Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

1997. DECEMBER 21. Karácsonyi melléklet ^^^ • • Ünnepi beszélgetés Kocsis Imre Antal polgármesterrel - Polgármester úr! Ön azok kö­zé tartozik, akik fogadalmat tesz­nek év elején vagy év végén? - Ettől a szokástól én teljesen mentes vagyok. Még soha nem fordult elő, hogy január elsejével megfogadtam volna valamit. Ám - talán meglepő módon ­éppen a napokban, borotválko­zás közben jutott eszembe, hogy talán mégis meg kellene fogad­nom: a munkabírás megtartása érdekében január elsejétől in­tenzívebben végzem majd a reg­geli tornát... - Ezek szerint az idei év az ön számára fogadkozás nélkül kez­dődött. | - így van, az évkezdet legfel­jebb rengeteg munkát jelent szá­momra, hiszen az első hetekben alakul ki a város éves költségve­tése. - Helyben, azaz az egyik legfon­tosabb kérdésnél vagyunk. Anél­kül, hogy sorra vennénk a heteket: miként indult majd telt el ez az év gadzasági-pénzügyi szempontból? - A mostani is nehéz évnek in­dult - mint mindegyik de az esztendő végére egy módfelett kellemes szituáció alakult ki. Ar­ról van szó, hogy az önkormány­zat várakozáson felül tudta telje­síteni az elképzeléseit. Termé­szetesen ehhez szükség volt a közben beérkező többletbevéte­lekre is. - A nehezen induló év azért már akkor kellemes végkifejletet igért? - Nos, arról van szó, hogy egy költségvetés elkészítésénél min­dig le kell számolni az illúziók­kal. Ugyanakkor magától értető­dő, hogy egy városi vezető, egy képviselő is szeretne eredmé­nyeket elérni a város javára. Egy év persze végigvihető könyvelői szemlélettel is: itt van a bevételi, ott a kiadási oldal, s ha a kettő egyensúlyban van, akkor nincs baj. A valóságban azonban egé­szen másképp működik a város: előfordulhat, hogy nagy a baj ak­kor is, ha egyensúlyban van a költségvetés. - A város vezetőinek, a képvise­lő-testületnek a munkáján mond­hatnai végighúzódik ez a fajta költségvetéssel való birkózás? - Ennyire azért nem tragikus a helyzet, szerencsére elég reális képett alkotunk a várható hely­zetről. - Akkor mi okozza az alavetö gondot? - Az, hogy állandó feszültség van a tervek, az elképzelések, illet­ve a rendelkezésre álló pénz való­ságos mennyisége között. - Van adóssága a városnak? - Az idei sikerek között könyvel­hetjük el azt, hogy az 1994-es adós­ságállományt csaknem a felére csökkentettük. Akkor majdnem félmilliárd forint volt az adóssá­gunk, ez az összeg ma 200 millió forint. S már most, idén kifizettük az 1998-as hiteltörlesztést. Mind­ehhez azért hadd tegyem hozzá, hogy az ideális helyzet nem az, ha a városnak nincs hiteltartozása, ha­nem az, hajói él a felvett hitellel. - Ilyen - kétségkívül valós - ered­mények mellett sikerült megfelelő módon ellátni a kötelező városi fela­datokat, például az intézményfenn­tartást? - Igen, méghozzá úgy, hogy a feladatellátást véleményem sze­rint jó szinten teljesítettük. S mindezek mellett idén végre sike­rült elindítani a tehermentesítő út építését, a Garay gimnázium fel­újítását, befejeztük az I. Béla Szak­középiskola és Gimnázium re­konstrukcióját, s számos olyan munkát is elkezdtünk, aminek je­leit már láthatják a városban a pol­gárok. - Néha lehet hallani kritikaként, hogy a város úgy tesz szert bevételek­re, hogy eladogatja ingatlanait... - A vagyontárgyak konvertálód­nak, a város javára. Ha például te­hermentesítő utat építünk, s el­adunk hozzá ingatlant, akkor az út hozadéka messze több, mint az in­gatlané. Tehát vagyonvesztés nem következik be: az eladott ingatlan minden fillérje megjelenik valami­lyen új, városi tulajdonú vagyon­tárgyban. S ez a fontos. - Bizonyára ön is hall olyan véle­kedéseket, mely szerint nem igazán a várt ütemben érkeznek a beruhá­zók Szekszárdra - részben a város földrajzi sajátosságai, „zsákutca" jellege miatt. - Valóban találkoztam ezzel a furcsa téveszmével. Érdemes összehasonlítani például Pécs és Szekszárd zöldmezős beruházá­sait. Városunk messze megelőzi Baranya székhelyét. Szekszárd egyébként az idén is komoly ered­ményeket ért el ezen a téren: elké­szült az Uponor beruházása, az üzemcsarnok, s megindult a ter­melés is. A Van de Velde cég bőví­tésre készül. A Prettl cég 460 főre emelte a foglalkoztatotti létszá­mot. Nemrég idetelepedett egy olasz bútorgyártó vállalat is. Szer­ződésünk van a híradástechnikai termékeket gyártó Spinne-Hun­gária Kft.-vel. Összefoglalva meg­állapítható, hogy csak ebben az év­ben is igen komoly beruházások történtek a városban, s tárgyaláso­kat folytatunk hasonló ügyben más cégekkel is. - Viszont ott a nagy kudarc, a hús­ipari ügye, mely konfliktustól kez­detben - bevallottam - szántszán­dékkal távol tartotta magát. - Igen, miután azt vallom, hogy a gazdasági életnek megvan a maga játékszabály-rendszere és terepe. Itt az önkormányzati politika nem jelenhet meg. Ám amint a város polgárainak az ellehetetlenülése volt a tét, azonnal közbeléptünk, s - másokkal együtt - részt vettünk a megoldás megkeresésében. Hogy milyen eredménnyel? Most mindenesetre azt látjuk, hogy adott a húsipari rt. további munká­jának a lehetősége. - Még mindig a gondoknál ma­radva: lesz tehermentesítő út a vá­rosban, de az elkerülő útra, illetve a Duna-hidra még sokáig kell várni. - Az elkerülő útra nem annyit, mint eredetileg kellett volna. A 6­os út rekonstrukciójához a szek­szárdi elkerülő út hozzátartozik. A 2015-re jósolt megépítést sike­rült előrehozni 2005 környékére. A Duna-híd esetében jelenleg is tartanak a tárgyalások. Február ló­ig van lehetősége a koncesszió nyertesének, hogy elindítsa a be­ruházást. A kormányzat nyitott a beruházás támogatására, s in­nen már a koncesszió nyertesén a sor. - A városra áttérve: a központ esetében feltétlenül látható egyfaj­ta rendezési koncepció megvaló­sulása. - Igen, a tömbfeltárásokról van szó. Elkészült a Kiskorzó, azután a Találka tér, majd a Ga­ray udvar, s most következik a Német Színház mögötti terület. Ugyanez a helyzet az OTP belső udvarával is. Ugyanakkor tu­dom, hogy a kivitelezés esetle­ges lassúsága miatt néha nem igazán vehető észre a koncepció. Persze, a fogadóóráimon gya­korta hallom: az azért tűrhetet­len, hogy csak a városközponttal foglalkozunk, a külterületekkel pedig nem. - S ilyenkor mit tud mondani a polgármester? - Példabeszédeket. Azt, hogy ki veszi észre például a befejezés előtt álló felsővárosi rekonstruk­ciót? Nyilván senki, hiszen itt a sok száz milliós értékek a föld­ben vannak. A víz-, a szennyvíz-, a gázvezetékekre, valamint az utakra gondolok. - Polgármester úr! Már szinte kész tényként kezelhető, hogy ön országgyűlési képviselő lesz... - Nem akarom megkerülni a kérdést, de azt szeretném hang­súlyozni, hogy én 1998-ban is sze­retnék indulni itt, Szekszárdon a polgármester-választáson. Csak­nem egy hónapig töprengtem azon, hogy vajon szabad-e elfo­gadnom a felkínált parlamenti képviselői pozíciót a polgármes­terség mellett. Azért is döntöttem úgy, hogy igen, mert látom: a par­lamentben is tevékenykedő pol­gármester kollégáim sokat képe­sek tenni városukért a különböző minisztériumokban. Remélem, hogy a város javára fordítható ez az egyáltalán nem egyszerű sze­mélyi probléma. Persze, nem kí­vánom magam áldozatként fel­tüntetni: azt viszont hadd rögzít­sem, hogy én a jövőben is mint a város polgármestere szeretnék te­vékenykedni. t A

Next

/
Thumbnails
Contents