón, s aztán te is vissza­igazoltad ezt a megfigyelésemet; zavart téged ez a nagy felhajtás. Nem szereted a sok embert, nem vagy a szavak embere, szeretsz a háttér­ben meghúzódni, de hát itt te voltál a főszerep­lő, s mint mondtad, bármennyire is zavart, azért nagyon jólesett. Az Ürgammák és a Xénia-láz csak kezdete valaminek, amellyel megismerte a neveteket az ország, sőt már a külföld is. Remélem és kívá­nom, hogy jöjjenek az újabb sikerek, az újabb feladatok, a gyermek és felnőtt nézők nagy örö­mére, s azoknak a büszkeségére, akik tanítot­tak, neveltek. Elsősorban szüleid, rajztanáraid, s azt hiszem nyugodtan mondhatom, mind­annyiunk büszkeségére. Szekszárd város újra elmondhatja magáig hogy innen indult el egy tehetség, s ez még^P kor is igaz, ha vannak akik ezt a műfajt, amit te választottál nem tartják igazi művészetnek. Ezek a vélemények semmit sem csorbítanak azon amit elértél, s ami előtt állsz még. Engedd meg, hogy mielőtt befejezem ezt a félig-meddig levelet, elmondjam, hogy amikor kisfiú voltál, sokszor láttam azokat a rajzokat, melyek felett mi felnőttek csak összenéztünk, s nem tudtunk megszólalni. Hihetetlen volt. Ma már nem az! Maradj meg annak a Boros Zol­tánnak, aki most vagy, s ne feledd, akinek tehet­séget adott a sors, annak kötelessége jól sáfár­kodni vele. Ez persze csak amolyan buta felnőtt szöveg, amit most rögtön felejts is el, hiszen jól tudod magadtól is. További sikereket kívánva, kiállításodhoz szívből gratulálva, sok-sok szeretettel üdvözöl­lek: Sas Erzsébet Az Ürgammákkal - akik ugyancsak részt ^^ tek Boros Zoltán kiállításán - a Gyermekflp rovatban találkozhatnak fiatalabb és idősebb olvasóink. Képzőművészeti pályázat Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlé­sének Művelődési Bizottsága pályázatot hir­det Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlé­se „Közjóért" kitüntető díja oklevelének és plakettjének elkészítésére. A közgyűlés 25/1996 (IX. 5.) sz. rendelete szerint: „1. § A »Közjóért« kitüntető díjban azon természetes személyek, közösségek része­sülhetnek, akik (amelyek) Szekszárd váro­sért kiemelkedő jelentőségű tevékenységet folytatnak, illetőleg hozzájárulnak a város or­szágos vagy nemzetközi hírnevének elmélyí­téséhez." A pályamű fejezze ki a közgyűlés rendele­tében megfogalmazott célt, 8-10 cm átmérő­jű egyoldalas bronz- vagy porcelánplakett és A/4-es méretű reprezentatív, egyedi gyártá­sú oklevél formájában. Pályázni darabszám megkötés nélkül kü­lön a plakettre és külön az oklevélre lehet, a nyertes pályamunkák a kiíró tulajdonát képe­zik. A pályázók az oklevél szövegét a polgár­mesteri hivatal művelődési és sport irodáján átvehetik. A beküldés határideje: 1997. április 30. Döntés: 1997. május 16-ig. Cím: Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Művelődési és Sport Iroda. Telefon: 74/411-133 7100 Szekszárd, Béla tér 8. Szekszárd Megyei Jogú Város KözgyUlése Művelődési Bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents