Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-10 / 5. szám

1996. MÁRCIUS 10. , SZEKSZÁRDI U§ARNAP 15 Diákkaszinó Minden korosztálynak Í

Hosszú idő óta probléma Szekszárdon olyan rendszeres, kulturált ^rmek- és ifjúsági szórakozóhely kialakítása és működtetése, elynek célja nem üzleti jellegű. Kocsis Imre Antal polgármester úr közvetítette felénk a város igényét egy ilyen megszervezésére. Felröppent a hír, hogy a város „legszekszárdibb" együttesében tagcsere készülődik. A dolog részleteiről faggattuk Polgár Tamást, a Prosectura gitárosát. - Mi ez az „új dobos história?" - Arról van szó, hogy a régi dobosunk, Hídvégi Arnold olyan munkát vállalt, amely mellett sajnos nem tud időt szakítani a próbákra és a fellépésekre. A helyére keresnünk kellett valakit, Molnár Szabolcs a sokadik, de reméljük most már az utolsó dobosunk. - Nemrég jelent meg a legújabb kazettátok. Milyen visszajelzések érkeztek erről? - Azt hiszem, a közönség elégedett, a kritikák sem rosszak. Alapjában véve pozitív a kazetta visszhangja. - Min dolgoztok jelenleg? - Sokat próbálunk Szabolccsal, igyekszünk összeállítani egy jó koncertprogramot. A közeljövőben az ország több városában is föllépünk, főleg a megyeszékhelyeken. Szerencsére már nem csak Szekszárdon ismernek bennünket, hiszen évek óta csináljuk ezt az „országjáró" programot. - A szekszárdi közönség mikor hallhat benneteket az új fölállásban? - Ha minden igaz, legközelebb áprilisban. Elképzelhető, hogy a diáknapokon is föllépünk, de erről még nem tudok semmi biztosat mondani. Ha rajtunk múlik, mindenképpen játszunk. Egy kisebbfajta átalakítással lehetőség nyílt viszonylag ideális helyszín megteremtésére. Az alagsorban egy 90 és egy 300 m

2-es helyiség, a földszinten a nagy aula, egy klub és ajátékterem áll a kaszinózók rendelkezésére, ill. az emeleti karzat. A szórakozás gerincét a különböző felfogású rockzenekarok és diszkósok által nyújtott zene ill. a tánc adja, de tervezünk híres emberekkel bszélgetést, pódiumműsorokat stb. is. Féléves tagsági jegyet (most először szeptember 30-ig szólót) az általános és középiskolák diákönkormányzatainál ill. a hallgatói önkormányzatnál lehet váltani. Szekszárdon kívüli településen élő vagy tanuló nappali tagozatos diák, t

ki öt éven belül fejezte be a középlát - a Gyermekek Házában igényelhet tagsági jegyet. A 15 éven felülieknek szánt Ifikaszinó március 9-én indult Szekszárd polgármesterének és Szilágyi Nóra diákpolgármesternek a megnyitó szavaival. A későbbiekben egy-egy középiskola diákönkormányzata szervezi a délutánokat. A főiskolások és egyetemisták Öregdiák-kaszinóját március 13-án nyitja Kondorosi Kinga HÖK-elnök és Presszer Péter, a kollégiumi bizottság titkára. A 3-9 éves korúak és szüleik Családi kaszinója március 30-ával kezdődik a húsvéti készülődés jegyében. A 10-14 évesek Tinikaszinója március 22-én kezdődik a Dienes Valéria Általános Iskola patronálásával. A megnyitók után a Családi kaszinó kéthetenként szombaton délután, a Tinikaszinó péntekenként 17-21 óra, az Ifikaszinó szerdánként és szombatonként 17-21 óra, az Öregdiák-kaszinó szerdánként és szombatonként 22-03 között várja a kulturáltan és olcsón szórakozni vágyó fiatalokat. Francoise, Franciaországból A fiatalok mindenütt egyformák A Garay Gimnázium egyik terméből vidám zongoraszó hallatszik. Ki gondolná, hogy az „előadóművész" Posta Kata, lelkes közönsége pedig egy elzászi fiatal lány, Francoise Metz. Francoise néhány héttel ezelőtt érkezett Szekszárdra, azóta Kata segíti a beilleszkedésben, kérdéseinket is ő tolmácsolja a város új óraadójának. - Elzászban egy kis faluban lakom - kezdi a bemutatkozást Francoise. - Érettségi után, strasbourgi egyetemen szociológia-demográfia szakon tanultam. Egyetemi éveim alatt egy vendéglőben dolgoztam, hogy ki tudjam fizetni a tandíjat. Sajnos a helyzet a diplomám megszerzése után sem javult, nem találtam jobb állást, így folytattam ezt a munkát, sőt ezzel párhuzamosan egy statisztikai hivatalnak végeztem közvélemény-kutatást. Tavaly októberben elegem lett az egészből, mindkét helyen fólmondtam és elhatároztam, hogy olyan nyelveket tanulok, amelyeket csak kevesen beszélnek Franciaországban, ezért újra beiratkoztam az egyetemre, ezúttal magyar-orosz szakra. Itt kaptam lehetőséget, hogy Magyarországra utazhassam, és az itteni diákokat néhány hónapig franciául taníthassam. Azonnal elfogadtam az ajánlatot, hisz mindig érdekeltek a közép- és kelet-európai országok, nagyon vonzott a feladat, hogy minél több emberrel ismertessem meg az anyanyelvemet. - Gondolom, elutazásod előtt alaposan fölkészültél Magyarországból. Olyannak látod, amilyennek elképzelted? - Semmilyen tekintetben nem szeretem az előítéleteket. Mások véleménye számomra nem meghatározó, ezért aztán nemigen érdeklődtem az itteni viszonyokról. Ez különben is felesleges lett volna, mert akiket kérdezhettem, azok csak a hat-nyolc évvel ezelőtti Magyarországot ismerik. Azóta nyilvánvalóan sok minden megváltozott. Bár az egyik dolog, amit a megkérdezettek mondtak, hogy a magyar emberek nagyon vendégszeretőek, ebben nem is csalódtam. - Könnyen beilleszkedtél? Hogy tetszik az új otthonod? - Ezen a téren sem volt gondom. Szerencsére jól beszélek németül, ezt a nyelvet elég sokan ismerik, így többnyire meg tudom magam értetni az emberekkel, ha pedig minden kötél szakad, előveszem a francia-magyar szótárom. Az otthonommal is elégedett vagyok. Nagyon örülök, hogy nem a városközpontban kaptam lakást, így az ablakaimból gyönyörű kilátás nyílik. - A város szinte valamennyi középiskolájában, sőt az egyik általános iskolában is tanítasz. Milyennek látod a magyar diákokat? - Azt hiszem, a francia diákok sokkal lazábban veszik a dolgokat, így a tanulást is. Megítélésem szerint itt egész más a tanár-diák viszony, mint nálunk. Természetesen a fiatalok hozzáállása a tanuláshoz korosztályonként változó. A kisebbek mindig lelkesebbek, velük könnyű megszerettetni a nyelvet, mondjuk játékos formában, egy tizenhét éves erre már nem vevő. - Hogy haladsz a magyar nyelvvel? - Nagyon sajnálom, hogy még nem tudok veled magyarul beszélgetni. Az írott magyarral már egész jól elboldogulok, de a beszédértés nagyon nehezen megy. A legfurcsább, hogy a magyar nyelv agglutináló, ezért a nyelvtannal egyre több gondom van. - Gondolom, nem a nyelv az egyetlen szembetűnő különbség a két ország között. - Ami mindig emlékeztet rá, hogy nem Franciaországban vagyok, az a gépkocsipark. Nálunk nagyon szigorú környezetvédelmi törvények vannak, az elöregedett gépjárműveket kivonják a forgalomból. Á másik - számomra nagyon érdekes - dolog, hogy Szekszárdon rengeteg kis bolt, butik van, gyakran a legfurcsább helyeken, mondjuk garázsokban. Franciaországban ez elképzelhetetlen, ott a kis üzleteket szupermarketekbe csoportosítják. - Párizs a divat fővárosa. Mennyire fontos a francia embereknek a külső megjelenés? - Lehet, hogy Párizs a divat fővárosa, de ez a hétköznapi emberek szintjén nem érződik. Nem hiszem, hogy a franciák sokkal többet foglalkoznának a külsejükkel, mint a magyarok, vagy bármely más ország emberei. A fiatalok pedig mindenütt egyformák, örökké farmerben, pulóverben és hátizsákkal mászkálnak. - Mégis, mi lehet az oka, hogy a francia nők szépsége fogalommá vált az egész világon? - Hát ezt nagyon nehezen tudnám megmagyarázni. Talán azért alakult ki ez a kedvező kép, mert a legnagyobb kozmetikai cégek, a leghíresebb fodrászok, divatdiktátorok Franciaországhoz kötődnek. Egyébként a szomszéd kertje mindig zöldebb, a franciák szerint az északi nők a legszebbek.