Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-05-11 / 9. szám

1997. MÁJUS 11. SZEKSZÁRDI 9 I

sten hozta, karnagy úr! Értékmentő és értékközvetítő munkát végez a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekarral Kovács Zsolt karnagy, aki kollégái kiváló munkájára támaszkodva remek zenekart hozott össze. Az alábbiakban az „aranyos" lányok, fiúk titkáról faggatózunk, s a jövőről érdeklődünk. - Karnagy úr, ha a Szekszárdi l/júsági Fúvószenekarról beszélünk, akkor el kel! mondani a tapasztalatunkat, azt, hogy jól felkészített, kulturáltan játszó együttesről van szó, olyan zenekarról, ami egyre népszerűbb. Mi a titka ennek? - Mi a titka? ... Nem törekszünk kimondottan népszerűségre, elsődleges célunk a növendékek igényes fúvószenére nevelése és a német nemzetiségi hagyományok ápolása. Ez utóbbi abból áll, hogy igyekszünk német nemzetiségi fúvószenét is játszani, másrészt •

g kutatjuk azt a fúvósirodalmat. Tolna megyére jellemző és azt a fúvóskultúrát, ami eltűnt már. - Milyen eredménnyel teszik? - Az élőzenét illetően olyan eredménnyel, hogy 1991 -ben arany minősítést kaptunk német nemzetiségi kategóriában, a másik oldalt nézve pedig azt mondhatom, sikerült már több Tolna megyei karnagytól anyagot gyűjtenünk, ám ennek a feldolgozása még várat magára. - Az előbb az igényességet emiitette. Gyanítom, ez a karnagy igényességétől, felkészültségétől és a Liszt Ferenc Zeneiskola művész tanárainak magas színvonalú munkájától is függ. - így van. Jól felkészült tanárok igyekeznek jól felkészült növendékeket „produkálni". - Ennek az elismerése pedig úgyjelentkezik, hogy egyre több a szereplés idehaza és külföldön, s egyre többen üdvözölhetik önt úgy, hogy Isten hozta, karnagy úr! Most azonban egy másfajta elismerésre gondolok. Arra, hogy mennyire keresik meg a zenekart a mecénások. - Állandó támogatónk a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat, rajtuk kívül alkalmanként még sokan segítenek bennünket, de elmondhatom, hogy azóta, mióta mindenki szponzorálásra kényszerül, kicsit lecsökkent a támogatásunk. A mecénások sajnos, nemigen keresnek minket. Ami a szerepléseket illeti, elmondhatom, májusban már mögöttünk van a városi majális, a mázai fúvós napok, a szekszárdi óvodáknál történt bemutatkozás, következik a pünkösdi fesztivál, a gyereknap és júniusban az úrnapi körmenet. Külföldi út előtt állunk, ugyanis egy igen megtisztelő meghívásnak teszünk eleget, szeptemberben részt veszünk a III. Bautzeni Nemzetközi Fúvóstalálkozón. Úgy gondoltuk június elejével Ieállunk a szerepléssel itthon, és igyekszünk felkészülni a találkozóra. - Egy-egy pünkösdi fesztiválon jól érzékelhetők a zenei irányzatok. Árulja el kérem, hogy merre tart a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar? - Amikor először itt járt a bietigheimi zenekar, akkor hallottam először egy olyan fúvósirányzatról, amiről kiderült, az egész világon egyre népszerűbb, utat mutat, lágy és színes hangzásra törekszik, igényes feldolgozásokkal és fúvósdarabokkal, s ezt főleg a holland, az amerikai és az angol zenekarok művelik. Nos, az említett irányzat mellett nekünk nagyon fontosak a német nemzetiségi hagyományok és sokszor megpróbáljuk ezeket a zenéket ötvözni, mert nem záiják ki egymást. - Mit kíván magának, karnagy úr, és mit kíván a zenekarnak az elkövetkező időszakra? - Lehet, furcsán sül ki, de én sok munkát kívánok mindkettőnknek, mert ez azt jelenti, hogy továbbra is jó úton haladunk. Szabad pár percre, — hölgyem? Egy ifjú hölgy, tele tervvel, energiával, ambícióval, ötlettel. Egy ifjú hölgy, aki jött, lát és dolgozik: vezeti a szekszárdi német nemzetiség klubját és kórusát. Egy ifjú hölgy, akit most megismerünk. - Bodó Ágnes -mondogatom a nevét. Hogy lehet ezzel a névvel a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület klubvezetője és kórusvezetője? Kicsoda ön. Bodó Ágnes? - Anyai ágon sváb származású vagyok nagymamám aparhanti német apai ágon viszont szekszárdi gyökereim vannak, de az ősök kutatásának eredményeként erdélyi eredetről is beszélhetek. Ott található ugyanis Szekszárd testvérvárosa, Lúgos mellett Bodófalva és állítólag onnan származunk. Kérdezték már tőlem a múltra utalva, hogyan fér meg együtt a két nép, amire azt válaszoltam: számomra nincs probléma. - Mondja Ágnes, melyik nyelvet vallja anyanyelvének? - A magyart, de hozzáteszem, hogy mivel öt évet kint éltem Ausztriában, úgy ott lehetőségem volt a németet is megtanulni, felsőfokú nyelvvizsgám van. Ausztriában, Linzben elvégeztem a zeneművészeti főiskolát zeneelmélet, karvezetés szakon és a zeneszerzés szak első részét lezártam. Nos így adódott lehetőség a nyelvtanulásra is. - Amikor legutóbb találkoztunk, gyakorló pedagógus volt, most viszont pályaelhagyásról értesültem. - így van, április l-jétől átkerültem a polgármesteri hivatalba, s a nemzetközi kapcsolatok referense lettem. - Gondolom, nem idegen terület ez kegyednek. - Nem. Ausztriában több évig az altenburgi kórust vezettem, s velük jártunk Szekszárdon a Liszt Ferenc Pedagógus Kórus vendégeként és fogadhattuk őket odakint, de volt kapcsolata a főiskolánknak a pécsi művészeti szakközépiskola kórusával is. Ezenkívül a jelenlegi kórusommal is készülünk Németországba, Bietigheim-Bissingenbe és itthon, illetve odakint már előkészítettük az októberi látogatást. - Feltételezem, hogy az előbb említett külföldi szereplés mellen más elképzelései is vannak. - Hogyne! Bár már jelentkezett új tagunk, de azért még nagyon kevés a férfi énekesünk. Nagyon örülök, hogy az iskolás kislányok jönnek - van, aki már az anyukáját is elhozta, - és azt hiszem, nagy feladatot vállaltam. A cél nem más, mint a külföldi kapcsolatok ápolása és a színvonal emelése. - Mi a helyzet a klubbal? - Minden szinten kapcsolódunk a szekszárdi németséghez, rengeteg programot szervezünk. Ezek közül kiemelném a Gaál László vezette táncházat, ahol német táncokat is tanulnak az Ifjú Szív Német Nemzetiségi Tánccsoport vezetőjétől - nagyon sok idős és fiatal vesz részt ezeken az estéken de nagy sikere volt az egy hónappal ezelőtti menyasszonyiruha-bemutatónak is. - Ha az információm nem csal, akkor ez lehetett volna személyes jellegű bemutató is... - Igen, lehetett volna, ugyanis júliusban férjhez megyek. A vőlegényem nem szekszárdi, de ideköltözik, otthonának tekinti a várost, azt mondhatom, és így továbbra is ellátom majd mind a két területet.