Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

szekszárdi 12 1997. MÁRCIUS 30. 0 Ji^LI VJÍ^KL/I VASARNAP Egy kiállítás képei Szekszárdi képzőművészek Vásárhelyen Szekszárd és Hódmezővásárhely légvonalban mintegy 120 k-re fekszik egymástól. Szekszárd sajátosan dunántúli település, Vásárhely pedig karakteres alföldi város. Szekszárd lakossága ötven év alatt, rendkívül dinamikus fejlődés eredményeként 12 ezerről 40 ezerre nőtt, Vásárhely lélekszáma közel egy évszázada ötvenezer körül stagnál. Szekszárd kulturális múltját a zenei és irodalmi tradíció jellemzi, Vásárhely képzőművészetével van jelen a magyar kulturális glóbuszon. Ilyen adottságok mellett előbb személyes hajszálerek, majd két év óta szervezett kapcsolat alakult ki a két város képzőművészei között. M. Szabó István festőművész hosszú éveken át ^öltötte nyarait a Vásárhely melletti Kártély alkotóházában, ifj. Koffán Ká"roly rendszeresen szerepelt alkotásaival a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon és mindketten rendeztek önálló egyéni kiállítást is a Tornyai János Múzeumban. Fusz György keramikus- és szobrászművész katonaévei alatt látogatta szorgalmasan a Tornyai-múzeumban a kiállításokat és családi kapcsolat is fűzi Vásárhelyhez. Először ifj. Koffán Károly vetette fel annak a gondolatát, hogy érdemes lenne szorosabb, szervezett képzőművészeti kapcsolatot kialakítani a két város között. Ennek a kezdeményezésnek a kedvező fogadtatása után rendezett először 1995-ben a Tornyai János Múzeum saját anyagából átfogó, múltat, jelent egybefűző, közel száz művet magában foglaló kiállítást a Művészetek Háza jól tagolt, reprezentatív kiállítótermeiben. Ennek „visszavágójára" kelült sor a Tornyai János Múzeumban ^997. február végi nyitással. (Akiállítás címeként Szekszárdi képzőművészek szerepel, de lényegében a Tolna megyében élő alkotók vettek részt a tárlaton.) Kocsis Imre Antal polgármester az igen szépszámú közönségjelenlétében Szekszárd kulturális múltjának sajátos, a polgári fejlődésbe ágyazott értékeinek bemutatása után. a kiállítóművészek individuális értékeit és egyéniségeik jellemzőit emelte ki. Először néhány mondat erejéig érdemes elidőznünk a kiállításnak mint egészenk, mint önálló vizuális élménynek az értékelésénél. A tárlatlátogatót az első rátekintésre kellemes, esztétikai örömöt nyújtó élmény fogadja. Elősegíti ezt a festmények, grafikák és szobrok jó aránya. Ennek eredménye az, hogy a plasztikák szellemes csoportosításával nincs üres tér, sem zsúfoltság a termekben. A kiállításban, Solymár István esszékötetének szellemes címét idézve egyaránt jelen van „hagyomány és lelemény". Legáltalánosabban a választott műfajokban érvényesül a tradíció: festményeket, grafikákat, plasztikákat lát a tárlatlátogató. (Nem volt és nincs is pl. happening, fluxus, body art, enviroment, minimai art.) A lelemény tehát nem a műfajban, hanem a látás-és megjelenítésmódban érvényesül. Baky Péter apró, eleven vonalainak kifejező szövedékével mélyen ás az emberi egyéniség titkaiba. (Tanulmány.) E közben azonban nem idegen tőle az egészséges erotika sem (Három királyok, A festő álma). M. Szabó István tőmondatos egyszerűséggel ember-állat kapcsolatról (Bivalyos), súlyos fogalmazású erődtemplomai pedig a megmaradás vállalt és nem mindig könnyű feladatáról szólnak (Magyarvalkó őrzői). Molnár M. György a barokk otthonos, lakható polgári formáját mutatja meg, de nem idegen tőle a geometrikus summázás sem (Barokk udvar, Sopronbánfalva). Ifj. Koffán Károly magas fokú rajzi biztonsággal bontja ki a részletek gazdagságát (Apám, Nosztalgia). Könyv István János pontkompozíciós grafikái az ember-természet, ember-eszköz aszszociatív átváltozásait jelenítik meg Az esetleg tiltott, ezért általunk ismeretlen tudományágak feltárják előttünk titkaikat, s ki-ki szükséglete, kíváncsisága, érdeklődési köre, belső indítattása szerint válogathat közülük. Egy évtizeddel ezelőtt jórészt csak hallomásból voltak ismertek azok a fogalmak, hogy grafológia, asztrológia, a jógát, a reikit, s társait művelőkre pedig mint csodabogarakra néztünk. Manapság mindenki tudja már, mit jelent lemenni alfába, s senki sem csodálkozik, ha barátja, családtagja a legkülönfélébb természettudományi ismeretek közül választ hobbit, netalán élethivatást. Az ember, mióta csak létezik, mindig vágyott arra, hogy keresse, kutassa a titkot, mellyel saját magát, egyéniségét, múltját, jelenét, jövőjét megismerheti. A fejlődő társadalom, a gépesítés rohanó tempót diktál nekünk, embereknek, a maximumot, a tökéletest kívánja tőlünk. Ahhoz, hogy megfeleljünk ennek a követelménynek, ismernünk kell önmagunkat, képességeinA kedves olvasónak bizonyára nem mondok újat azzal, hogy nagy változáson megyünk át az utóbbi években. íyjnyvismertető ket, s azt, hogy mások mit várhatnak el tőlünk. A grafológia-íráselemzés - az a tudományág, amelynek segítségével a szakemberek számára információt adunk magunkról: képességeinkről, lelki-fizikai állapotunkról. S manapság egyre több munkahely foglalkoztat grafológusokat azért, hogy segítségükkel a legmegfelelőbb munkatársakat választhassák ki. Ez a könyvecske - a szekszárdi M. Radits Magdolna műve - ezzel a tudományággal foglalkozik, s ezen túlmenően még sok minden mással is. Tanácsot ad, hogyan ismerjük meg magunkat, hogyan viseljük el a sikert, a kudarcot, hogyan kezeljük konfliktusainkat, valósítsuk meg elképzeléseinket, s a legfontosabbat, hogyan fogadjuk el önmagunkat. Mindezekre a kérdésekre a szerző által összeállított kiváló teszt segítségével kapunk választ. A szerző gyermekekkel foglalkozó pedagógus, aki munkája, grafológiai tanulmányai során szerzett tudását, tapasztalatait úgy kívánja a kedves olvasó elé tárni, hogy abból mindenki megtalálja az őt foglalkoztató kérdésre a választ. Igazi jó pedagógushoz illően közvetlen, érthető, élvezhető stílusban „tanít", íija le mondanivalóját, s az is okulhat belőle, aki csak kíváncsiságból vette kezébe M. Radits Magdolna - remélem és kívánom, hogy sorozatelső kötetét, melynek címe hűen tükrözi tartalmát: A lehetőségek kapuja. Az írás varázsa. (A könyvet Szekszárdon a 160 lakásos alatti Babits Mihály Könyvesboltban, valamint az 50-es üzlettel szembeni könyvpavilonban lehet megvásárolni.) Sas Eizsébet (Metamorfózis, Bábel tornya). Gáspár Gyula humorba mártott biblikus történéseivel gazdagítja a kiállítást (Bálám és szamara, Szt. György és a sárkány). Fusz György fölényes anyagismerete és formálásának biztonsága iróniát sem nélkülözve jelenik meg mitologikus ihletésű alkotásaiban (Fekete angyal, Sárkányfiú). Bizonyára a hely szelleme is segített abban, hogy Sz. Juhos László hordóból, lóból, emberi alakból a „nagyotmondás" lendületével egybekomponáltán alkotta remek telitalálatát: Háryt. Adorján Endre emberéletünk, sorsunk rögösségét, fenyegetettségét a mozgás veszélyeivel, buktatóival fejezi ki (Járó ember I—II.). A „kosztolányis lenge lányok" érzékletes, érzéki átlényegítésben mutatják magukat Ciránszky Mária két aktjában. (Lighea I—II.) Megejtő líra, gyöngédség hat ránk Madonnájában. Kis Ildikó azonos tömegképzés mellett a színválasztással és az applikáció variációjával eltérő természeti formációkat jelenít meg (Tenger, Sivatag). Szerény, de nem érdektelen „kakukkfiókaként" kaptak helyet a tárlaton Schöck Gyula fény-árnyék kontrasztra épülő fotói. Önálló falat, egyben élénk, színes záróakkordját képezik a kiállításnak Schubert Péter művei (Grafika I-IV.). Összegezve: A szekszárdi képzőművészek kiállítása érdekes, értékes művészeti eseményként gazdagítja Vásárhely kulturális életét. Meggyőző bizonyításául a két város között létrejött művészeti kapcsolat életképességének, folytatásra érdemességének. Dömötör János Fusz György Ferenczy-dya Az írásban is méltatott Fusz György március 15. alkalmából Ferenczy Noémi-díjat kapott. A szép elismerés értékét csak növeli az a tény, hogy a díjat a szakma ítéli oda a művészeknek.