Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

1997. AUGUSZTUS 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 245 Egyre inkább elharapódzik, hogy a lakásbérlők nem fizetik a közüzemi díjakat, hanem néhány hónap múltán meglépnek, s az adósságot hátrahagyják a bérbeadónak. Több ilyen póruljárt lakástulajdonossal beszéltem mostanában. Egyikük azt mondta: valamiféle egyesületet kellene létrehozniuk, s a bérlők listáját - a megfelelő megjegyzésekkel együtt - összeállítani, amiből egymást informálhatnák a bérlőkről. Volt, aki azt említette, hogy a bérlőjével támadt anyagi zűr kapcsán a fiatal házaspár azt vágta a fejéhez, hogy „akinek bérbe adható lakása van, annak másra is futja". A lakás tulajdonosa elhúzta a száját, s elmondat hogy fiának vették a lakást az örökségükből. Ám vettek fel négyszázezer forint hitelt, amit a bérleti díjból szándékoztak törleszteni. A férfi - mármint a 22 éves tulajdonos édesapja - jelenleg munkanélküli. * Amikor P. Istvánék kivették az összkomfortos lakást, nagyon elégedettek voltak. A bérbeadó is két teljes éven keresztül. A kétgyermekes házaspár rendesen, a megállapodás szerint fizetett mindent. Azután a férfit szekszárdi munkahelyéről elküldték. A gondok ekkor kezdődtek, «

a tulajdonos erre csak jóval kéb döbbent rá. Akkor, amikor megkapta a felszólítást: vagy fizeti a fűtést, a vizet... vagy végrehajtást indítanak ellene. A tulaj elment a bérlőhöz. Az ígért mindent, hogy ekkor, meg akkor fizet, de nem tette. Amikor már százezer forint körül volt a tartozása, elvitte a bérelt lakás kulcsait a tulajnak, s közölte, elköltöztek. Igaz, az adósságot írásban is elismerte, úgyhogy azóta az ügy a bíróságon van. A történethez annyit, hogy a bérlők színes tévén nézték a műsorokat, a hármas programcsomagot fizették elő az HBO-val együtt. Volt Nintendójuk, s a szomszédok szerint rendesen cigarettáztak és az alkoholt sem vetették meg... Lakásbérlők szökésben Lakásbérlők: bottal üthetjük a nyomukat Megfenyegette a tulajdonost A szekszárdi I. István is vándormadárnak nevezhető lakásilag. Mármint bérlakásilag. Édesapja szerint is az a módszere, hogy adósságot hagy maga után, és megpattan a bérelt lakásból. Az apa már többször egyenlítette ki fia tartozását, de mint mondta a lakás tulajdonosának, az ő pénze is véges. Amúgy I. István, a tulaj elmondása szerint nem dolgozik, azaz nincs munkahelye. - Amikor a 24-25 év körüli fiatalember élettársával kivette a lakást, nem volt szükség, hogy leinformáljam mondta a bérbeadó. - Ugyanis ismertem jól az édesapját és őt magát is. Valóban fizette a bérleti díjat és mindent, amiben a szerződésben megállapodtunk. Ám egyszer a MATÁV-tól kaptunk egy felszólítást, hogy amennyiben nem fizetünk, kikapcsolják a telefont. Negyvenezer forintos számlát nem fizetett ki a lakó és az élettársa. - Fölmentem hozzájuk. Először kértem, egyenlítsék ki a számlát. Erre az ígérgetések következtek. Aztán kiköltöztek a lakásból, mi pedig nyomozhattunk utánuk. Mire megtaláltuk őket, már a város központjában lévő lakásból paterolta ki a tulajdonos. Ott sem fizettek... Amikor megtaláltuk őket, akkor már ordítozott a fiatalember. Olyan hangnemben beszélt velem, amit itt el sem mondok - sóhajtott az asszony, majd arról beszélt, mi történt azután, hogy I. István édesapját fölkereste: - A volt lakó bejött a munkahelyemre és ordítva megfenyegetett. A biztonságiak tették ki az utcára... Ugyanezt csinálta, amikor feljött hozzánk. A szomszédok füle hallatára mondott el mindennek. Szerencsére akkor jött haza a féljem, aki elzavarta az üvöltöző szitkozódót. Ám ettől még a negyvenezer forintunk nem lett meg. Úgy döntöttünk, hogy bírósághoz fordulunk. Talán valamikor megkapjuk a pénzünket. Csak azt nem értem, hogy az ilyen embereket miért nem büntetik meg? Vagy igen? Majd ennek is utánanézek. A csörgő csomag Ajánlott küldeményt kézbesített a postás. A bélelt borítékban valami csörgött. Ha hiszik, ha nem, két kulcscsomó volt benne. A címzett a szekszárdi lakás tulajdonosa volt, a feladó pedig a bérlő. S. Roberto, címe pedig naná, hogy a bérelt lakásé, ahonnan kiköltözött. De hova? És hova tűnt a fiatalember édesanyja, akit - amikor a lakást bérbe vették, paksi címet írt a szerződésre, tanúként - szintén nem lehet megtalálni. Egyébként a fiával együtt mentek a tulajdonoshoz, s azonnali beköltözést kértek, mondván Roberto két nap múlva Szekszárdon dolgozik. Szóval megtörtént a beköltözés, majd a csúfos kiköltözés. A tulajdonosnak néhány nap múlva eszébe jutott, hogy a feleség említette, hogy egy zöldségesboltban dolgozik. Ott kereste meg, s aláíratta az asszonnyal a tartozások listáját, ami fűtés-, víz-, közös költség és villanyáramdíj volt. (A villanyt közben kikapcsolták a lakásból, s a visszakapcsolási díjat együtt kellett a tulajnak kifizetnie az összegyűlt tartozással egyetemben.) A házaspár persze nem fizetett, noha az asszonnyal való találkozáskor megkötöttek egy megállapodást a tartozás kifizetéséről. Azután hiába kereste a párocskát a tulajdonos, azt mondták neki a zöldségboltban, hogy a volt bérlők Veszprémbe költöztek. A rendőrök viszont azt mondják, hogy ők csak eltűnt személyeket körözhetnek. S ha valaki nem követett el bűncselekményt, annak az ügyében nem járhatnak el. Ezt polgári peres eljárás keretében lehet rendezni. De hogy lehet valakiket Veszprémben előkeríteni Szekszárdról? S ha netán sikerülne? Robertóék nyilván továbbállnának. Azt is mondják a rendőrök, hogy főként a fűtési időszakban gyakori az ilyen eset. A bérlők két-három hónapig valamilyen ürüggyel ingyen laknak, melegszenek, fürdenek, világítanak, majd küldik a kulcsot a tulajdonosnak. Az sem ritka, hogy olyankor magukkal viszik a lakásból a tűzhelyt, vagy egy ajtót, olykor az ágyat, vagy a szekrényt. - Mit lehet tenni? - kérdezték többen a beszélgetéseink végén? - Naponta nem lehet ellenőrizni a lakókat. V. H. M.