Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-10-05 / 17. szám

3 1997. OKTÓBER 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Érdekli? Bemutatjuk Vezetőnek lenni nem korfüggő A portai szolgálatot ellátó hölgy azt javasolta, parkoljunk le, addig ő értesíti érkezésünkről Jilling Erikát, a Samsonite Hungária Kft. pénzügyi vezetőjét érkezésünkről, így is történt. Mire visszaértünk az irodaépületbe, Jilling Erika már a folyosón várakozott ránk - óriási meglepetést okozva. Persze, nem a várakozás gesztusával, hanem fiatalságával. Bevallom, először hitetlenkedtem is, hogy a „csinos leány lenne a pénzügyi vezető"? Az is eszembe jutott, hogy amikor Móf

Ernő, az Aliscavin Borászati ügyvezető igazgatója szeptember 21-én megjelent számunkban azt kérte, hogy Jilling Erikával beszélgessünk, talán a hölgy kora is motiválta, motiválhatta. Bár... Módos Ernő is pontosan tudja: vezetőbeosztásban dolgozni - és jól dolgozni - nem korfüggő. * Elhelyezkedtünk a kényelmes, hivalkodásmentes, ám elegánsan praktikus irodában, Jilling Erika máris elkezdte megválaszolni Módos Ernő kérdését, miszerint „milyen idehaza az adott közgazdasági viszonyok között külföldi tulajdonosnak dolgozni?" - Alapvetően jó dolgozni egy külföldi cégnek...legalábbis a Sam^Pite-nak - szögezte le, majd a korábbi esztendőkre emlékeztetett: - A Palota Bőrdíszmű egyik leányvállalata volt a szekszárdi. Úgy tudom, hogy 1989-ben a belgák több bőrdíszműves céget néztek meg... s az utolsó pillanatban találták meg a szekszárdit, amit mint ismeretes, megvettek. Tetszett nekik az üzem • elrendezése... és egyáltalán az egész - majd a pénzügyi vezető elmondta, hogy több „palotás" leányvállalatot látott maga is, így nem csodálkozik, hogy a belgák a szekszárdit választották. - Kérm, hogy térjünk vissza az eredeti kérdésre, azaz arra, hogy miért jó külföldi tulajdonban levő cégnél dolgozni? Éppen a Samsonite-nál? - Mert nagyon tisztességesen bánnak az emberekkel. Tapasztalatom szerint ha bármilyen dolgozói kérdés felmerül, az anyacég nyomban az érvényben levő jogszabályok alapján dönt, illetve annak tükrében, hogy az adott esetben mi az, ami a cégnek és a dolgozónak egyaránt kedvező. Természetesen vannak a Samsonite-nak előírásai és elvei, amelyeket be kell tartani, ugyanakkor erős szakszervezet működik a cégünknél... egymással igen jó kapcsolatban. - Kollektív szerződésünk van? - Hogyne. Természetesen. Ez mindenki számára hozzáférhető, s minden évben megvitatásra kerül. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül változtatnak rajta, de legalább mindkét fél leül, s megbeszélik a dolgokat. - Milyenek a munkakörülmények? - A mai viszonyoknak megfelelő, igen modern feltételek között dolgozunk. 1995-ben fejeződött be a korszerűsítést is célzó beruházás. Egy hatalmas raktárépületet építettek, az üzemcsarnokot jelentősen bővítették, s akkor készültek le ezek az új irodák. - Átlagbérek, átlagjövedelmek, bérszínvonal? - A Samsonite elve az is, hogy a környék átlaga fölött fizessen. A munkaügyi kirendeltség visszajelzései is ezt igazolják, hiszen - bár jelenleg nincs felvétel - hozzánk szívesen jönnek dolgozni. Annak ellenére is, hogy nálunk meglehetősen bonyolult munkatudásra van szükség, hiszen komplikált termékek készülnek itt. - Betanított, vagy szakmunkások jelentik a többséget? - A szakmunkások. Saját tanműhelyünk van, s preferáljuk azt, hogy onnan vesszük föl a dolgozókat. - Szívesen venném - gyanítom, hogy az olvasók is - ha vezető beosztásba kerüléséről is szólna, s arról is, hogy mikor és hol végezte az egyetemet? - Pécsett, a Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem 1995ben, s szeptemberben pedig már itt dolgoztam. Hozzáteszem, hogy véletlenül kerültem ide. A 25 éves egyetemi találkozó egyik szervezőjeként jöttem a Samsonite-hoz támogatást kérni. Pénzt ugyan nem kaptunk, de igen jól elbeszélgettünk az igazgató úrral, aki megkérdezte, van-e már állásom? Mondtam, hogy nincs. Erre ajánlatot és szerződést kaptam. Láttam az itteni viszonyokat és a lehetőségeket, eszembe nem jutott latolgatni a dolgot. Azóta kiderült számomra, hogy egy ekkora városban nehéz olyan embert találni, akinek megfelelő szakképzettsége van és nyelvet beszél. - Erika milyen nyelvet bír? - A németet és az angolt. Amikor ide kerültem, csak németet beszéltem. Vállalnom kellett, hogy megtanulok angolul. És megtanultam. - Szekszárdon több külföldi érdekeltségű, illetve tulajdonú cég működik. Különösebbet egyikről sem hallani, ami számukra öröm. Hiszen általában akkor kerülnek az emberek érdeklődési körének élére, ha botrányok, bajok vannak. Mint például a húsüzemben. Ettől függetlenül úgy tapasztalom, hogy sokan hajlamosak az általánosításra például a külföldi tulajdonosokat illetően. A„húsos-botránysor" nem okozott károkat a Samsonite-nál? - Nem. Csupán olyan felhangok érték a céget, amelyek már korábban is. Például az, hogy eladjuk magunkat, mert külföldinek dolgozunk. De ez nem zavar... - Min mosolyodott el? - Eszembe jutott, hogy mennyire megváltozott nálunk az emberek, az idősebb munkatársak gondolkodásmódja. Mesélték, hogy az orosz piacra termelték a diplomatatáskákat két éven át - még a „Palota idejében". Amikor idejött a Samsonite, s az adott táskából csak pár ezret kért, közölték az emberek, hogy „pár darabot" egyszerűen nem éri meg készíteni. Most viszont már természetes, hogy jelenleg hét különböző családot gyártunk, s mindegyikből hat-hét modellünk van, általában három színben. Egy új termék indítása bonyolultságától függően - négyhat hét. Hét szalagunk van, s úgy vannak fölszerszámozva, hogy bármikor át lehet őket állítani. - Hányan dolgoznak a Samsonite-nál? - Háromszázan a termelésben és harmincan az irodákban. Ez egy jó arány. - Erika fiatal, csinos lány. Új ismerőseit - elsősorban fiatalemberekre gondolok - nem rémíti meg, hogy egy ekkora cég pénzügyi vezetője? - Hát nem ezzel szoktam kezdeni... Ha kérdezik, hol dolgozom, azt válaszolom, hogy a Samsonitenál. Volt, hogy szalagon dolgozó ismerősükről érdeklődtek. Montam, hogy én nem a szalagon, hanem az irodában dolgozom. Ha tovább faggatnak, akkor azt mondom, hogy a pénzügyi osztályon vagyok. S ha még mindig nem elég a „felvilágosítás", akkor színt vallok... Van, aki meglepődik, s van, aki tovább érdeklődik. -Aki ad magára, s pénze is van, az a bőröndtől a piperetáskáig Samsonite-terméket vásárol? - Szerintem egy kicsit presztízskérdést is jelent, különösen az üzleti életben. Egyrészt a Samsonite név miatt, de főként azért, mert a mi táskáinknak megvannak a célirányos funkcióik, úgyhogy mindenképpen megéri ezeket használni. Egy egyszerű polgárnak, aki utazik, az velem együtt nem vesz Samsonite táskát, mert baromi nehezek. De aki kényelmesen, elegánsan és célirányosan tud utazni, annak nagyon jók. - A pénzügyi vezető - akinek munkáját rangot jelentő előléptetéssel is elismerik, kiről szeretne olvasni? - Huszár Tibort, aki egy szekszárdi fűtéstecnikai kft. ügyvezetője, arról kérdezném, hogy lehetséges lenne a háztömböket külön, saját hőközponttal ellátni? Ha igen, ez mennyiben csökkentené a jelenleg iszonyatosan magas központi fűtési díjakat? V. Horváth Mária