Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-12-22 / 24. szám
jjs , SZEKSZÁRDI 1996. DECEMBER 22. & wmmmuwmmum • Nem vitás, irigylésre méltó az, aki elmondhatja magáról: táncoltam (vagy táncolok) a Bartinában. Csak így, hogy Bartinában, mert mindenki tudja, hogy miről van szó. A néptáncegyesület neve már régóta áruvédjegy, egyenlő a minőséggel, s egy olyan szellemiséggel, mely a legnemesebb képzeteket és érzéket kelti az emberekben. Kinek mit adott a Bartina? Egy legenda harminc éve tehát harminc évvel ezelőtt meghatároztunk, kiteljesedett a jelenlegi helyzetben. A stafétabotot Szabadi Mihálytól Matókné Kapási Julianna vette át. Mondanunk sem kell, annak idején ő is mint táncos kezdte a csapatban. - A gimnáziumi történelemtanárom agitálására első osztályosként jelentkeztem. Úgy harmincnegyvenen mehettünk át a „felvételi vizsgán", s közülük egy jó tízfős mag meg is maradt egészen 1983'84-ig. A tánccal voltaképpen semmilyen kapcsolatom nem volt addig, egyszer, nyolcadikos koromban Szabadi Mihály tartott egy folklórelőadást az iskolában. Ez tetszett ugyan, de nem gondoltam volna, hogy egyszer még néptáncos leszek... Azt pedig, hogy 1986tól én fogom vezetni a Bartinát, senkinek nem hittem volna el. De így történt, már a hetvenes években segítettem - másokkal együtt - Szabadi Mihálynak. Sőt, 1979ben már főállásban tevékenykedhettem a csapatban. Ekkor a legkisebbekkel foglalkoztam, létrehozva a játszó néptánciskolát. Végül is 1986-ban, éppen tíz éve vettem át önálló vezetőként a Bartinát. S végezetül íme, néhány vélemény a Bartina adta értékekről. Összeállításunkban már nem aktív, egykori Bartinások szólalnak meg, közülük gyakorlatilag mindenki jól ismert név a megyeszékhelyen. Bán József, a Hungária Biztosító bonyhádi és tamási fiókjának vezetője (a Bartina tagja 1969-től 1984-ig): - A néptáncegyüttes annyi mindent jelentett számomra, hogy felsorolni nehéz. Eleve volt egy sportjellege, de ezenkívül átadta számomra a tánckultúra, a népi kultúra szeretét. De nyilvánvalóan erős vonzást jelentett a társaság, mely barátságokat alakított ki. Ezek a barátságok elszakíthatatlanok, máig élnek. Petter László, a Zeneka Hungary Kft. vezetője (a bartina tagja 1974-től 1984-ig): - Lehettek ugyan nehézségek, de a Bartina család jellege mindig megmaradt. S az igazi siker ez valamennyiünk számára. Szinte valamennyi fellépésre nagy örömmel emlékszem vissza, de a legmélyebben érdekes módon a - Bán Józseffel és Szabó Zsolttal együtt történő - búcsúztatásom maradt meg bennem. Itt éreztem meg azt az elsöprő szeretetet, amit a közönség adott, viszonzásként azért a munkáért, amit a Bartináért tettünk. Sipos Márton, az Ingatlankezelő Kft. igazgatója (a Bartina tagja 1972-től 1987-ig): - A tánc szeretetét, a kötelességtudatot, a megjelenés fontosságát, a közösségi élményt adta nekem a Bartina. Világot láttam, hiszen rengeteg herlyszínen jártam a csapattal, ezek közül máig feledhetetlen számomra a franciaországi, nizzai karnevál, ahol a tengerparti stadionban, a menettánc közben virágokat dobáltunk a közönségnek. Szabó Zsolt, a Földhivatal osztályvezetője (a Bartina tagja 1969től 1984-ig): - Az, hogy néptáncos lettem a Bartinában, voltaképpen végigkísérte az egész életemet. Annyira belénk ivódott ez a Bartinás gondolkodás, hogy a családunkban is jelen van. Sokadmagammal együtt középiskolásként kezdtük, de viszszatértünk a főiskola, egyetem idején, és még később is. Ez isjelzi azt az erős vonzást, amit ez a csapat gyakorolt, és még ma is gyakorol ránk. Váradi István rendőr alezredes (a Bartina tagja 1969-től 1981-ig): - A bátyám rábeszélésére lettem tagja a csoportnak tizenhárom évesen, ez akkoriban nem számított kései kezdésnek. Rengeteg embert megismertem, sokkal kerültem jó kapcsolatba, s ez meghatározó lett számomra. Az sem mellékes, hogy akkoriban, azaz a hetvenes évek elején volt egy hely, ahová járhattam, a diszkó még nem igen létezett a megyeszékhelyen. S az itt töltött tizenegy év alatt az embereken kívül megismertem a megyét, majd az országot, illetve a külföldi országokat is, ahol felléptünk. Egy jellemző adalék: a megszólaltatottak gyermekei közül számosan már tagjai a Bartinának... A Bartina nemrég ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, s ebből az alkalomból élményszámba menő est várt a Babits Mihály Művelődési Házban az érdeklődőkre. A színpadra egymás után Í éptek az egykori táncosok, - SzaBdi Mihály szavaival élve - „a nagy generáció" tagjai, majd sorban utánuk a fiatalabbak, s legvégül a legkisebbek. S természetesen ott volt az ünnepségen az alapító, Szabadi Mihály is, akit a három évtizeddel ezelőtti események felidézésére kértünk. - A Bartina nevet érdekes módon csak a nyolcvanas években kapta a csapat, kezdetben mint Szekszárdi Szövetkezeti Néptáncegyüttes, majd mint Szekszárdi Néptáncegyüttes tevékenykedtünk. Hogy mi adta az ötletet, indíttatást a megalakításhoz? Nem is tudom, ez valahogy benne volt a levegőben. Nem igazán volt könynyű feladat az indulás: egy gimnazista lánycsapattal kezdtem, majd '66 őszétől a közgazdasági techni^nban folytatódott a munka. Tersze, lelkiismeretesen dolgoztunk, de, hogy ebből az egészből mi lesz, azt nem láttuk előre. Akkoriban más volt a világ, más volt a néptáncmozgalom... Mindenesetre egy-két éven belül sikerült felhívni magunkra a figyelmet, emlékszem, '68-ban már országos díjat nyertünk. S innen már szinte megállás nélküljöttek az eredmények. A Bartinát 1986-ig vezettem, az eredményekről, erényekről szólva elmondhatom, hogy az óriási változások ellenére a divatáramlatok soha nem tudtak bennünket letéríteni utunkról. Sazazút, amit annak idején,