Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

1997. DECEMBER 21. Karácsonyi mellékle

t ^^^ Csöndes békességben Ahol a szentesték valóban szent esték Az első percekben csöndesnek éppen nem mondható a Csöndes család, új otthona a Munkácsy utcában, ahol a családfő baráti segítséggel a képeknek keres helyet a szobák falán, s cseng a telefon, a kapucsengő. A lakást friss festék és bútorillat lengi át, s minden négyzetméternyi hely a gondos kezek nyomát dicséri. Karácsony előtti beszélgetésre látogatott e sorok írója dr. Gonda Mária gyermekorvos és Csöndes András mezőgazdász otthonába, ahol két lányukat a 16 éves Mónika „képviseli", Judit aki 13 éves éppen Budapesten van egy iskolai színházlátogatáson. A képek a falakon a helyükre kerülnek, s négyesben leülünk az étkezővel egybeépített nappaliba, ahol a fal napsárgán ragyog, s a narancslé kortyolgatása közben a beszélgetés a régi karácsonyokat idézi fel. Mónika iskolájában Pécsett, a Babits Mihály Gimnáziumban - már karácsonyi a hangulat, megírták az utolsó dolgozatot, mindenki az ünnepekre, a tél örömeire várakozik. Az édesanya dr. Gonda Mária az adventi készülődésről mesél. Az adventi koszorú sosem hiányozhat az asztalról, vasárnapról vasárnapra meggyújtjuk a gyertyákat, s ezek a hetek a készülődés jegyében telnek. Feldíszítjük a lakást, ajándékokat vásárolunk. Mi felnőttek kipuhatoljuk egymás kívánságát, a gyerekek amikor kisebbek voltak saját maguk készítette ajándékkal leptek meg minket és egymást. Ma már, hogy van zsebpénzük, ők is vásárolnak, s az ajándék nálunk mindig praktikus és mindig meglepetés. Mónika miközben édesanyja egy pillanatra feláll, gyorsan megosztja velem a titkot, hogy milyen meglepetést sikerült az egész családnak vásárolnia. Megígérem, hogy nem írom le, hiszen az újság előbb érkezik, mint a Jézuska. A szentesték a Csöndes családnál valóban szentek. Egyedül az övék. Amikor a lányok kicsik voltak, egész kis műsorral lepték meg szüleiket. Zenéltek, énekeltek, szavaltak. Délután az apuval sétálni indultak, s mire hazaértek feldíszítve állt a mindig plafonig érő fenyő, szólt a karácsonyi zene és égtek a gyertyák. A sok-sok gyermekkori díszt ma is őrzik, s évről évre az újak mellett felkerülnek a fára. A lányok iskolás koruk óta segítenek a fa díszítésében, s kicsi névtáblákat helyeznek a fa alá, hogy aztán mindenki a megfelelő helyre tehesse az ajándékát. A amikor elfogynak a karácsonyi dalok, előkerül a pezsgő, s koccintás közben nemcsak boldog ünnepeket kívánnak, hanem megköszönik egymásnak az egész évi fáradozást, szeretetet, törődést. Aztán az édesanya az utolsó pillanatig dolgozik - az idei szenteste napján is ügyel - az édesapa és a lányok veszik át a takarítást és az egyéb előkészületeket. • ,A betegeim tudják, hogy minden percben számíthatnak rám, de ezen az estén azt hiszen megengedhetem magamnak, hogy csak a családomé legyek. Zenét hallgatunk, pezsgőzünk és a gyertyaláng varázsában a csendes békességben a fenyőfa mellett sok minden előjön, amit egész évben nem tudunk megbeszélni. Ilyenkor nem kapcsoljuk be a televíziót, egymásra figyelünk, s azt hiszem ez a meghitt hangulat ad erőt a hétköznapokhoz, s erőt lehet meríteni a nehezebb napokban mondja dr. Gonda Mária. A szentesti menü a Csöndes családban mindig halászlé - amit a családfő kitűnően főz - rántott hal majonézes burgonyával, és diós-mákos bejgli. A karácsonyi ajándékokon túl az is meglepetés a szülőknek, hogy Mónika és Judit saját sütésű finomságokkal járulnak hozzá az ünnepi vacsorához. Karácsony első napján fácán, másnapján pulyka kerül az asztalra, ugyanis a család az egészséges étkezés híve, így disznóhúst egyáltalán nem fogyasztanak. A közelmúlt karácsonyai után a Gonda-Csöndes házaspár a saját gyermekkoruk karácsonyaira emlékezik. Akkor is halászlé volt a vacsora, de a bejgli helyett finom illatos kelt kalács került az asztalra. Akkor még nem voltak déligyümölcsök, ezért alma, dió volt a csemege, sőt ezek a fára is felkerültek dísznek. A gyertya egy almába lett beleszúrva, s ez volt az asztaldísz. A fenyőfa közel sem ért a plafonig, s asztal alatt kis kosarakban, szakajtókban, az év öszszes apró terménye. Ez a szokás ugyanúgy hozzátartozott a karácsonyhoz, mint az, hogy este a juhász és a kanász ostorukat durrogtatva kívántak boldog ünnepeket, amit a háziaknak illett étellel, itallal megköszönni. A gyerekeket összeszedték és egy nagy lovas szánkóval végigvitték a falun, amíg odahaza a szülők feldíszítették a fát. A karácsony előtti hét egyébként a disznóvágások hete volt a családban, aztán az ünnepek alatt megindult az Istvánok és Jánosok köszöntése, akikből abban az időben még szép számmal volt Faddon, ahol Csöndes Andrásék gyermekeskedtek. Dr. Gonda Mária nemcsak saját családjában készül a karácsonyra. A rendelőben előbb a Mikulás jött, aztán a váróban a feldíszített fa váija a gyermekeket. A kicsik mindig megkérdezik, hogy doktor néni hozzád már jött a Jézuska? Ilyenkor a beszélgetés témája a karácsony körül forog, ami segít a vizsgálatokban is. A magánrendelő, amelyet előreláthatólag a húsvéti nyuszi fog „elhozni" már berendezésre vár a földszinti részen, s akkor a doktor néni valóban otthon fogadja majd kis betegeit. A régi karácsonyok fényképeinek nézegetésével újabb és újabb történetek kerülnek elő, s az elköszönésnél az egész este viszszatérő csöndes öröm, miszerint a legszebb ajándék az egész családnak az új otthonuk, amiért mindannyian, még a gyerekek is sokat dolgoztak, ahol mindenkinek megvan a saját kis zuga, az udvar amit a bérházi bezártság után nagyon élveznek, s ahol mindannyiuk kedvence az 5 hónapos Lord kutyus is kedvére szaladgálhat. g^g ERZSÉBET I 1