Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

1997. AUGUSZTUS 24. , SZEKSZÁRDI V4§4RN4P 3 Érdekli? Bemutatjuk! Az éneklés velejárója a boldogság Lapunk nyári szünete előtt Johan Gyula evangélikus lelkész azt kérte, hogy Gerse József tanár úrral beszélgessünk Szekszárd zenei és kóruséletéről, a pedagóguskórusról, a tanítás öröméről és gondjairól. Szóval mindenről szívesen olvasna a lelkész úr, amiről az általa nagyra becsült tanár szól. Sajnos, terjedelmi okok miatt nincs lehetőség a tanulságos, egyben érdekes beszélgetés közlésére, ám biztos, hogy a kiemelt részletek is sokak örömére szolgálnak. Bevezetőül még annyit, hogy Gerse József június 21-én a Zeneakadémián a - a pedagógus-kórusmozgalom ötvenedik évfordulóján vette át a rangos kitüntetést, az Eötvös-emlékérmet, most augusztus 20-án pedig Szekszárdon réÍ

ksült a Közjóért kitüntető díjban. gyhogy Gerse József ezennel kicsit „kilóg a sorból", hiszen sorozatunk jelenlegi főszereplőjeként itt is írunk róla. * Úgy tűnik, hogy az országban a pedagógusok kórusmozgalma a legerősebb, hiszen 37 ilyen kórus működik sikerrel - tudtam meg a beszélgetés elején Gerse Józseftől, aki lelkesen emlékezett a zeneakadémiai estére, ahol 1200-an énekelték a Himnuszt, ami „csodálatosan szólt". A szekszárdi Liszt Ferenc Pedagóguskórus 1965-ben alakult. Az alapító karnagy Gerse tanár úr volt. A szekszárdi kórus jó három éve egyesületként működik... Ezeket az információkat újabbak követték, s igen nehezen lehetett rávenni Gerse tanár urat, hogy önmagáról is beszéljen. Ugyanis azt •

ndta, a kórusok nem egyszemélye, a mozgalom pláne nem. - Augusztus 16-án volt negyven esztendeje, hogy Szekszárdra kerültem. A Garay János Általános Iskolában kezdtem a pályámat... Elég vehemens - inkább nagyon lelkes - fiatalként belevetettem magamat a kórusmunkába. Persze, a Szegedi Tanárképző Főiskolán ezt belénk is oltották a tanáraink, s az is természetes volt, hogy Kodály-kórusművekkel kezdtem... Volt egy nagy vállalkozásunk akkoriban László Istvánné tanárkollégámmal. A gyermekkórussal és a kórusból kiemelt szólistákkal bemutattuk Békefi Antal Feneketlen tó című gyermekoperáját... Később a három általános iskola tanulóiból alakítottunk egy városi gyermekkórust. - A felnőtt-, illetve gyermekkórust illetően más módszert alkalmaz a karnagy. Mennyiben? - Egészen mást. Nagyon fontos a darabok kiválasztása. A kicsinyeknél kedvkeltő műveket kell választani, azaz olyanokat, hogy kedvük legyen megtanulni és elénekelni. A felnőtteknél, az érzelmek mellett másra is lehet és kell hatni, bár ez tulajdonképpen csak jelképes hatás, hiszen valamennyien tudják az adott kórusban, hogy mit és miért tanulunk meg és mutatunk be - szögezte le Gerse József, majd a Garay gimnáziumban töltött éveiről, s a tanítványairól beszélt, akik közül - elsősorban az óvónőképzősökről van szó - többen lettek operaénekesek, illetve népdalénekesek, mint például Fábián Éva. Gerse tanár úr nem titkolja, milyen büszke a volt tanítványaira, akik közül tíz, húsz, harminc év után is többen rendre megkeresik vagy idő hiányában képeslapokon küldik neki jókívánságaikat. - Hadd emlékezzem meg az óvónőkről, akik rendkívül muzikálisak voltak, s nagyon szerettek énekelni. 1982-ben, a Kodály-centenárium egyetlen hangversenyén 16 művet szólaltattunk meg... Nagyon fontos az életben is az ének és a dal szeretete. Az éneklés velejárója a boldogság. Ezután szép visszaemlékezést hallhattam a gimnáziumban az ének-zene fakultáció bevezetéséről, a tagozatos osztályok indításáról, a kórusról és annak külföldi útjairól, a kazettákról (amelyek a gimnáziumban megvásárolhatóak)... s újból visszakanyarodtunk a pedagóguskórushoz, amely a kezdetekben férfikar volt - „mert akkor szép számmal voltunk a szakmában férfiak!" - majd vegyes karrá alakultak. A járás, a megye és a pedagógusszakszervezet volt a fenntartója. Érdekességként említjük, hogy akkoriban, a hatvanas években a szakszervezet tudta finanszírozni a környékből bejáró „éneklő-pedagógusok" útiköltségét. - Sok év kihagyás után három éve tért vissza a kórushoz. - Istenien érzem magamat. Csodálatos az együtténeklés. Ennek az örömét újra érezni gyönyörűség... S azt is, amikor sikerül megtalálni azokat a műveket, amelyek sokszor fáradtságos munkával készülnek, de a bemutatásuk egyaránt öröm valamennyiünk számára. - Kodály Zoltán mondta, hogy a kicsinyeket születésük előtt kilenc hónappal kell elkezdeni énekelni tanítani. - Ez mindent kifejez és nekem is gyakran eszembe jutnak e szavak... Szomorúság, hogy a fogyasztói társadalomban a gépzene lett az úr. Tapasztalatom szerint a gyermekeknek odahaza alig-alig énekelnek a szüleik. Az óvodai énektanítás módszerével sem értek mindenben egyet, s itt is a gépzenére gondolok. De amin én változtatnék, az a tanítóképzés, ahol igen komoly reformra van szükség. Csak példaként említem: mindennel foglalkoznak - olykor tudományos alapon - ám módszertan sehol. S azt is tapasztalom, hogy a tanérképzők is nagyon elkényelmesedtek, ugyanebben a vonatkozásban... Régen az éneket emberközelibbé lehetett tenni a diákok számára. Ma pedig? Annyi mindennel kell foglalkozniuk a középiskolásoknak. Csak egyet említek: négy éven át harcolnak a felvételi vizsgához szükséges plusz pontokért. Ezért a heti másfél órányi éneklést „időkiesésnek" érzik, s így nem partnerei a pedagógusnak. De ez érthető. Mert túlterheltek. Ez nagy baj! - Kiről olvasna szívesen ezeken a hasábokon Gerse tanár úr? - Egy volt tanítványomról, Biczó Ernőről, aki a Garay általános iskola igazgatója. Vajon a komplex művészeti nevelést hogyan oldja meg az iskola, s hogyan biztosítja az utánpótlást a művészet számos területére? És a siker érdekében milyen terheket rónak a hat-tizennégy évesekre? y_ Horvá(h Márj

a A szekszárdi húsüzemben nincs nyugalom Elkészült a Szekszárdi Húsipari Rt. hitelezőinek listája, tudtuk meg két hete Magyari József felszámolótól, aki a Kossuth Holding Vagyonkezelő Rt. munkatársa. A felszámolás alatt levő cég - a beérkezett igények szerint 74 jogi személynek összesen 4,5 milliárd forinttal tartozik, ezen kívül van még 24 munkavállalói igény, ami durván 30 millió forintot tesz ki. A felszámolóbiztos hangsúlyozta, hogy ezeknek a bejelentett igényeknek a feldolgozását, ellenőrzését megkezdték. Erre összesen 45 nap állt rendelkezésükre, amiből harminc körüli még hátravan. A felszámoló elmondta azt is, hogy a mintegy háromszáz húsipari dolgozó változatlanul állásidőn van, s augusztus 8-án felvehették a júliusi fizetésüket. Ezzel szemben a Metracohoz átigazolt mintegy hétszáz dolgozó fizetésejócskán késett. A termelésben dolgozók nagy része azóta már megkapta jogos járandóságát, ám több mint háromszázan még mindig nem kapták meg a bérüket. Más források szerint viszont a dolgozók többsége felvette a fizetését. Ezek az információk jórészt névtelen telefonhívásokból származnak, bár valaki, aki kompetens az ügyben, ezt megerősítette, de kérte, hogy a nevét ne íijuk le. Próbáltunk informálódni a budapesti székhelyű Metraconál is, de ott napok óta nem veszi fel senki a telefont. Az egyik „Metracos" dolgozó kedden azt telefonálta szerkesztőségünkbe, hogy a „metracos vezérkar megszökött", s hangján aggodalom érződött. Az említett szavakkal kapcsolatban semmit nem tudunk, csupán azt, hogy a Metraco International Rt. többségi tulajdonosa, Günther Schlegel jó ideje hazájában, Németországban tartózkodik. Ugyanis a paksi és németkéri gazdáknak a tavaly november és idén január közepe között elszállított vágóállataikért tartozik a Metraco. A tartozás utolsó két részletét onnan utaltatja bankon keresztül a gazdáknak. A pénz késik, ám a gazdák képviselője banki információkra hivatkozva megerősítette, hogy a közel ötmillió forint úton van. A Szekszárdi Körzeti Földhivatalban arról érdeklődtünk, igaz-e, hogy a Metraco - ez a cég bérli, jelenleg az SZH Rt.-t - tíz évre szóló haszonélvezeti jogot akar bejegyeztetni a szekszárdi húsüzemre. Moizes Tamás, hivatalvezető-helyettes lapunkat arról tájékoztatta, hogy a 2007-ig szóló haszonélvezet bejegyzésére június 13-án érkezett hozzájuk a kérelem, amelyhez csatolták a Metraco és az SZH Rt. 1997. május 2-án, Budapesten megkötött haszonélvezetről szóló megállapodását. Ám ez, mint a földhivatalban megtudtuk, nincs cégszerűen aláírva, s a Metraco eddig még nem küldte meg a földhivatalnak a cégbírósági bejegyzését igazoló dokumentumot. Moizes Tamás mindehhez hozzáfűzte, hogy a hivatal az ügyel részletesen kivizsgálja, s a bejegyzésről, illetve annak elutasításáról később dönt. Arról is lehet hallani a városban, hogy igen sok „Metracos" dolgozót szabadságra küldtek a húsüzemből, mert jelenleg nem tudnak nekik munkát adni. Erről is hiába érdeklődtünk a húsüzemben, választ nem kaptunk. Azt javasolták, hogy a Metraco központjában érdeklődjünk. Ám mint már említettük, ott némák a telefonok... - vhm -