Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

II II Karácsonyi melléklet 1997. DECEMBER 21. Karácsonyi szeretet oldal Sok ember számára a karácsony nem tölti, nem töltheti be azt a szerepet, amelyet legtöbbünk számára betölt. A megbékélés, a szeretet, az ajándékozás örömét sokan nem élhetik! át. Magukra maradt öregek, nevelőotthonból kikerültek, fogyatékosok, munkanélküliek, menekültek, hajléktalanok, az alkohol betegei, börtönben lévők vagy éppen szabadultak, betegek, elesettek hátrányos helyzetben lévők - róluk van szó. Ők azok, akik család, munkahely, baráti kapcsolatok nélkül élnek és segítségre szorulnak. Szerencsére több olyan szervezet működik, amely vállalja megsegítésüket: ezek közül az egyetlen állami támogatás nélküli a Magyar Karitász. Segítőszándékú emberek dolgoznak azon, hogy az adakozók és rászorulók között hidat veijenek. A Magyar Karitász öt évvel ezelőtt kezdte el újra munkáját, s egy olyan országos szeretethálózatot épített ki az egyházmegyékben. - Karitász szervezetek, a plébániákon karitász-csoportok - melyek minden rászorulóhoz, segítségkérőhöz elérnek áldásos tevékenységükkel. Családsegítés, segélyszállítmányok határainkon túlra, otthonok, intézmények segítése, házi beteggondozói szolgálat, menekültek támogatása mellett létrehozták a szenvedélybeteg segítő szolgálatot először Szombathelyen, majd Budapesten és legutóbb Székesfehérvárott. Városunkban Szekszárdon a belvárosi plébánia (Béla tér 9.) a karitászcsoport székhelye. Karácsonyi szeretet oldalunkon a Magyar Karitász munkatársainak gondolataival üzenünk a rászorultaknak és adakozóknak egyaránt. S. A. A szeretet hiteljegye Minél jobban szeretsz valakit, annál több lemondásra vagy képes érte, s minél több áldozatot hozol önként valakiért, annál értékesebbé válik számodra. Ne csinálj magadnak hiúsági kérdést abból, hogy vajon hányan hoznának érted komoly áldozatot a baráti körödből. Inkább magadat készítsd elő gondolatban arra, hogy mindig képes légy áldozatot hozni azokért, akiket szeretsz, s azokért is, akiket kevésbé, vagy talán egyáltalán nem szeretsz, de akik Krisztusban mégis testvéreid és felebarátaid. A. L. Könyörgés az öregekért! E megszenvedett hazában senki se érezze magát hontalannak, kivert kutyának, ha felszaporodtak az évei, betegség verte, csonttá aszott a teste, szépségével, erejével elfutott az idő, nem, ne engedjük őket a lét alá hanyatlani, a feledés vermeibe süllyedni, a torokszorító keserűség levét inni, mind apánk és anyánk ők, az öregek, tehetetlenek, a magányosak, a jó szót lesők, a semmibe markolók, a csodákra és emberségre várók, nyíló szirmok ők, a tisztaság kútjai, az eleven szenvedés forrásai, a halál felé menetelő bús csapat, az életünkbe ezer karral kapaszkodók, szóljunk egy jó szót hozzájuk, simítsuk meg a hajukat, igazítsuk meg a vánkosukat, ültessük terített asztalhoz őket, öntsünk kristályos vizet poharukba, ne eresszük el a kezüket többé, hisz oly múlékonyak, oly törékenyek. Nézd, tenyeremben itt tartom, elfér, az életem szétzilált hamu, keserű korom, befalazott álmokat takar átlátszó szívem, már hangom sincs, azt is elharapom. Karácsony van, ma születik újjá a szeretet: ártatlan permet, éltető mosoly, ne engedd, hogy leolvadjon rólam tűz-láng hited, ha éledő testem hozzád hajol. Szabadíts meg engem, s taníts tűrni is, ha kell, még élünk, ó tenni kell valamit nem kívánok elérhetetlen csúcsra jutni fel: szelídíts meg bennünk az Emberit! Z. B. Szelídítsd megszelídíts meg engem és békíts ki önmagammal, az én erőtlenségem nem erény, egyedül somfordálok sanda fájdalmaimmal, hideglelősen bénul rám a fény. ejmL Sz. Gr. K. Szeretnék Csak egy parányi méccsé lenni, mely bevilágít egy szobát csak egy szál deszkahíddá lenni, mely szakadékot ível át csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet R. Gy. Ajándékok hava December az ajándékozások hónapja. Ha szétnézel estefelé az utcán, férfiakat és nőket látsz, amint kisebb-nagyobb csomagokkal megrakodva sietnek hazafelé, s ajkuk körül a jóság titokzatos mosolya bújkál. Az üzletek tele vannak. Amott egy férfi gondterhelt arccal női sálakat vizsgálgat, emitt egy nő nyakkendők közt válogat. Most mindenki a másik ízlésére kíváncsi, a másik örömének nyitját keresi. A diák megáll a kirakat előtt, s a világosságban megszámolja pénzét. Hónapok óta gyűjti. Nézi az árakat, s töpreng, hogyan ossza be vagyonát, hogy mindenkinek jusson valami meglepetés. Anyának, apának, testvéreknek. Ott az üveg mögött kövér mackók üldögélnek a neonfényben. Napernyő alól bokorugró szoknyás hajasbabák kacékrodnak velük, de hiába, a dörmögök közönyösen bámulnak a semmiségbe. Alighanem azokat a kirakathoz nyomott kis orrokat sem látják, amelyek kerek párafoltocskákat fújnak az üvegre a nagy álmélkodásban. Egy földszintes ablak mögött szemüveges nénikét látsz, kezében kötéssel, éppen a szemelj számlálja, s magában a napoí karácsonyig. Hogy elkészüljön addigra a munkával; a kötött kabáttal a menyének. Nagypapák, nagymamák feje fő a forró gondban: mije nincs még a kisunokának, s minek örülne a legjobban? Ez az anyóka már hónapok óta ki se lépett a házból, csupa köszvény, csúz, szaggatás - hja, lelkem, így van ez, ha megöregszünk de most egy délután, sötétedés előtt átbaktat ide a szomszédba, valami finom cukorkát, Ilonka lelkem... s boldog izgatottan az a kis öreg szíve, míg a százesztendős bukszában kotorászik, nehogy túl sokat mondjon az Ilonka, s teljék mind a húsz dekára a a dédunokának. December az ajándékozás lú^ napja. A világ megváltozik. Nél^ körül: egyszerre mindenki jó lett. Az emberek mosolyognak: nem bírják tovább titkolni, hogy jók. Hogy nem arra születtek, hogy bántsák egymást, hanem arra, hogy örömet szerezzenek egymásnak. Eddig olyanok voltak mint a nyers kamaszok: érdességgel leplezték a gyöngédségüket. De most hiába, kitört belőlük a jóság. S mintha egy egész esztendő mulasztásait akarnák jóvá tenni: lelkendezve rohannak örömet szerezni. Vigyázz, nehogy meglökd azt a férfit, amint csomagokkal teleaggatva törtet előre az utcán. A szívét viszi a hóna alatt, ajándékba. Összeállította: SAS ERZSÉBET I t