Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-10-05 / 17. szám

1997. OKTÓBER 5. , SZEKSZÁRDI IASARNAP 7 PERÉNYI MIKLÓS csellókoncertje 1962-ben, 13 éves korában koncertezett először Szekszárdon, mint csodagyerek. Akkor tanára, Banda Ede arra hívta fel a figyelmünket, hogy Perényi Miklós koncertjének nem fiatal kora adja meg az igazi érdekességet, hanem az az érettség és művészi tökély, amely korát meghazudtoló érettséggel és művészi felkészültséggel szólaltatja meg a csellóirodalom legnehezebb és legszebb alkotásait. Perényi azóta töretlen fejlődéssel korának legnagyobb csellistája és előadóművésze lett. Művészetének titkáról hoszszú tanulmányt lehetne írni. Itt csak arra van lehetőség, hogy ebből néhányat kiragadjunk. így: óriási a technikai felkésége, bámulatos a hangszertudása, lehet elfelejteni a dallamok érzéki szépségét. Hangszerének minden regiszterében és minden dinamikában megvan a maga külön színe, de amikor nagy iveket kell átfognia, egységes és töretlen. Valóságos csoda hangjának varázslatos szépsége, de talán ennél is nagyobb csoda a művek előadásának költői átélése, sugallatos, láttató jellege. A művek kis részletei éppolyan fontosak számára, mint a nagy egész. Ezért is tévedhetetlenül hiteles a tolmácsolása. Műsorának első száma Kodály op. 4es gordonkaszonátája volt, amely a mester hangszeres zenéjének legelső reprezentánsa. Perényi előadásában a magányos, befelé forduló ember költészetének titkait tárta fel izzó szenvedéllyel, hatalmas érzelmi hullámokat verve. (Talán érdekes itt megemlíteni, hogy Kodály e 11910-ben Párizsban mutatták be a darab volt müvei közül az első, amelyet külföldön mutattak be.) Ezután Brahms gyakran játszott, 4 tételes F-dúr szonátáját játszotta. (A mű 1886-ban íródott és még abban az évben Budapesten Popper Dávid is bemutatta.) Ezúttal is gyönyörködhettünk Brahms elégikus, szélesen áradó, búsongó lírai szépségében. Vastaps fogadta az 1959-ben elhunyt cseh Martinu bonyolult és rendkívül virtuóz szonátáját. Zárószámként De Faila 7 spanyol dalátjátszotta. E rövid darabokból álló sorozatban előadóművészünk a temperamentumos, táncos, néha lángolóan szenvedélyes, sokszínű hangulatváltásokban gazdag világot elevenítette meg. A zongorakísérő, Várjon Dénes egyáltalán nem alárendelt szerepet játszott. Igazi, magasrendű és egyenrangú kamarazenei partnere tudott lenni zenei életünk egyedülálló nagy egyéniségének. HŰSEK REZSŐ Szemetek illegalitásban Mielőtt még bárkinek is hatalmas kő esne le a szívéről, sietek leszögezni, hogy a címben nem személyekről, hanem tárgyakról van szó. A másik rossz hírem az, hogy ez az illegalitás (konspiráció-legelemibb szabályait is felrúgva) eléggé látványos, azaz szemet bántó dolog, mivel a szemetelési kényszer elvétve hoz létre szemet gyönyörködtető művészi produktumokat, akkor se szánt szándékkal. Szekszárd bel- és külterületén az illegális szemétlerakó helyek száma jelentősnek mondható. Szeleczki József, a városüzemeltetési iroda vezetője kapásból sorolja ezeknek a gócoknak a feltalálási helyeit, természetesen a teljesség igénye nélkül: - Mátyás király, Bocskai, Bartina, Sárköz, Patak utca, Kápolna tér, a Tartsay és Kövendi utca kiszögellése, közismertebb nevén Csikágó... Ide - és több más helyre is - a közelmúltban a probléma kezelése céljából 5 m

3-es konténereket helyeztünk ki, de alaposan túllőttünk vele a célon, mert sokan ezt a lépést az illegális szemétlerakó hely legalizálásának vették, és messzi földről csodájára jártak, és persze soha nem jöttek üres kézzel... Hamarosan hegyekben állt a szemét a konténerek környékén. Több alkalommal rendeztük a terepet, aztán megszüntettük a konténereket, mint például a csikágói helyszínen, ahol most jelenleg illegális bontottanyag-árusítás folyik. Ez ügyben az illetékes közterületfelügyelő megtette a szükséges intézkedéseket, az eljárás folyamatban van. Mondanom se kell, hogy ezek tereprendezések, a „kis és nagy szemetelők" illegális tevékenysége százezer forintos tételekkel jelentkezik a köztisztaságra fordítható végösszegben, amely így az 50 millió forintot is meghaladja. Ennek ellenére - mert állítólag ez nem látszik meg a város közterületein - érnek bennünket olyan vádak, hogy nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt közterületeink tisztasága érdekében... - Ha már szó esett a „kis szemetelökről"... Örvendetes dolog, hogy mostanában eléggé gyakran nyírják a füvet a város közterületein, bár ezáltal sok olyan dolog is napvilágra kerül, amelyből a lakosság fogyasztási szokásaira, sőt egészségi állapotára is nagy valószínűséggel lehet következtetni. Az eldobott papírzsebkendőkszámából ítélve, mintha mára már lecsengőben volna a parlagfű okozta nátha... És persze a kutyuskák, kedves négylábú barátaink produktumai szanaszét - a mennyiségből ítélve nem éheztetik őket halálra... Ezek a kis kupacok is illegális szemétlerakó helyek... - Vannak olyan vélemények, elhajigálni olyan dolgokat, amelyeket eldobálni épeszű és jó ízlésű embernek az eszébe se jut a lakásban, a ház udvarán vagy a ház előtt. Ez nem pénzkérdés, legalábbis a szemetelő szempontjából. Persze közvetve - a város költségvetésén keresztül - a saját és nem szemetelő polgártársai pénzét pocsékolja fölöslegesen, hiszen volna az ilyen célokra fordított pénzeknek máshol is bőségesen helye. - Ma már minden gyerek tudja, hogy mindent szabad, ami nem tilos. Szemeteim például tilos, mégsincs ennek sok foganatja. - Pedig tettenérés és bejelentés alapján (és ez nem stréberség, mert a közösséget károsítja meg az illető!) büntetünk, főleg olyanokat, hogy a városnak több pénzt és energiát kellene fordítania köztisztasági célokra, fokozottabban kellene ellenőrizni, nagyobb mértékben büntetni. Szerintem ez nem járható út, hiszen az ésszerűség határán túl nem tudunk, de értelmetlen is költekezni. Minden szemetelő mellé amúgyse állíthatnánk szuronyos őrt. Illúzió csupán csak tőlünk várai megoldást a problémára. Ha a polgárok nem érzik jobban magukénak a várost, akkor mi tehetetlenek vagyunk. Régebben lakóközösségek önként rendben tartották, csinosították, óvták környezetüket, ma már lassanként ott tartunk, hogy olyasmiért is betelefonálnak, amit egy kis jóindulattal, no meg söprűvel és lapáttal 10 perc alatt maguk is elvégezhetnének. Egyébként se értem, hogy közterületen miért természetes dolog akiket nagyobb mennyiségű illegális szemétlerakáson kapunk, vagy rájuk tudjuk bizonyítani, de a kutyásokat is, kiváltképp a játszóterek környékén. Mondjuk, havalaki eldob az utcán egy üres cigis dobozt, vagy dobozos sört, az általában büntetés, sőt figyelmeztetés nélkül megússza, pedig ennyit minimum megérdemelne... - A jövőt illetően optimista? - Feltétlenül... Persze óvatos optimista. Ugyanis láttam olyan esetet, hogy az idős hölgy megtörölte kutyuskája popsiját a zsebkendőjével, majd azt a kutya piszka mellé dobta az aszfaltra, de olyan esettel is találkoztam már, hogy valaki kis lapátkát és söprűt vett elő, és a szemetet egy arra rendszeresített műanyag zacskóba szórta... Ezek után nem lehetek pesszimista... BÁLINT GYÖRGY LAJOS I