Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-10 / 5. szám

16 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. MÁRCIUS 10. Kedves Gyerekek! Megint elmúlt két hét. Pont ennyivel lettünk öregebbek. Bár némelyeken ez nem látszik. Nagyon örültem a sok levélnek. Egyet közre is adok. Weitner Adrienn, régi barátunk írta. Köszi Adrienn, ha mást nem, a megszólítást feltétlen. De lásd, hogy nem sértődtem meg, mint a legszellemesebb levél írója, megérdemelsz egy kis jutalmat. Kedden át is veheted a szerkesztőségben. A „Csak vidáman!" feladványra, mely a POP TV és a Gyermekkert közös játéka volt, több válasz is érkezett. E hét keddjén megtartottuk a sorsolást a POP TV stúdiójában. A szerencse Varga Patriknak és Bodor Adriennek kedvezett. Gratulálunk! Patrik hétfőtől a POP TV irodájában veheti át a nyereményét, Adrienn pedig a szerkesztőségben. Remélem, a ki-kibukkanó napsugárka nem veszi el a kedveteket a rajzolástól és a rejtvényfejtéstől, én továbbra is várom leveleiteket, alkotásaitokat! Szervusztok: Bea Kedves Dundusz Dagadtusz! Kacagusz izmuluszt kaptam, miközben a rejtvényeket olvastam. Még a világtalan béluszom is remegett, pedig csak három darab töltött káposztát ettem. Az akutusz törlösz csömöröszömet is el tudtam feledtetni velem egy kis időre. Rögtön hanyatt feküdtem és elmondattam az anyukámmal háromszor: iskola. Azonnal megállapítottuk a noniszkolisz dupliszt. Egyetlen kifogásom van csak a meghatározásban. Szerintem nem Kapáló Álmos mondta, hogy „teher alatt nő a pálma", hanem annak unokaöccse, Szántó Vető. Ja, és hogy mivel lehet ezeket gyógyítani? Azt nem tudom. Kérdezd meg egy doktorusztól! Szia: Adrienn Játék a betűkkel Meghatározások helyett az ábrába beírt betűk számokat kaptak. Minden egyforma szám ugyanazt a betűt jelenti. A hiányzó betűket nektek kell - a számok segítségével - kitalálnotok. Ha kitöltöttétek a táblát, az ábra alatti részbe is íijátok be a betűket! Egy közmondást kaptok megfejtésül. Ezt küldjétek be címünkre. Egy hetetek van a gondolkodásra. Jó szórakozást! Megint egy élménnyel gazdagabbak lettek azok a gyerekek, akik megnézhették a Babits Mihály Művelődési Házban a Süsü a sárkány című színházi előadást. Csütörtök délután a III. Sz. Általános Iskola tanulói is a nézőtéren tapsolhattak. Közülük Vilmos Judit és Pósz Pál volt a beszélgetőtársam. Mindketten harmadikosok. - Nagyon tetszett az előadás. Az volt a klassz, hogy rendes színészek játszották, akik persze beöltöztek - mondja Pál. - Tényleg nagyon jó volt. Nekem diafilmen is megvan a Süsü, de így jobb volt. Még közbe is kiabáltunk lelkesedik Judit. - A tévében is láttam már, az igaz elég régen. De jó volt újra hallani a dalokat. Itt úgy volt egyébként vége, hogy a királyfi megkéri a királylány kezét. - Igen. Meg voltak katonák is. A díszlet azért más volt, mint a tévében. De nagyon gyorsan váltották őket replikázik Judit. - Sokszor szoktunk színházba menni. De nem mindegyik tetszett ám vonja össze szemöldökét Pali. - Tavaly például volt egy nagyon unalmas előadás. Ez sokkal jobban tetszett. - Nekem azért is tetszett, mert a Süsü is állat és én nagyon szeretem az állatokat. Van egy nagy albumom, abba ragasztok mindenféle képeket kutyákról, macskákról. A Kutyarevüt mindig elolvasom. Meg a mamáéknál Medinán van három kutya, a Bügyi, a Gombóc és a Csubi - cserfeskedik Judit. Meg macska is van. A cica testvérét megfojtotta a Csubi, mert a Csubi az olyan irigy. Ha annyi ételt kap, hogy nem tudja megenni, akkor sem adja oda ám másnak! Ott ül és őrködik felette. Lehet, hogy azért ilyen, mert már tízéves. Szóval a másik kiscicát is akkor fojtotta meg, amikor a cicus enni akart a tányérjáról. Én annyira sajnáltam, hogy amíg a mamáéknál voltam, kővel dobáltam a Csubit. Még jó, hogy a Dönci él. - Nekünk is van ám kutyánk. Nem keverék, mint a Judité, hanem fajtatiszta magyar vizsla. Rebekának hívják. Az anyu nevezte el annak, mert kiskorában az egyik ismerőse így hívta, és az anyunak kék szeme van, meg a vizslánknak is, ezért lett Rebeka. Csak sajnos nincs velünk, mert nincs kertünk. Ezért a barátaink vigyáznak rá. Etetik : még JÉt toTC^ Fotó: Jantner meg ellátják, ezért cserébe a Rebeka vigyáz a házra. - Én annyira szeretem az állatokat, hogy állatorvos szeretnék lenni - közli Judit. - Én kutató szeretnék lenni. Méghozzá olyan, hogy felfedezzem, hogyan lehetne megelőzni a betegségeket, vagy hogyan lehetne a most még gyógyíthatatlan betegségeket mega gyítani. Egyébként a kedvenc időtoT! sem most a pingpong meg a kosárlabda. Ahányszor csak tudok, mindig megyek játszani a barátaimmal. - Otthon legtöbbször állatos könyveket vagy újságokat szoktam olvasni, meg segítek főzni. Például az apukám kitalálta, hogy palacsintába ne lekvárt meg ilyesmiket tegyünk, hanem virslit. Igaz, egy szakácskönyvben is megnézte, hogy kell csinálni. Tehát van a palacsinta, abba beletesszük a virslit, összecsavarjuk, leöntjük tejföllel, ráreszelünk sajtot és betesszük a sütőbe. Nagyon finom! - Nekem a sült pulykacomb a kedvencem! Annál jobb nincs! - érvel Pál. - Egyszer anyu egy akkorát hozott, hogy négy nagy szeletre lehetett vágni. Még a húgomnak, Dalmának is nagyon ízlett, aki egyébként elsős és állandóan az Oroszlánkirályt nézné. Szóval annak a pulykának majdnem akkora combja volt mint a Süsünek. - Olyan jó volt, amikor a Süsütől megijedtek az emberek. Megnézném még egyszer! - kuncog Judit. - Hát én is!