Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-05-11 / 9. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. MÁJUS 11. Erősödnek a gyökerek Egy kiválasztott nap ünkösd vasárnapján délP

előtt ötszáz gyerek - ők az ígéretes és tehetséges utánpótlás - és seregnyi felnőtt tölti meg a sportcsarnokot, hogy bemutassák a német kisebbség kultúráját, a hagyományápolást. Nem egyéb a jelentősége - vallja a rendező Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule igazgatója, Vitéz Zsolt és helyettese, Farkas Pálné, mint hogy szereplési lehetőséget biztosítsanak a hagyományápolóknak, őrizzék, közvetítsék az értéket, fejleszszék az identitástudatukat, adjanak módot egymás megismerésére. Ez a vasárnap egy lehetőség azoknak, akik német nemzetiségi nyelvet tanulnak és ezért nem véletlenül nagy az igény iránta Mindig van ugyanis olyan csoport, amelyik olyan településről jön, ami többgenerációs együttlétet biztosít az ott élő fiataloknak. Például Nagymányokon vagy az idén jelentkező Soroksáron és Solymáron, akik a Baján tanuló szekszárdi pedagógusoktól hallottak a rendezvényről és a lehetőségről. A megyehatáron is túlmutató esemény gyökere mélyebbre nyúlik annál, mint hogy „elintézzük" a pünkösdi bemutatkozással. Tíz éve volt ugyanis az első találkozó, amire akkor gyakorlatilag szakmai továbbképzést is terveztek, és ma már elmondható, az jelentette az utánpótlás elindítását Mözsön és Nagymányokon; aztán Szekszárdon is csak azért van német nemzetiségi tánc, mert a Dienes - akSörmatiné Szép és tartalmas a pünkösdvasárnap délelőtt. A reménység, a legfiatalabbak vannak ilyenkor a színpadon. Ügyesek, helyesek, ígéretesek. Az anyák szeme rajtuk, az apáké is lekerül a söröskrigliről egy-egy pillanatra - de azért szorítják a korsó fiilét, félvén, hogy még valaki elveszi tőlük. Ez a délelőtt a gyerekeké, meg az apáké. Táncos sörmatiné van. Kollégám fotóz, témát keres és közben summáz: - Kár, hogy nem tanítják meg őket mosolyogni... Igaza van. De ki tanítaná meg? Kitől vehetne példát ma mosolygásból? Harmonika nyikkan, indítják a táncot, majd énekesek jönnek. Fújják, de csak halkan. Vitéz Zsolt, a házigazda Dienes Valéria Általános Iskola igazgatója először mutatja, hogy hangosabban, aztán mondja is, végül pedig odapattan a színpad elé és vezényelni kezd. Harsog az ének. Kijár a taps a házigazdák direktorának is. kor IV-es - iskolában beindult. Az első lépéseket megtevők, a tánccsoport alapítói az idén érettségiznek. Örvendetes az is, hogy biztosított a felnőttkórus utánpótlása, hiszen az erre a célra kiválasztott, kiválasztódott gyerekek már nyolcadikosok. Bármerre is kanyarodunk el a beszélgetéssel, mindig visszatérünk a többgenerációs együttlét és az identitás fontosságához, a család meghatározó szerepéhez, a szülők, nagyszülők megnyeréséhez. Ezért szervezik az emlékeket idéző rendezvényeket, a most már élőzenés, családi asztalos svábbált, a népviseleti bemutatókat, az olvasótábort, a dolgozós, énekla együttléteket. De ezért volt a tc bolatárgyak német nemzetiségi kismesterektől történt választása, vagy éppen a Lengyelországból érkezett, ott német nemzetiségi nyelven tanító pedagógusokkal is a tapasztalatcsere. Az ugyanis a cél, hogy ne rekedjenek meg egy szinten. "1 arinthyt vagyok kénytelen citálni t^ a 2. Számú Általános Iskola kapcsán. Vagyis: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..., hogy az intézményben kilenc éve folyik német nemzetiségi nyelvoktatás, ami első osztályban kezdődik, növekvő óraszámmal zajlik és nyolcadik osztály végére igény szerint alapfokú, úgynevezett „ C" kategóriás nyelvvizsgát tehetnek a tanulók. Tesznek is, igaz, nem mindnyájan, hiszen az anyagiak miatt nem mindenki engedheti meg magának. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek azt is, hogy a nevezett iskolában az angol mellett a német nyelv oktatása is folyik 4. osztálytól kezdődően, nyelvvizsgával rendelkező, s magukat állandóan képző, másoddiplomát szerző pedagógusok közreműködésével, jövőre már nyelvi labor segítségével. Mindezt az információt nem azért osztom meg Önnel, Kedves Olvasóm, mert Karáth Imelda, a nyelvi munkaközösség vezetője a lelkemre kötötte, hogy mondjam el, sokkal inkább azért teszem, mert a korábbi időben erről és a tanulmányi munkában elért eredményeikről nem volt szokás beszélni. A tények ettől még tények, s mint ilyenek, makacs dolgok. A kettes iskolások egyre inkább hallatnak magukról. Német nemzetiségi napot tartottak most már második éve, hogy szereplési lehetőséget biztosítsanak a német nemzetiségi hagyományokat, szokásokat, kultúrát őrző közösségeiknek, az énekkaruknak és a tánccsoportjuknak, hogy ápolják a kapcsolatot a városi óvodákkal, iskolákkal, az intézmény körzetében lakó németséggel. Az idősekkel, Miskolczi Miklósnéval, Hepp Ádámnéval, Kurcz Józsefnével, Éppel Jánosnéval, Klézli Jánosnéval és Jéhn Jánosnéval, akik önzetlenül és szívesen segítenek nemcsak a rendezvény lebonyolításában, de az identitás kialakításában, őrzésében is. A Wosinsky óvoda, a gyakorló óvoda, az Ifjú Szív Német Nemzetiségi Tánccsoport, a német nemzetiségi kórus és a Szekszárdi IJJúsági Fúvószenekar mellett a megyei szintű kapcsolatok is teljessé teszik a nemzetiségi napot, segítik a nevelőmunkát. A kiállítás anyaga ugyanis Györkönyből, a tájház gyűjteményéből, Tévéiről, Mecseknádasdról és Murgáról származik. E rendezvény aktualitását igazolja^ NA T is, ami előírja a népismeret tanítását. Végül: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy szépen fejlődik az iskola énekkara és a táncosai is. Az első két csoportot Karáth Imelda oktatja dalokra, énekes körjátékokra, táncokra, a nagyobbakkal pedig Gaál László foglalkozik értőn, kifejezetten német nemzetiségi táncokat tanítva. Egyre többször és egyre több helyen jelennek meg az iskola táncos-dalos képviselői a város rendezvényein így a körzet óvodáiban, az újvárosi idősek klubjában, a gyermekélelmezési koncerten, a magányosok klubjában és természetesen a pünkösdi fesztiválon is - és aratnak sikert jelentő tapsot.