Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-07-06 / 13. szám

1997. JÚLIUS 6. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Érdekli? Bemutatjuk! Az isteni szeretet az Isten ajándéka Ezt megelőző számunkban Theisz Lőrinc György e sorozatunkkal kapcsolatban úgy vélekedett, hogy kötődik a szeretethez, s éppen ezért a mostani rész témájául a szeretetet jelölte meg, s kérte, hogy Johann Gyula evangélikus lelkész úr mondja el róla gondolatait. E kérést készséggel teljesítette Johann Gyula, s az első kérdésemre, hogy napjainkban mennyire erősen létezik az emberekben a szeretet, íme a válasz: * - Ez a kérdés sokszor kerül elő... ^^t gondolom, hogy nagyon nehéz úgy kifejezni a szeretet tartalmát, amire a legtöbb ember úgy néz, mint egyfajta tartalomra. Szerintem sokfajta értelmezése van a szeretetnek. Az egyházak az emberek számára fontos és szükséges szeretetre úgy gondolnak, hogy ez az isteni szeretet. Ez alatt olyan kategóriát értünk, amit az emberek között nem lehet megtalálni. - Ez így furcsán hangzik. - Igaz. Mert ez egy olyan szeretetkategória, amit az Istentől megkapva megpróbálunk az emberek felé közvetíteni. Vagyis nem a szeretet birtoklásáról, hanem a közvetítéséről van szó... Hosszasan lehetne beszélni a szeretet olyan •

lálatos és fontos megnyilvánuformáiról, mint a családon belüli szeretet, az anya és a gyermek kapcsolata... szóval kell ezekről beszélni, elmélkedni, hiszen ezeknek is hiányában vagyunk. De azt gondolom, hogy a szeretet, amiről az egyházaknak kéne beszélniük... - Elnézést, mit jelent az, hogy „kéne"? - Az egyházak sem úgy tekintendők, mint olyan - idézőjelbe téve „szent közösségek", amelyek kiemelkednek az emberek közül a társadalomból. Hanem egy olyan isteni irányt képviselünk itt a Földön, ami Istennek tetszik. Mit értek ez alatt? A társadalomban az egyházak éppen az elmúlt időszak hatására megpróbálják megtalálni a helyüket. Kicsit ironikusan fogalmazva azon igyekszünk, hogy a varrószakkörök és a sportkörök között megleljük a helyünket, Johann Gyula mert valahova be kell „szorítanunk" az egyházakat. Ez fontos dolog, mert a mai társadalom éppen hogy nem csoportokra épül, ahogyan minden emberi közösségnek épülnie kéne, s ahol nagyon fontos szerepük van a varrószakköröknek, sportköröknek... Ám az egyházaknál nem arról van szó, hogy image-t alakítsanak ki, s ezt felhasználva találják meg a helyüket a társadalomban, s ennek alapján aki akaija, megismerheti őket. Vagyis az egyháznak küldetése van, ami nyomán mindenütt meg kell jelennie, ahogyan a Biblia mondja' „Hirdesd az igét akár alkalmas, akár alkalmatlan időben" ...rendkívül tudatosan. - Ezt így is tapasztalja valamennyi egyháznál? - ...én az egyházaknál is embereket látok. Vannak rendkívül aktív képviselők, akik az emberek számára láthatóan tudnak olyan eredményeket elérni egyházon belül is, amikre azt mondják, hogy mindez Isten műve. Közben nagyon jó beszédkészségű, karizmatikus személyiségek, akik maguk mögé állítanak sok-sok embert. Számomra ez önmagában kevés. - Theisz Lőrinc György az ökumenikus misékből arra következtet, hogy a különböző egyházi vezetők támogatják, segítik egymást a munkában. Forgalmazhatok úgy is, hogy kapcsolatuk szeretetteljes. - Az egyházak kapcsolatában évszázados gondok vannak. E problémáknak olyan gyökerei vannak, hogy számomra az a nagy kérdés: rádöbbennek-e a keresztény egyházak, felekezetek arra, hogy nem csak a saját felekezetük az, ami egyedül üdvözítő. Nem tudjuk. Csak azt, hogy Isten kezében vagyunk, s ő dönt. Nekünk pedig vállalnunk kell azokat a véleményeket, gondolatokat, amelyek esetleg elválasztanak egymástól, de éppen azért, mert ezeket merjük képviselni, s éppen azért, mert a szeretet a legfontosabb, ezért össze is kötnek bennünket. Természetesen nem úgy képzelem, hogy egyszer csak összeolvad mindenki és boldogok leszünk, hanem a színünket megtartva, egymást segítve tesszük a dolgunkat. - Az egyházakat egymástól elválasztó, például hitelvi ügyek nem akadályozzák az együttműködést? - Azt gondolom, hogy nem. Ugyanis azon, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban más álláspontot képviselünk, felül kell tudni emelkedni. - Vajon a hivők követik-e azt a szeretetet, amit az egyház közvetítfeléjük? S van-e elegendő szeretet bennünk? - Mivel isteni szeretetről beszélek, ezért ezt nem tudom megtanítani. Számomra egyértelműen az a fontos, hogy megértsék az emberek: az isteni szeretet nem tévesztendő össze azzal a szeretettel, amit megélünk itt a földön. Hogy karikírozzam egy kicsit: szeretem a szomszédomat, ezért nem szedem le a cseresznyéjét minden évben. - De ettől még a földi szeretet igen fontos dolog. - Nagyon, nagyon fontos! De úgy érzem, nem elég erő az, ami az emberek közti szeretetről beszél. Ahogy a földi szeretet kategóriájában gondolkodunk, nyomban mellé rakjuk a többi kategóriát is, amelyek - ismét hangsúlyozom - nagyon fontosak. - Hogyan lehet közelíteni az isteni szeretethez? - Egyértelmű, hogy ez egy isteni ajándék, amit lehet kérni. De gyakorolni nem lehet például ugy, hogy megfutom az utat, s a végén, a célba jutva boldogan mondom: birtoklom az isteni szeretetet... azt nem lehet... A kereszténységben egyértelmű, hogy isteni ajándékról beszélünk, s ez garantálja, hogy ez a szeretet egy isteni kategória. Ez garantálja, hogy nem birtokolom, nem én osztogatom. Bár gyakran gondoljuk, hogy milyen jó lenne. - És amikor kapom? - Valószínű furcsa az én fölfogásom, mert az is rossz, ha azt érzem, birtokolom ezt a szeretet, ha megérzem, hogy kaptam szeretetet. - Nem fontos, hogy az ember megérezze a kapott szeretetet? - Az a fontos, hogy tegye, hogy eszerint éljen, hogy ez vezesse az embereket. - Akkor mégis érzi? - Valamennyire érzi. De abban a pillanatban, amikor azt mondja, hogy megkapta ezt az ajándékot szemben a többiekkel, s ezért neki segítenie kell.„ezt már én soknak érzem, értelmetlennek érzem, mert ez az ember úgy véli, hogy birtokolja az isteni szeretetet. - Van-e valamiféle „receptje" a szeretet tanítására, fogadására. - Igen. Elsősorban az, amit a Szentírás hoz a Jézus-történetekben, megnyilvánulásaiban. Hiszen mi úgy nézünk rá, mint a szeretet megtestesítőjére. Tehát amit ő hoz, amit ő mutat, az számomra elsőrendű. - A hívők számára is? - Azt gondolom, igen. Ha így nem is fogalmazzák meg, de érzik. Biztosan így érzik... S itt szeretném még elmondani, ha ezt a szeretetet megéljük, s eszerint élünk, az nem azt jelenti, hogy egy kád langyos tejben boldogan vigyorgunk. Hanem kemény küzdelemről van szó, mert az ember rádöbben arra, hogy amit eddig csinált, az rossz, tehát le kell küzdenie. - Kivel szeretne e hasábokon találkozni? - Gerse József tanár úrral, aki a város kórusmozgalmának jeles alakja, akit nagyon tisztelek. V. Horváth Mária