Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-06-08 / 11. szám

3 1997. JÚNIUS 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárdi Duna-híd: új terv készül Ahogy múlik az idő, úgy jelentkeznek új és új elemek a tervezett szekszárdi híddal kapcsolatban. Biztosat - úgy tűnik - egyelőre senki sem tud, az óhaj pedig önmagában kevés a térség egyik legnagyobb beruházásának megvalósításához. A közelmúltban Franciaországból Szekszárdra látogató Etienne Schwarczer, az Új Duna Híd Koncessziós Rt. igazgatója tehát az építkezést végző csoportnak a vezetője - a hogyan tovább kérdésről tárgyalt Kocsis Imre Antal polgármesterrel és Fodor Miklós alpolgármesterrel, Schwarczer úr többek között kijelentette: - Elkötelezettje vagyok a project ^^gvalósításának, ám ez mindenekelőtt pénz kérdése. Rengeteg pénzről van szó 1994. elejétől eddig 260 millió forintot költöttünk a műszaki megoldásokra. Azt hiszem, ez is bizonyítja azt, hogy van okunk küzdeni ezért a tervért. Tavaly és tavalyelőtt fontos tárgyalásokat folytattunk a Közép-európai Fejlesztési Bankkal, s nagyon csalódottak voltunk, amikor 1996 márciusában az illetékesek kijelentették, hogy különböző okok - elsősorban a megtérüléssel kapcsolatos aggályok - miatt nem tudnak olyan mértékben finanszírozóként részt venni a projectben, ahogy azt annak idején tervezték. A megtérülés a forgalomtól függ. Mi erre felkerestük a beruházásban illetékes közlekedési minisztériumot, s azt javasoltuk, hogy hosszabbítsuk meg a pénzügyi finanszírozás lezárásnak határidejét. S azt is kilátásba helyeztük, hogy a Szekszárdhoz legközelebbi két hídon - Bajáról és Dunafoldvárról van szó - három hónapon át forgalomszámlálást fogunk végezni. Azt gondoljuk, hogy a mostani adatok a két évvel ezelőttihez képest - tekintettel például a normalizálódott jugoszláviai helyzetre - kedvező irányba változnak, ez pedig lehetővé teszi egy új finanszírozási terv elkészítését. Reméljük, hogy a csökkentett mértékében is szükséges kormánytámogatás, köszönhetően a bizonyító erejű, továbbfejlesztett forgalmi-megtérülés számításnak, a negyedik negyedévre, tehát a nyár végére a kezünkben lesz. S ha - természetesen - a területfejlesztési csoportokkal együtt - idővel politikai súlyunkat is növelhetnénk, akkor bizonyára még kedvezőbb hatást tudnánk gyakorolni a kormányzati döntésre. S ha feltételezzük, hogy ez év végére megállapodunk a minisztériummal és a befektetőkkel, akkor jövő év tavaszán megindulhat az építkezés. Az erre következő két és fél év elteltével pedig nem lenne akadálya a híd megnyitásának. - Úgy érzékeljük, hogy az elmúlt hónapokban egyre több lobbi mozdult meg a különböző helyszíneken felépítendő Duna-hidak érdekében - tette hozzá a fentiekhez Kocsis Imre Antal polgármester. Ezek az érdekcsoportok mind hangosabban hallatják a hangjukat, éppen ezért nekünk - a szekszárdiaknak, a Szekszárd környékieknek, nem beszélve az ugyancsak érintett Somogy és Bács-Kiskun megyeikről - sem szabad csendben maradnunk. Erőteljes lobbit kell kialakítanunk: ez a hídépítőknek egyéni érdekünk. Megalakult ugyan a parlamentben a Tolna megyei képviselők révén a szekszárdi híd lobbija, de ennél sokkal markánsabban kell megjelennünk a tömegkommunikációban. Ha a szekszárdi híd lekerül a napirendről - amit semmiképpen sem kívánok -, akkor egy újra induló versenyben elvileg bármelyik érdekcsoport megelőzhet bennünket. Az biztos, hogy az elkövetkező egy év létfontosságú lesz számunkra, azaz Szekszárd, illetve a híd biztosította fejlődésből ugyancsak részesülő térség számára. A sors különös véletlenje hozta úgy, hogy 1879-ben, az akkor alig 12000 lakosú Szekszárdon három európai hírűvé lett tudós is született: május 25-én Dienes Valéria, az első magyar professzornő, október 17-én Dicenty Dezső szőlész és agrogeológus, s végül december 5-én Leopold Lajos szociológus. Ami még különösebb, hogy közülük az első kettő unokatestvér, mivel Dienes Valéria atyja, Geiger Gyula •

ÍDicenty Dezső anyja, Geiger Pauía egyaránt az 1906-ban 90 éves korában elhunyt tolnai építőmester, Geiger Flórián gyermeke. Az ismert mester vette meg leányának az egykor Garay János születését is látó házat, amelyben nemcsak Dezső, hanem rajta kívül még öt testvére, köztük László, a ma is álló épület tervező-épittetője is született. A gyermekek a jóhírű Mayer-Arlowintézetbe jártak szülővárosukban, mert ott tízéves korukra megtanulhattak magyarul, németül és franciául is. Dicenty Dezső ezután a mosonmagyaróvári gazdasági akadémia, majd a budapesti tudományegyetem hallgatója lett, a század első éveiben pedig a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot fejezte be a Földtani Intézetben végzett munkája mellett. Mára később általa igazgatott Ampelológiai Intézet gyakornoka, amikor egy akkor újonnan indult lapba, a Bodnár István szerkesztette Közérdekbe írni kezdett. A szerkesztő nem mulasztotta el csillag Dicenty Dezső szekszárdi emlékei alatt megjegyezni: „Örömmel üdvözöljük e fiatal, kiváló tehetségű közgazdasági írónk tanulságos cikkét, s számítunk ígéretére, hogy jövőben is megkeresi lapunkat tartalmas szakközleményeivel." Ha a 91-92 éve megjelent cikkekből csak néhány gondolatot ragadunk is ki, abból is könnyen belátható, hogy Bodnár legkevésbé sem túlzott, amikor azokat tartalmasnak nevezte. Dicenty célul tűzte ki, hogy a borvidéknek megfelelő és bevált fajtákat telepítsenek, ne engedjenek a divat csábításainak, a borászatban pedig „a megfelelő helyes kezelésnek módjai ne legyenek egy-két termelőnek privilégiumai (kiváltságai), hanem szétterjedve, eljutva a legkisebb, legszerényebb pincébe is, szolgáltassanak az egyöntetűségnek biztos alapot. Ehhez természetesen összetartás és becsületes ellenőrzés szükséges. " A telepítést azonban meg kel! előznie a talajvizsgálatnak, amelyet Dicenty a következő módon gondolt: „Az alap pedig a földterületek részletes és pontos ismerete, a művelési módok J'igyelembe vétele, szóval úgy a talajnál (térszíni helyzet, fizikai, kémiai alkat szerint), mint az ültetvényeknél (egészségi állapot, alany és speciális nemek tulajdonai) a biztos típusok kijelölése. Ugyebár kísérlet, a jövő számára szolgáló okos kísérlet, kontroll nélkül nem is kísérlet, csak közönséges próbálkozás? Már most tessék a nem teljesen egyező talajok és ültetvények eredményeiből világosságra jutni; száz meg száz példát tudnék hozni, hogy a teljesen szabad természet szeszélyeinek kiszolgáltatott kísérletek következtetései mennyire labilisak, mennyire nem lehet tehát egy minimális idejű, talán nem is egészen prózai lefolyású kísérlet eredményeit a jövőre nézve irányadónak tekinteni." Bizony, tanulhatnának türelmet és alaposságot a mai termelők Dicentytől, aki 91 éve javasolta azt a talajvizsgálatot, amit a mai szőlőtulajdonosoknak bizonnyal nem végzett el legalább 91%-a. Nagystílűén ugyanennyi év előnyt adtunk a vetélytársaknak más ügyekben is. Ő már 1905-ben indítványozta azt, amin még napjainkban is csak vita folyik. Megállapította, hogy „a törvényes viszonyok mesgyéjén a tisztességtelen kereskedés által tönkretett, becsületes névnek örvendő boraink hírét felemelendő, ennek messzehatású reactióját szűkebb térre szorítandó, és küzdve a jelenben is existáló csalárd manipulációk ellen a termelőknek maguknak kell összefogniuk. (..JA belföldi fogyasztás emelésének még egyik nagy kerékkötőjéről lehetne szólani, a tisztességes reklámozásról, amelyhez a magyar termelők fájdalom, nagyon keveset értenek..." Több szempontból is borkóstoló pavilonok létesítését javasolta. „Az ilyen borkóstoló pavilonok állandó, helyi érdekű kiállítás színezetével tüntető borosboltok, lehetővé tennék, hogy valamely község, szűkebb körű borvidék összes boranyaga felett világos áttekintés lenne szerezhető, a kóstolás potom pénzen lenne megejthető. Mennyi fáradság, mennyi pénz, mennyi improduktív idő lenne ezáltal mind a termelő, mind pedig a közvetítő, majd a közvetlen fogyasztó részérő! megtakarítható. "A kvaterkázók, a kis- és nagytétel után érdeklődők mind-mind megtalálnák számításukat. „Mennyivel kerülne közelebb egymáshoz a termelő és a fogyasztó az ilyen üzletek által, kitűnik akkor, ha arra gondolunk, hogy milyen regényes úton kell néha a komoly vásárlónak keresztülvergődnie... " Dicenty azt irta 1905-ben: „általánosságban Németországban nem egy üzlet virágzik". Akik akkor olvasták, már rég elporladtak, akik meg ma olvassák, 92 év után határozatot hoztak. Ki tudja, a végén még lesz is belőle valami. DR. TÖTTŐS GÁBOR