Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-25 / 4. szám

3 1996. FEBRUÁR 25. , SZEKSZÁRDI fASARNAP r­Reiner Ágoston: „A bűnbak szerepébe kényszerültünk" Interjú a Matáv Rt. pécsi területi igazgatójával A korábbinál kedvezőbb ajánlatot kapott a város a Matáv Rt.-tol a szek­szárdi önerőstelefon-bekötések késedelmének kompenzációjára. Az eddigi 12 ezer forint helyett 16 ezer 500 forint lenne a lakosság által igénybe vehe­tő ellentételezés: az összeg „leírása" a havi számla 30 százalékos csökken­tésével valósítható meg, legfeljebb hároméves időkeretben. Erről kedden állapodott meg Reiner Ágoston, a Matáv Rt. pécsi területi igazgatója, illetve a lakosságot képviselő Kocsis Imre Antal. A polgármester újságírói kérdé­sekre válaszolva kijelentette, hogy a megállapodást támogatólag terjeszti a február 27-én, kedden tartandó közgyűlés elé. Reiner Ágoston a lapunknak adott inteijújában kifejezte reményét, hogy a jövőben a Matáv elfogadható határidőn belül köti be az igénylőkhöz a telefonokat. - Igazgató úr, az nyilván ön előtt is is­meretes, hogy a Matáv Rt. az egyik leg­többet szidott cég volt Szekszárdon... - Ha ez valóban így volt, akkor ez azért lehetett, mert a térségi fejleszté­I sünk szándékainkhoz és megállapodá­sainkhoz képest jelentős késést szen­vedett. Ez nehezen elviselhető, s a la­kosság helyében valószínűleg én is szidnám azt, aki ezt a késedelmet köz­vetlenül megjeleníti. - Mi az oka a komoly csúszásoknak? - Hosszú ideig tartana a történet, míg a végére érnénk. Amikor az önkor­mányzat annak idején a Matáv mellett tette le a voksát, elkezdődött a verseny­futás az idővel. Egyrészt meg kellett ta­lálnunk a finanszírozás konstrukcióját, másrészt pedig ne felejtsük el, hogy el kellett indítani Magyarország legna­gyobb körzeti beruházását. Sajnos, az már az elején, 1993-ban kiderült, hogy a befejezés egyszerűen lehetetlen 1994 végére. - Tehát eleve gond volt az előkészí­téssel? - Igazából valóban ott vesztettünk időt. A műszaki előkészítésnél derült ki, hogy gondok vannak a földtulajdon­nal, a közműhelyzettel, a bonyulult ha­tósági egyeztetéssel. Minden lassab­ban ment, mint azt elterveztük. - Ekkor a szidás mellett egyre több­ször legyintettek hitetlenkedve a hoppon maradt igénylők a Matáv újabb és újabb ígéreteinek hallatán. S igazuk lett... - Mi a legjobb tudásunk és szándé­kunk szerint közöltük az igénylőkkel a kivitelezők által megadott határidőket. Gond esetén persze minden esetben nekünk kellett viselni az erkölcsi kon­zekvenciákat, az önkormányzatokkal együtt.Tudom, mentegetőzésnek tűn­ne, ha most elsorolnám, hogy mi min­dent megtettünk a késedelmek elkerü­lése érdekében, sajnos hiába. - Nem kívánom mentegetőzésre késztetni, hiszen ha késve is, de Szek­szárdon mégis 2500 lakásba eljutott a te­lefon. A jövőben a korábbinál könnyebb lesz ebben a térségben telefonhoz jutni? -'Lényegesen. Az alapok már meg­vannak, s ebben az évben már elkezd­jük kínálni a telefont. Azt nem mon­dom, hogy mindenütt és minden idő­ben egy hét alatt megoldjuk a bekötést. Ám a megfelelő kapacitás rendelkezés­re áll, s viszonylag gyorsan el tudunk jutni olyan helyekre is, ahol már nem önerős igényeket kell kielégíteni. S re­mélem, ebben az esetben a Matáwal szembeni elégedetlenségi hullám szé­pen le fog vonulni. Az önkormányzat­tal együtt ábűnbak szerepébe kénysze­rültünk, de ha annak idején nem álla­podunk meg egymással, akkor most nincs Szekszárdon telefon. Fotó: Jantner László Borszakértő Svédországból Ami azt illeti, bizonyára ráférne a svédekre, hogy a francia borok után a magyar borokat is megízlel­jék. Úgy látszik, erre a messzi észa­ki országban is rájöttek, hiszen Jo­han Klang - aki a göteborgi Hotel Restaurant nevű intézményben a nemzetközi kapcsolatok igazgató­ja - a múlt héten éppen Szekszár­dot kereste fel egy előnyös üzlet­kötés reményében. Klang úr a Vár­megyeháza borozóban annak rendje és módja szerint végigkós­tolta a felszolgált italokat, s szem­mel látható elégedettséggel kelt fel az asztaltól. - Klang úr, az ön hazájában mennyire ismeretes, hogy itt, Ke­le t-Európában, Magyarországon létezik egy Szekszárd nevű város, mely kiváló borairól is híres? - Attól tartok, hogy semennyire sem - vallotta be Johan Klang. ­Skandinávia lakóinak ismerete Magyarországról általában nem teijed tovább Budapestnél. Ha pe­dig borról van szó, a legjobb eset­ben is csak a tokaji jut néhány svéd eszébe. - Ön viszont megismerkedett Szekszárddal, az itteni borokkal. Miként összegezné véleményét? - Nemcsak azt szeretném el­mondani, hogy a szekszárdi borok kiválóak. Küldetésem értelmében Svédországban a diákoknak és a felnőtteknek a magyar borokról tartok előadásokat. Megígérhe­tem, hogy a szekszárdi bor becsü­letét fennen fogom hirdetni. - Ezt köszönjük, de ezentúl vesznek-e tőlünk bort? - Szándékunk szerint igen, bára svéd piacra nehéz bekerülni az ál­lami felügyelet miatt. A magyar boroknak mégis van egy nagy elő­nyük, nevezetesen az, hogy jóval olcsóbbak, mint az ugyanolyan mi­nőségű francia borok. - Önnek itt és most melyik bor ízlett a legjobban? - Mondja, lehet választani egyet öt gyönyörű nő közül? Ám ha min­denképpen válaszolnom kell a kér­désre, akkor a bikavér mellett sza­vaznék. Fotó: Jantner László Klang úr (középen) jókedvre derült a szekszárdi borok kóstolgatása közben Roma inkubátorház Szekszárdon? Az egykori súlyemelő élsportoló, Orsós István a jelekből ítélve visszavonhatatlanul belevetette magát a politikába: súlyemelő­dobogó után a politika küzdőterein tűnik fel. ^o, nem a különböző pártoknál kilincsel ­(kok mindegyikében csalódott hanem a ci­gányság ügyében óhajt valami olyasmit tenni, ami az etnikum beilleszkedésében, problé­máinak megoldásában segítene. Nos, ehhez keresi országszerte a támogatókat, partnere­ket, mint a Tolna Megyei Független Cigány­szövetség megbízott elnöke. A legutóbbi, Szekszárdon megtartott romakonferencián nagy vonalakban már vázolta elképzelését. - Észre kell vennünk, hogy a különböző demokratikus vagy annak mondott szerveze­tek létrehozásával nem megyünk semmire, nem működik a dolog, nem tudunk, tudnak közel kerülni azokhoz, akikhez kéne. Elhang­zik - de csak szlogen szintjén -, hogy alulról jövő kezdeményezés kellene. Ez igaz, és azon vagyok, hogy egy ilyen kezdeményezés már végre valahára létrejöjjön. - Ez lenne az a bizonyos roma inkubátor­ház...? - Igen, de nem belterjesen, a cigányságon belül, hanem kapcsolódva a már leglévőhöz. - Milyenek az esélyek? - Itt helyi szinten majdnem a nullával egyenlőek, már ami az anyagi támogatást, az erőforrásokat illeti. Ám az ötlet, az elképze­lés, hogy egy tevékenység-, illetve munka­orientált szervezeti egységet hozzunk létre, mindenképpen újszerű és eredeti, így nagyon bízom az országos támogatottságban. Úgy tű­nik, hogy a magyar Vállalkozásfejlesztési Ala­pítvány látna fantáziát a már meglévő szek­szárdi inkubátorházhoz esetlegesen kapcsol­ható roma ipari park létrehozásában. Mozgo­lódunk, szervezkedünk, remélem nem ered­ménytelenül. - bégyé -

Next

/
Thumbnails
Contents