Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-10-05 / 17. szám

6 , SZEKSZÁRDI V4S4RN4P 1997. OKTÓBER 5. Új Dunatáj: politika, társadalom, költészet A napokban jelent meg a Szekszárdon, N. Horváth Béla főszerkesztő által jegyzett Új Dunatáj. A tudományos és művészeti szemle Kelemen Zoltán, Széli Csaba és Bayer Béla verseiből ad válogatást, Bozóki András politológus a demokrácia feltételeiről és minőségéről, Fried István egyetemi tanár a posztmodern társadalom vonzásáról, Pomogáts Béla irodalomtörténész a harmadik költői nemzedék indulásáról, Bajner Mária főiskolai adjunktus pedig a feminista irodalomkritikáról közöl tanulmányt. A lap közli Juhász Ferenc költő Csányi László síremlékének avatásakor elmondott beszédét, a nemrég elhunyt bonyhádi helyörténész, Solymár Imre egyik tanulmányát, s Szilágyi Miklós néprajzkutató Csalog Zsolt nekrológját. A mellékletben Borbély Sándor irodalomtörténész az Ady-versek titkaiba enged bepillantást. Kiő? 1. Szovjet-orosz író, akit a sztálinizmus bírálata és a szovjet koncentrációs táborokról írt beszámolói miatt 1974-ben kiutasítottak hazájából. 2. Az észak-kaukázusi Kiszlovodszkban született 1918-ban. Hamarosan meghalt az apja, aki a hadsereg tisztje volt. Ötéves korában a fiú anyjával Rosztovba költözött, ahol 1936-ban érettségizett, majd fizikát és matematikát hallgatott, azután elvégezte a moszkvai történeti-irodalmi főiskolát. 3. 22 éves korában fizikatanári állást kapott, majd 1942-től a II. világháborúban századosi rangban harcolt a fronton. 1945 elején tábori levelekben elutasítóan nyilatkozott Sztálinról, ezért letartóztatták és 8 év büntetőtáborra ítélték. 4. A háború befejezése után egy Moszkvához közeli börtönbe került, azután 1950-53-ig Kazahsztánban raboskodott. Szabadulása után, mint nem kívánatos személyt száműzték és a Kok-Terek nevű faluban engedélyezték tanári hivatása gyakorlását. 1956ban Hruscsov elítélte a sztálinizmust, az írót rehabilitálták, aki aztán Rjazanban dolgozhatott tanárként tovább. 5. 1962-ben megjelent Az Iván Gyenyiszovics egy napja című, a kényszermunkát ábrázoló munkája, amit Hruscsov is méltányolt, így az írót felvették a szovjet írószövetségbe, de 1964-ben máris törölték a számításba jöhető díjasok listájáról, mert leírta, hogy milyen gátakat emelt az SZKP a tudományos kutatók elé. 6. A pokol tornácán (1964) és a Rákosztály (1966) című regényei, amelyekben számkivetettsége idején szerzett tapasztalatait írta le, csak illegálisan jelenhettek meg. 1968-ban Nyugaton publikálták azokat. 1966-tól kiutazási tilalommal sújtották, 3 évvel később pedig kizárták az írószövetségből. 7. 1970-ben Nobel-díjjal tüntették ki, de csak 1974-ben vehette át. Csatlakozott a fizikus, Andrej Szaharov által vezetett polgáijogi egyesülethez. Miután a titkosszolgálat tudomást szerzett az ban elkezdett A GULAG-sziget^Wport című, 1973-ban Párizsban kiadott mű megjelenéséről, az írót kiutasították az országból. Ezt követően az USA-ban telepedett le. 8. A hazájában végbement átalakulások után 1989-ben ismét felvették az orosz írószövetségbe, visszakapta polgárjogait. 1994-ben visszatért Oroszországba. Magyarul megjelent még: Hogyan mentsük meg Oroszországot (1991). (Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Luigi Pirandello. Könyvjutalmat nyert Albrechtné Csurgai Andrea szekszárdi olvasónk.) Hermann Hesse: Knulp A kötetben található három kis remekmű Hesse (1877-1962) korai művei közé tartozik. Hőse a csavargó Knulp. A róla szóló történetek hiteles egyéni sorsok felvillantásával mutatja be egy sváb kisváros életét a századfordulón. Bármennyire is izgalmas a történetek helyhez és időhöz kötöttsége, hagyományos provinciális íze, az elbeszélések mégsem merülnek ki a visszahozhatatlan múlt keresésében, hanem lélektani példaszerűségek által megmutatják, ami ebből a múltból még jelenvaló. Mert a Knulp-félék, írta Hesse 1935ben „...ugyan nem hasznosak, azonban sokkal kevésbé károsak, mint egynémly hasznos ember. Ha a tehetséges, lélekkel megáldott emberek, mint amilyen Knulp, nem találják a helyüket a világban, abban a világ ugyanannyira vétkes, mint maga Knulp". Kétezer év borhistóriája - versbe» Dr. Töttős Gábor helytörténész - és „mellesleg" főiskolai docens - egyebek mellett úgy sem szorul bemutatásra, mint a szekszárdi szőlő és bor történetének avatott ismerője. írt már - magától értetődően - prózában is könyvet erről a témakörről, de versben eddig még nem, s tudomásunk szerint ilyesmire szűkebb és tágabb pátriánkban nem is nagyon vetemedett senki. Most íme, itt van előttünk a szüreti fesztiválra időzített. A szekszárdi szőlő és bor históriája című kötetecske, melyet alcíme szerint „száz ékes-rímes magyaros nyolcasban" vetett papírra az Alisca Borrend krónikása, azaz maga dr. Töttős Gábor. (A könyv nála, avagy a főiskolán szerezhető be.) A Séd nyomdában készült kiadvány külön érdekessége, hogy nemcsak olvasható, hanem hallható is volt a Borudvar egyik esti programján: a szerző Csötönyi László és a Holló együttes közreműködésével tárta a nagyközönség elé a versbe szedett - s mindazonáltal költői túlzásoktól mentes, tehát tényszerű - szekszárdi bortörténetet. A „históriás ének" a régi rómaiaktól indul, s a köA kötet illusztrációit Mart Zsuzsa készítette zépkoron és az újkoron átívelve egészen napjainkig jut el. íme, néhány strófa kedvcsinálónak: „Probus császár is belátta, hogy á hódolt Pannon tájba szőlőt plántálni érdemes, mert földje gazdag és nemes." Ez idáig szép is ám... „De jött a török világ, szandzsák, hogy a népet felbosszantsák: Dur Ali, a szekszárdi bég nem jól tudott pesztrálni még." Napjaink sem mindig csak a felhőtlen öröm kora. Ez kiderül a következő versszakból: „Híres ború büszke Baktát buta akták félrerakták, s megesett itt oly gyalázat: szőlőt ettek toronyházak." így ezek után már csak a Búcsúköszöntő két strófa vigasztalhat bennünket. „Kétezer év tanulsága belefért egy kis pohárba: barát igya barát borát sose érjük egymás torát! Igyunk nőre, barátságra, s igyunk bátran a hazára: lesz szekszárdi bikavérünk amíg sokan érte élünk!"