Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-30 / 21. szám

1997. NOVEMBÉR 30. , SZEKSZÁRDI VASARIUP 7 Kedves Olvasóink! Előző szá­munkban jeleztük, hogy a novem­ber közepén megtartott Egészség­hét keretén belüli előadásokból visszatérünk a Gyógyhír oldalon a címbélire. Paksi Éva, az ÁNTSZ munkatársa, akit ezen beszélgetés alkalmából mint személyiségfej­lesztő grafológust kérdeztük, sok mindennel foglalkozik. Igazság­ügyi grafológus szakértő, s mielőtt a felsorolást elkezdeném, illetve folytatnám, szeretném szó szerint gigkísérik az embe­riség grafikai meg­nyilvánulásainak ál­lomásait. A mozgás öröm számára, elő­ször a keze vezeti a szemét, s amikor elér egy fejlődési állomást, akkor már a szem vezeti a kezet. A gyer­mek ekkor már valamiféle képze­lettel bír, s az általa létrehozott vo­nalnyomokban képzelete jelenik meg. A szülő hibát követ el, ha a gyermek által „látott" képet kiegé­szíti, irányítja, mert a gyermek által ngjellemző. Jelentős állomás a fej­lődésben, amikor a körkörös firka kerül előtérbe, ez 18 hónapos kor­ban következik be. A spirál és csi­gavonal 21 hónapos kor körül ala­kul ki. A 2 éves gyermek már képes arra, hogy „primitív" szinten uralja a teret. Hasonlóságot fedez fel sa­ját firkái és a valóság alakzatai kö­zött. Megszületik az első igazi raj­za, amit címmel lát el. - S most ugorjuk át azt a tíz évet, amelyet a gyermekek szinte folyama­tos rajzolással töltenek, illetve az életükben igen fontos szerepet kapó ^jt idézni: „Sok mindent megtanul­Wm és megtapasztaltam az utób­bi években. A legcsodálatosabb felfedezés számomra, hogy azt hi­szem, jó pedagógus vált volna be­lőlem." Paksi Éva több lett mint pedagó­gus, s tudását, többek között a leg­fontosabb területen kamatoztat­hatja. Óvodákba, iskolákba hívják, s - mint mai témánk is - segítségét kérik abban, hogy: „miről árulkod­nak a gyermekrajzok és írások?" - Éva, kérlek, pár mondatban az írás fejlődéséről beszélj nekünk! - Az emberiség 5 ezer éve ismeri az írást, amely nagyon rövid idő ahhoz képest, hogy milyen hosszú fejlődési láncon ment keresztül az ember. Magyarországon 1864-ben • fczették be kötelezően a írásokta­ast. Manapság, amikor megjelent a számítógép, sokan azt jósolják, hogy amilyen nagy ütemben fejlő­dik a technika, egyszer csak eléljük azt a fokot, amikor megint felesle­gessé válik a kézírás. - Bevallom, nem szeretnék bele­gondolni abba a korba, főleg most, amikor ezzel a csodálatos tudo­mányággal, a grafológiával oly sok mindent meg tudnak a szakértők mondani egy emberről. Beleolvadni •újra enélkül a személyiségjegy nélkül a tömegbe... Beszéljünk inkább a gyermekrajzokról, amelyek a grafo­lógus szerint árulkodnak... - A gyermekek mindent ösztö­nösen megéreznek, értenek, s megnyilvánulásaikat rajzokban juttatják kifejezésre. Amikor a .gyermek először érzi, hogy nyo­mot tud hagyni, akkor teljes erő­vel, egész testével, mozgással „ír", amely örömet szerez neki. A gyer­mekrajzok fejlődési állomásai vé­Miről árulkodnak a gyermekrajzok és írások? Beszélgetés Paksi Éva grafológussal kialakításra kerülő mozdulatot gátolja. - A gyermekrajzok hogy alakul­nak a korral? Természetesen minden jellemzőjét itt ezen a kevés helyen nem lehet megismertetni, kérlek, mégis próbáld meg... - A gyermek felfedezte, hogy nyomot hagy a papíron. Egyelőre még nem a vonalnak örül, hanem a mozdulat szerez számára örömet. Első firkái utánzásból származnak. Rajzolás közben az egész teste mo­zog, mozgása még nem koordinált. Ösztön hajtja, hogy érzelmi állapo­tának látható jelét adja. Minden gyermek a maga egyéni módján firkál, tempója, nyomatéka csak rá jellemző. Ez 8 hónapostól 2 éves ko­Az erős satírozás agresszivitást jelezhet törvényszerű írás mellett is megmarad a rajz, s amit egy korszak lezárásának nevez a grafológus... - 10 éves korú gyermek rajzaira a szemléleti realizmus jellemző. Már azt akarja lerajzolni amit lát és úgy, ahogy látja. Sokat próbálko­zik, hogy megvalósítsa. Eddigi raj­zai kétdimenziósak voltak - lent­fent -, de ebbe a síkba már nem fér bele az, amit ábrázolni szeretne. A mélységre lenne szüksége, s ennek egyik megvalósítási formája a többszintű ábrázolás. A rajz már megszűnik gyermeknyelv lenni. Csökken a képzeletből való ábrá­zolás iránti hajlandóság. Előtör a racionális gondolkodás, a fantázia­tevékenység lehiggad, mindenben igyekszik a valósághoz közeledni. Ettől kezdve a gyermek rajzfejlődése kétféle irányt vehet: vagy a látott, ta­pasztalt világ és saját belső világa jobb kifejezésének a szolgálatába ál­lítja a megtanult ábrázolási fogásokat vagy teljesen eluralkodik rajta a meg­tanult technika, fölébe kerekednek, túltengnek a sablonok. Sajnos ez utóbbi következik be általában. A rajzolás veszít vonzerejéből, az írás és a beszéd lesz a legjellegzetesebb kifejezője, s körülbelül a 12. évben lezárul egy gyönyörű szép korszak: a gyermekrajz korszaka. - Hallottam már, hogy nemcsak a vonalak - amelyekből a rajzok kiala­kulnak - árulkodnak a gyermekről, hanem az is, hogy milyen erősséggel kerülnek ezek a vonalak a papírra... - Sőt az is, hogy a papírhoz képest milyen nagyok az általa rajzolt ké­pek. Ha összepréseli a rajzot, akkor szorongó gyermekről van szó, egy egészséges gyermeknél, minél ki­sebb a gyermek, annál nagyobbnak kell lennie a rajznak. Jelez a gyermek azzal is, hogy a papír mely felületére helyezi el a rajzot, középre jobb vagy bal oldalra, felülre, alulra. A nyomás, amivel rajzol, egyfajta energiát je­lent, minél erősebb a nyomaték, mi­nél nagyobbak, lendületesebbek a rajzok, annál több a nyitottság a gyer­mekben. Ha ugyan nagyok a rajzok, de haloványak, akkor csak a gyermek vágyálmaiban jelenik meg a nyitott­ság, a valóságban nem. - Miről árulkodnak a gyermekraj­zok? - Az egész gyermekről. Lelki éle­téről, fizikai állapotáról, a családban, az iskolában, óvodában megszerzett helyéről. Nagy felelősség van min­dezért a grafológus kezében, hiszen egy-egy rajz alapján „elé táruló" gyer­mek további élete sokban függhet attól, hogy a rajzokban felismert po­zitívumok, illetve negatívumok mennyire alapos elemzőmunka vég­eredményei. Ma, amikor a televízió, videó világában a gyermekek nem tudnak beszélgetni, mert nincs kivel és mikor, rajzokban mondják el ne­künk, felnőtteknek azt, ami foglal­koztatja őket. Beszélnek és árulkod­nak ezek a rajzok... - Az az érzésem, hogy ez a téma olyan kimeríthetetlen, hogy csak érin­teni lehet a jéghegy csúcsát, sfelkelteni az érdeklődést, a többit pedig azokra a lelkiismeretes pedagógusokra és szü­lőkre kell bízni, akik felelősnek érzik magukat a gyermek egészséges lelki, szellemi fejlődéséért. Ebben a felelős­ségben nagy segítségükre lehet egy sze­mélyiségfejlesztő grafológus. Sas Erzsébet K

Next

/
Thumbnails
Contents