Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. AUGUSZTUS 24. Hegyközség: legyen több borvidékkörzet A Szekszárdi Hegyközség Választmánya a közelmúltban megtartott ülésén ismételten megtárgyalta a bortörvény tervezetét és az alábbi határozatot hozta: A leghatározottabban tiltakozunk a tervezet 1. sz. mellékletében szereplő szekszárdi borvidéken belül kialakítandó paksi körzet létrehozása ellen. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a Szekszárd Hegyközségi Tanácsjegyzőkönyvben rögzített ellenvéleményünk ellenére elfogadta a bővítést. A hegyközségi tanácson belül a szekszárdi borvidékben meghatározó szerepet játszó 1000 ha szőlővel szemben a többi rész lényegében kisebb súllyal bíró területeinek képviselői döntöttek. A törvénytervezet termőhelyekre vonatkozó 3. íjának 2. pontja rendelkezik a borvidékekhez tartozás kritériumairól. Ebben igényként jelöli meg - nagyon helyesen - az azonos éghajlati, domborzati, talajtani adottságokat és lényeges elemnek tekinti a bortermelési hagyományok azonosságát. A Szekszárdi Hegyközség Választmánya megállapítja, hogy a szekszárdi borvidék paksi körzettel történő bővítése ellentétes a törvény fenti pontjával, ugyanis a paksi körzet egyértelműen nem felel meg az ott leírtaknak. Ennek fő bizonyítéka az, hogy a paksi borok jellege mindig is eltért és ma is alapvetően eltér a szekszárdi borvidéken termelt borokétól. Dr. Botos Ernő Péter főigazgató úr június 19-én kelt észrevételei közül kiemeljük azt a megjegyzést, miszerint a több éve megjelent és helyesen erősödő területi klasszifikáció és differenciálódás (borvidékek számának növekedése, dűlőnevek és helyi származáshely megnevezésének megjelenése stb.) az EU-integráció irányába mutató jelenség. A paksi körzettel való bővítés egyértelműen ezzel ellentétes irányú törekvés, ami a szekszárdi borok exportpiaci pozícióját is erősen ronthatja. A szekszárdi borvidéknek elkészült a hosszú távú marketingfejlesztési terve, mely a kialakult hagyományokon, a történelmi tapasztalatokon nyugszik. Ezen koncepció legteljesebb felrúgása lenne a paksi tájegység borvidékbe hozása. Ma a szekszárdi történelmi borvidék magjában termett vörösbor 60°/o-a exportpiacokon kerül értékesítésre. Ezt az exportmegítélést rendkívüli módon veszélyeztetné egy paksi név megjelenése. Megismételjük, az előbbiek hangsúlyozott kiemelése mellett, az 1997. július 9-én küldött levelünkben foglaltakat, és követeljük, hogy a szekszárdi borvidék választmányának egységesen kialakított véleményét a borvidéken belüli súlyának megfelelően fogadják el. Javasoljuk azonban a kialakult hagyományokat figyelembe véve, valamint elismerve a jelenkorra kialakult helyzetet, a borvidéki arculat teljes letisztítását az alábbiak szerint: 16. borvidékként javasoljuk megtartani a szekszárdi borvidéket a történelmi határokon belül: Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Öcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba településeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészei. Új borvidékként javasoljuk a Tolnai Borvidék kialakítását három körzettel: a) Völgységi körzet: Aparhant, Bátaapáti, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Dúzs, Györe, Izmény, Lengyel, Mórágy, Mőcsény, Mucsfa, Mucsi településeknek szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészei. b) Tolnai körzet: Bölcske, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Györköny, Kölesd, Madocsa, Paks, Tengelic, Tolna, szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei. c) Tamási körzet: Felsőnyék, Iregszemcse, Magyarkeszi, Nagyszokoly, Ozora, Pincehely, Sim™^ tornya, Tamási, szőlőkataszter szerinti I. és II. os^B lyú határrészei. Ezzel a besorolással úgy gondoljuk, hogy megtartjuk történelmi értékeinket és elismerjük az újonnan kialakult kiváló szőlőterületek érdemeit is! A Szekszárdi Hegyközség Választmánya nevében: Mészáros Pál elnök 1. A francia író (1905-1980) gondolkodása középpontjában az a szabad ember áll, aki csak felelősségteljes cselekedeteivel adhat értelmet az életének. 2. Párizsban született, ott érettségizett és filozófiahallgatóként ismerte meg élete társát, Simoné de Beauvoirt. 3.1936-ban a híres Párizsi Pasteur Gimnáziumba helyezték, filozófiát tanítani. 1938-ban jelent meg első regénye, amelyben egy személyiség teljes összeomlását dokumentálja. A főhős csak az önmagával való meghasonláskor éri el a teljes szabadságot és kényszerül arra, hogy élete értelmét saját tettei által határozza meg. 4. Röviddel az Egy vezér gyermekkora (1939) című elbeszélésének megjelenése után bevonult katonának és német hadifogságba került. 1943-ban jelentette meg első drámáját, A legyet, amelyben az ember cselekvési szabadságáról szóló elképzeléseit boncolgatja tovább a görög Atreidák legendája nyomán, ahol Argosz városát legyek által okozott szerencsétlenség sújtja. A hős Oresztész végrehajtja a „szabadság aktusát" azáltal, hogy megöli a zsarnokszerelmespárt, Klütaimnésztrát és Aigiszthoszt. A színdarabot a német megszállók elleni francia ellenállás szimbólumaként értelmezték. A drámából kiszűrhető lényeget még ez évben A lét és a semmi című filozófiai művében foglalta össze. 5. Zárt tárgyalás (1944) című drámájában arra világított rá, hogy a szabadság elérésére tett próbálkozás másokat korlátoz e törekvéseikben: három ember örökre be van zárva a pokolban egyetlen szobában. A színdarab a következő felismerésben éri el tetőpontját: „A pokol azt jelenti: mások." 6. Jóllehet a Piszkos kezek (1948) című drámájában leleplezte a kommunista dogmatizmus embertelenségét, mégis kedvelte a baloldali ideológiákat. 1960-as vallomásában, A dialektikus ész kritikájában még összekötötte az egyéni szabadságot az osztályöntudattal és a pszichoanalízissel, A szavakban 1964-ben beismerte politikai hatástalanságát és ugyanabban az évben visszautasította az irodalmi Nobel-díjat. 7. 1968-ban a Prágai Tavasz leverésekor elhatárolta magát a kommunizmustól, de új reményt merített a diáklázadásokból. Az irodalomról és a művészetekről írt számos esszé szerzője egy szembetegség következtében, majdnem teljesen megvakulva, 74 évesen hunyt el Párizsban. 8. További fontos művei: Temetetlen holtak; A tisztességtudó utcalány: Az ördög és a jóisten; Altona foglyai. (Előző rejtvényünk helyes megfejtése: George Orwell. Könyvjutalmat nyert: Czapák Tiborné szekszárdi olvasónk.) . • • Ot éve írtuk Öt évvel ezelőtt, 1992. augusztus 23-án megjelent lapunk 2. oldalán egy rövid hír adja tudtul, hogy ebben az évben a város képviselő-testülete néhai Létay Menyhértnek ítélte oda a Pro Urbe Szekszárd emlékplakettet. „Szekszárd Város Képviselő-testülete attól a szándéktól vezetetten, hogy a helyi közösség szolgálatában kiemelkedő érdemeket szerzett polgárokat és közösségeiket méltó elismerésben részesítse, ugyanakkor, személyüket, cselekedetüket megfelelően értékelve példaként állíthassa a jelen- és az utókor elé, „PRO URBE Szekszárd" emlékplakettet alapított. A kitüntetést első alkalommal ítélték oda a sokak által ismert szekszárdi tanárnak, Létay Menyhértnek. A posztumusz adományozott emlékplakett átadási ünnepségére 1992. augusztus 29-én 9 órakor kerül sor a szekszárdi Művészetek Házában." A 4. oldalon - augusztus 20-a alkalmából E. Kovács Péter történész nyilatkozott (Szent) István királyunkról. ^fc „- Mit ért ma a történettudomány „istváni örökség" alatt? ^^ - A legmaradandóbb lépésnek a keresztény Európához való csatlakozást tekinthetjük. István, még mint fejedelem, koronát kért II. Szilveszter pápától, s 1001 újév napján Esztergomban meg is történt a koronázás. Természetesen ez csak a kezdet volt, s annak ellenére, hogy a kereszténység felvétele már apja, Géza idején megkezdődött - térítő papokat kért Nagy Ottó császártól, családját megkereszteltette, de maga továbbra is a pogány szokásokat követte a térítés nem ment egyik napról a másikra." A 6. oldalon - tüke - aláírással a Szekszárdi történetek újabb részét lehetett olvasni. Ez alkalommal a helyi autóbusz-közlekedés jelene és múltja volt a fő témakör. „A kezdetek elég régiek. Olyan huszonöt évesek. A vénebb városlakók emlékezhetnek még az indulásra. Hogy melyik járat volt az első, nem tudom, de kelet-nyugati irányban akkor is járt már az egyes és hát volt észak-dél irányú járat is, hiszen a város végein voltak azok az üzemek, ahova az utasokat el kellett szállítani. Ez a dolog elég nehezen indult. Emlékezem olyan megállókra, ahol bizony lasszóval kellettfogni az utast, mert hát a szekszárdi ehhez a dologhoz nemigen volt szokva. Fizessen, hogy a város másik végére menjen? Hiszen itt nincsenek is távolságok. (...JA munkásember, a parasztember is megszokta azonban a jót. Ez esetben az autóbuszt." A 7. oldalon Ordas Iván Egyesztendősek vagyunk című írásában emlékezett meg a Szekszárdi Vasárnap születésnapjáról. „De semmi nem indokolta, hogy a nagy lapburjánzások idején egy nem akármilyen múltú - bár élő írók dolgában koldusszegény - városnak ne legyen saját lapja. Ennek jegyében született meg a Szekszárdi Vasárnap, hetilapként, sok furcsán tekervényes ösvény bejárása árán, de szeretném remélni, hogy nem fölöslegesen. Külsőse vagyok ennek a hetilapnak, ugyanis jószerivel más minőségű munkatársa nincs is. Leszek, amíg létezik. Es örülni fogok, amíg lehetek, hiszen olyan válogatottanjó kollégáim társaságában lehettem az, akiket talán meg se ismerek, ilyen alapossággal, mint ahogyan itt sikerült, ha közös őrületünk, az újságírás nem sodor egymás mellé bennünket. Teljességgel magánvélemény és megérzés, de ebben az első esztendőben szerettem ide írni és bár nem kérdeztem meg őket, gondolom, hogy kollégáim legalább annyira. Most csak azt lenne jó tudni, hogy az Olvasók szerettek-e elolvasni bennünket...?"