Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-30 / 21. szám

340 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. NOVEMBER 30. Dr. Hirling Ádám: jegyzőből polgármester Szekszárd történetében seregnyi olyan név akad, amelyről még a kézikönyvek segítségével sem sokat lehet megtudni. A fenti férfiúról például városunk nagybecsű új monográfiája mindössze háromszor tesz említést: egyszer azt tudatja, hogy baktai szőlejéből vesszőket loptak, másszorjellemzőnek találja főjegyzői érvelését a rendezett tanácsú várossá válás kérvényezése idején, harmadszor pedig mellesleg megemlíti: polgármesterként a korcsolyaegylet elnöke is volt. Ebből aligha világos például a róla elnevezett utca lakói számára, miért százűzték e nevet a belvárosból a Csatár kies-kietlen pontjára. Wosinsky Mór mellett Szekszárd Tolnának köszönheti dr. Hirling Ádámot is, aki mindössze fél évvel volt fiatalabb a tudós papnál, s ami legalább ilyen különös, körülbelül ennyivel is élte túl. Hétgyermekes család első fiúgermekeként látta meg a napvilágot 1854. november 9-én, s alig hétéves, amikor szüleivel Szekszárdra költözik. (Ez akkoriban nem is volt olyan egyszerű, mert a mezőváros, hogy a túlnépesedést megakadályozza, betelepedési adót rótt ki a jövevényekre!) Tanúja volt a megyeszékhely lassú, de egyenletes gyarapodásának elemi iskolásként, majd a pécsi ciszterci gimnázium haza-hazalátogató növendékeként. Pártos, majd Hanny plébánosok hatására előbb maga is a papi pályát választja, de harmadéves teológusként otthagyja az isteni szolgálatot. (A család majd ezért adja, mintegy engesztelésül öccsét, a későbbi dr. Hirling Antalt ugyanerre a tanulmányra...) Már több éve sikeres közjegyző Siklóson, amikor számos pályázó közül őt választják Szekszárd főjegyzőjévé 1884-ben. Az immár nagyközségi életét élő megyeszékhelyen közigazgatásban, gazdálkodásban többé-kevésbé járatlan polgárok viselik a bírói tisztet, s ugyancsak vegyes emléket hagynak maguk után: akad saját zsebre dolgozó vállalkozó is köztük, de a '90-es években egyre többen tűzik ki célul a városiasodást. Az előző évtizedben - már Hirling idején - sikertelenül próbáltak rendezett tanácsú várossá alakulni, ráadásul az 1890-es évektől a filoxéra és a jégverések közös csapása megrendítette a helység amúgy is labilis anyagi alapjait. Mindehhez járult az, amit Bodnár István később így fogalmaz meg: „Szekszárd ismert politikai elvei miatt úgyis a húsos fazekaknak mindég csak a szagát élvezhette". Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a mi városunk volt az egyetlen 1867-1918 között, ahol kivétel nélkül mindig ellenzéki, tehát függetlenségi '48-as képviselőt választottak. Ezt pedig az egymást váltó kormányok afféle mellőzéssel értékelték. Jegyzősége két évtizede alatt Hirling Ádámból szinte titokban lett jogi doktor: csak az 1893-as sikeres vizsga után Dr. Hirling Ádám fiatalkori portréja szereztek erről tudomást polgárterásai. Még ugyanebben az évben megveszi Szekszárd az akkor róla elnevezett és Lechner Ödönnel felújíttatott szállót, dr. Hirling pedig megéli a jegyző(k) azóta is közismert gondjait. A fejlesztés, csinosítás ügyeinek úgy próbálja megnyerni a polgárokat, hogy a költségvetést mindvégig egyensúlyban tartja. Ha nem ezt tenné, az erről döntők egyész egyszerűen nem szavaznák meg a pótadót. Jellemző, hogy a sokak által bírált szállodavétel után a gazdálkodás nem rendül meg, 1907-ig minimális és kezelhető adósággal működik a város, de 1913-ra már 135 000 korona adóssága van. Dr. Hirling Ádám tudta, hogy a megyeszékhely csak akkor nyerheti el a hőn áhított rendezett tanácsú város címet, ha azt nem szalmaláng lelkesedéssel célozza meg, hanem szívós aprómunkával. A jegyző ennek érdekében szép csöndben meggyőzte a virilistákat (a legtöbb adót fizetőket), mert ha ezek többsége az átalakulás mellett dönt, a többi választópolgár vagy elviseli vagy csatlakozik. A fokozatosan fellelkesített Szekszárdot nemcsak az önállóság, az önkormányzat előnyeiről biztosította érveivel, hanem azt is kimutatta, hogy a városi tisztviselők fizetése nem haladja meg jelentősen a nagyközségi vezetők juttatásait, hiszen a befolyt adó 10%-a visszakerül. (Azt természetesen nem hozhatta érvként, bár igaz volt, hogy végre szakemberek látják majd el a szakfeladatokat.) Igen ügyesen nyerte meg apróbb-nagyobb csatáit. A gimnáziumért folyó versengésben gondosan ügyelt a megyei vezetés hiúságának legyezgetésére, de arra is, hogy a felajánlott összeg - 100.000 korona - jól hangozzék. Szekszárd ennek azonban csak évi 4-5 százalékos kamatát fizette. „Szekszárd város (1905.) június 17én lett nagykorú. Egyébként majd elválik, hogy nem korán nagykorúsította-e gróf Tiszta István" - írja Bodnár István, aki a mondott év szeptember másodikán polgármesterré választott, Boda Vilmos országgyűlési képviselővel szemben diadalmaskodó dr. Hirling Ádámról halála után vezércikkben fejtette ki: „Nem volt tüneményes ész, úgynevezett kimagasló alak, de volt szép tudása, természetes, egészséges észjárása, szándékai tiszták, munkája becsületes, szorgalma, a város ügyei iránt való szeretete páratlanul nagy. Nem az örökké újakat tervelő, nagyokat akaró férfi példaképe ő, gondolkozásában, kivált tetteiben nagyon is megfontolt, a szó szoros értelmében konzervatív. Nagy vezető képesség, hogy úgymondjuk: hadvezéri tulajdonok nem lakoztak benne, de mint az őrhelyre állított katona, a város érdekeit körömszakadtáig védte s kötelessége teljesítésében olyan, mint a pontosan járó óra, amely se nem késik, se nem siet. Sietni, pláne valamit elsietni ő sohsem tartotta sürgősnek, viszont elmaradni sem akart." A mindenre igen gondosan ügyelő polgármester csupán egyetlen dologra nem figyelt: a saját egészségére. Erre még plébános öccse egy évvel korábban bekövetkezett halála sem figyelmeztette: „Erőteljes férfikorában támadta meg a gyilkos kór s egy év alatt végzett vele. Súlyos beteg volt már, de nagy kötelességtudással még folyton bejárt hivatalába, mert úgyszólván oda volt nőve íróasztalához, s amikor eszébe jutott, hogy magát gyógyíttassa, az orvosok egyhangúlag konstatálták, hogy késő. A mindenben és mindenkor pontos ember ez egyben elkésett" - állapítja meg szomorúan Bodnár a Közérdekben. Az 1907. november 21én Jobblétre szenderült" polgárn^^ térről. ^^ Az 1850-es évek önkényuralmi polgármesterei után ő volt tehát az első, aki - mindössze két évig - városunk élén állott. Az ő különös sorsát tiszte vitte tovább: a következő polgármestert szénlopás miatt váltják le, a harmadik pár hónap után meghal spanyolnáthában, a negyediket nyugdíjától fosztják meg... „Az ő szép tudását, munkabírását, szorgalmát, a városi ügyek iránt való nagy szeretetét, puritánságát a hivatalban és az életben, bizony-bizony nagyon nehéz lesz pótolni" - írták róla halálakor. Dr. Töttős Gábor KESZ - Szekszárdon is November 18-án, este a szekszárdi belvárosi plébánián lévő Közösségi Házban megalakult a magyar történelmi egyházakkal együttműködj Keresztény Értelmiségeiek Szövetségese/e szekszárdi csoportja. /^B alakuló ülés résztvevőit Osztie Zoltán országos elnök tájékoztatta az egyesület célkitűzéseiről és tevékenységi köréről. Rövidre fogva: a kereszténység társadalmi és kulturális szerepének és feladatainak feltárása, keresztény állásfoglalás kialakítása és dokumentálása, továbbá ismertetése rendezvények és kiadványok útján. A zsúfolásig megtelt közösségi házban mintegy hetven alapító tag, megismerve az egyesület alapszabályát, vállalta az evangélicáziós küldetéssel együttjáró feladatok teljesítését, nevezetesen: a spirituális kultúra elmélyítését, a magyar keresztény hagyományok ápolását a tudomány, a művészet, az irodalom felkarolásával, müvelésével és közvetítésével az ökumené szellemében. Nagy érdeklődéssel hallgatták meg az egybegyűltek az immár két éve eredményesen működő tolnai testvéregyesület elnökének, dr. Saramó Mariknak tájékoztatóját. Kitűnt, hogy az egyesületi tagoknak sikerült felkelteniük az eddig közömbös értelmiségeik érdeklődését, a rendezvényekre meghívott előadók egyre nagyobb közönség előtt mondhatják el gondolataikat, köztük Bíró László püspök, Barsi Balász szerzetes, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós tapasztalatait, s végül Eperjes Károly színművész, nemrég a tévé képernyőjéről is megismert megtérésének történetét. Az egyesület vezetőségének munkáját dr. Say István elnök irányította. Záróbeszédében arra kérte a megjelenteket, hogy vállaljanak mennél több ismeretterjesztő előadást. Várjuk sorainkba a keresztény elkötelezettségű értelmiségeiket. dr. Szilágyi Mihály sajtóreferens t I