Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

1997. DECEMBER 21. Karácsonyi mellékle t ^^^ Csöndes békességben Ahol a szentesték valóban szent esték Az első percekben csöndesnek ép­pen nem mondható a Csöndes csa­lád, új otthona a Munkácsy utcá­ban, ahol a családfő baráti segítség­gel a képeknek keres helyet a szobák falán, s cseng a telefon, a kapucsen­gő. A lakást friss festék és bútorillat lengi át, s minden négyzetméternyi hely a gondos kezek nyomát dicséri. Karácsony előtti beszélgetésre lá­togatott e sorok írója dr. Gonda Má­ria gyermekorvos és Csöndes András mezőgazdász otthonába, ahol két lá­nyukat a 16 éves Mónika „képviseli", Judit aki 13 éves éppen Budapesten van egy iskolai színházlátogatáson. A képek a falakon a helyükre ke­rülnek, s négyesben leülünk az étke­zővel egybeépített nappaliba, ahol a fal napsárgán ragyog, s a narancslé kortyolgatása közben a beszélgetés a régi karácsonyokat idézi fel. Mónika iskolájában Pécsett, a Babits Mihály Gimnáziumban - már karácsonyi a hangulat, megírták az utolsó dolgozatot, mindenki az ünnepekre, a tél örömeire várakozik. Az édesanya dr. Gonda Mária az adventi készülődésről mesél. Az adventi koszorú sosem hiányozhat az asztalról, vasárnapról vasár­napra meggyújtjuk a gyertyákat, s ezek a hetek a készülődés jegyé­ben telnek. Feldíszítjük a lakást, ajándékokat vásárolunk. Mi felnőt­tek kipuhatoljuk egymás kívánságát, a gyerekek amikor kisebbek voltak saját maguk készítette ajándékkal leptek meg minket és egy­mást. Ma már, hogy van zsebpénzük, ők is vásárolnak, s az ajándék nálunk mindig praktikus és mindig meglepetés. Mónika miközben édesanyja egy pillanatra feláll, gyorsan meg­osztja velem a titkot, hogy milyen meglepetést sikerült az egész csa­ládnak vásárolnia. Megígérem, hogy nem írom le, hiszen az újság előbb érkezik, mint a Jézuska. A szentesték a Csöndes családnál valóban szentek. Egyedül az övék. Amikor a lányok kicsik voltak, egész kis műsorral lepték meg szüleiket. Zenéltek, énekeltek, szavaltak. Délután az apuval sétálni indultak, s mire hazaértek feldíszítve állt a mindig plafonig érő fe­nyő, szólt a karácsonyi zene és égtek a gyertyák. A sok-sok gyermek­kori díszt ma is őrzik, s évről évre az újak mellett felkerülnek a fára. A lányok iskolás koruk óta segítenek a fa díszítésében, s kicsi névtáblákat helyeznek a fa alá, hogy aztán mindenki a meg­felelő helyre tehesse az ajándékát. A amikor elfogynak a karácsonyi dalok, előkerül a pezsgő, s koc­cintás közben nemcsak boldog ünnepeket kívánnak, hanem meg­köszönik egymásnak az egész évi fáradozást, szeretetet, törődést. Aztán az édesanya az utolsó pillanatig dolgozik - az idei szenteste napján is ügyel - az édesapa és a lányok veszik át a takarítást és az egyéb előkészületeket. • ,A betegeim tudják, hogy minden percben számíthatnak rám, de ezen az estén azt hiszen megengedhetem ma­gamnak, hogy csak a családomé le­gyek. Zenét hallgatunk, pezsgőzünk és a gyertyaláng varázsában a csendes bé­kességben a fenyőfa mellett sok min­den előjön, amit egész évben nem tu­dunk megbeszélni. Ilyenkor nem kap­csoljuk be a televíziót, egymásra figye­lünk, s azt hiszem ez a meghitt hangu­lat ad erőt a hétköznapokhoz, s erőt le­het meríteni a nehezebb napokban ­mondja dr. Gonda Mária. A szentesti menü a Csöndes család­ban mindig halászlé - amit a családfő kitűnően főz - rántott hal majonézes burgonyával, és diós-mákos bejgli. A karácsonyi ajándékokon túl az is meg­lepetés a szülőknek, hogy Mónika és Judit saját sütésű finomságokkal járul­nak hozzá az ünnepi vacsorához. Kará­csony első napján fácán, másnapján pulyka kerül az asztalra, ugyanis a csa­lád az egészséges étkezés híve, így disznóhúst egyáltalán nem fogyasztanak. A közelmúlt karácsonyai után a Gonda-Csöndes házaspár a saját gyermekkoruk karácsonyaira emlékezik. Akkor is halászlé volt a vacsora, de a bejgli helyett finom illatos kelt kalács került az asztalra. Akkor még nem voltak déligyümölcsök, ezért alma, dió volt a csemege, sőt ezek a fára is felkerültek dísznek. A gyer­tya egy almába lett beleszúrva, s ez volt az asztaldísz. A fenyőfa közel sem ért a plafonig, s asztal alatt kis kosarakban, szakajtókban, az év ösz­szes apró terménye. Ez a szokás ugyanúgy hozzátartozott a karácsony­hoz, mint az, hogy este a juhász és a kanász ostorukat durrogtatva kí­vántak boldog ünnepeket, amit a háziaknak illett étellel, itallal megkö­szönni. A gyerekeket összeszedték és egy nagy lovas szánkóval végig­vitték a falun, amíg odahaza a szülők feldíszítették a fát. A karácsony előtti hét egyébként a disznóvágások hete volt a családban, aztán az ün­nepek alatt megindult az Istvánok és Jánosok köszöntése, akikből ab­ban az időben még szép számmal volt Faddon, ahol Csöndes Andrá­sék gyermekeskedtek. Dr. Gonda Mária nemcsak saját családjában ké­szül a karácsonyra. A rendelőben előbb a Mikulás jött, aztán a váróban a feldíszített fa váija a gyermekeket. A kicsik mindig megkérdezik, hogy doktor néni hozzád már jött a Jézuska? Ilyenkor a beszélgetés té­mája a karácsony körül forog, ami segít a vizsgálatokban is. A magán­rendelő, amelyet előreláthatólag a húsvéti nyuszi fog „elhozni" már be­rendezésre vár a földszinti részen, s akkor a doktor néni valóban otthon fogadja majd kis betegeit. A régi karácsonyok fényképeinek nézegetésével újabb és újabb történetek kerülnek elő, s az elköszönésnél az egész este visz­szatérő csöndes öröm, miszerint a legszebb ajándék az egész családnak az új otthonuk, amiért mindannyian, még a gyerekek is sokat dolgoztak, ahol mindenkinek megvan a saját kis zuga, az udvar amit a bérházi bezártság után nagyon élveznek, s ahol mindannyiuk kedvence az 5 hónapos Lord kutyus is kedvére szaladgálhat. g^g ERZSÉBET I 1

Next

/
Thumbnails
Contents