Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-08 / 23. szám

16 1996. DECEMBER 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Ismét egy olyan történetet adunk közre, ami már-már tipikusnak mondható. A szekszárdi építési vállalkozó úgymond „szocpolos" lakásokat épít, majd értékesíti azokat olyan családok között, akiknek e támogatásjár, s akikkel korábban már megegyezett a lakás kifizetésének módjában, idejében. A tizennégy lakás átadása majdnem egy évet késett, ám bonyodalom nemcsak ebből származott... Csúszott az átadás A Csatári utca l-es házban lévő 14 lakásról van szó. Azokról, amelyek a Július Meinl csemege fölött vannak. A lakószintet - mint az egész épület eredeti tulajdonosa és építtetője Papp Vilmos, a Kőműves Ipari Gmk ügyvezetője az eredetileg szállodának készült részből alakította át, elmondása szerint hatmillió forint ^z költségért. Ezzel egy időben ^roött szerződést olyanokkal, akik abban a házban akartak lakást vásárolni. A jövendő lakástulajdonosokkal tavaly áprilisban köttetett meg az úgynevezett adásvételi szerződés (másfél oldalon, 12 pontban, amibe belefoglalták az új tulajdonos előző lakásának eladását a gmk-nak, sőt a tulajdonos kötelezettségeit). A szóban forgó szerződés szerint a 14 lakás - amelyek közül tíz egyszintes, négyhez pedig tetőtéri beépítés csatlakozik - átadásának határideje 1995. november 30. lett volna. - Én azt elismerem, hogy közel egy évet késett az átadás - mondja Csatári ház-háború panaszokkal és perekkel Játék a szocpollal, játék a lakókkal? Borosgazdák ffigyelem! Az ALISCAVIN Borászati Rt. megkezdi jó minőségű, szekszárdi borvidékről származó, ellenőrizhető eredetű vörösbor felvásárlását. Az értékesítésre felajánlott bormennyiséget bemutató bormintát 0,7 l-es, tiszta borospalackban lehet leadni az Aliscavin pincészeteinél. (Szekszárd, Garay téri pincészet, Garay tér 19., Szekszárd, Epreskert u. 8.) minden hét hétfő és keddi napján 8-14 óráig. Szekszárd, 1996. november 27. Módos Ernő ügyvezető igazgató Papp Vilmos, s közben állítja, hogy ebben a már beköltözött tulajdonosoknak káruk nem keletkezett, mert a gmk folyamatosan átvállalt tőlük mindent, ami a késés okán származott. A rend kedvéért soroljunk ezek közül néhányat, s közben hangsúlyozzuk, hogy a 14 tulajdonos többsége eladta régi lakását a gmk-nak, amit az az új lakás vételárába tud be. Voltak lakók, akik készpénzben fizették ezt a „részt", amihez hozzáadódott az OTP által a gmk-nak átutalt lakásvásárlási kedvezmény régi nevén a szocpol. - (valamint a vevőknek ötvenezer forint kölcsönt kellett felvenniük szintén az OTPtől, amihez néhányan még vállalati kölcsönt is igényeltek és kaptak). - Azoknak, akik az ígért és a valós átadás között albérletben laktak, azoknak a cégem fizette ezt a dijat. Volt olyan család, aki komfort nélküli kis házban lakott. Nekik mi szállítottunk tavaly télen tűzifát, hogy fűthessenek - sorolja Papp Vilmos, és azzal egészíti ki mondandóját, hogy vele csak jól jártak az új tulajdonosok, mert ő mindent kifizetett, ráadásul „elintézte" nekik a „szocpolt". A szocpolról, a lakásvásárlási kedvezményről a későbbiekben még lesz szó. Ám addig szóljanak a tulajdonosok. Alapító okirat még nincs Öt-hat tulajdonossal üljük körül az asztalt. Valamennyien elég keserűek, mi több, idegesek. Egyikük tényszerűen sorolja - Még mindig nincs alapító okirata a háznak. Még nem kaptuk meg a végleges használatbavételi engedélyt, ezek után nem csoda, hogy a földhivatal elutasította a tulajdoni bejegyzést. Amennyiben valaki el akarná adni a lakását, tudomásul kell vennie, hogy a ház többi lakójának elővásárlási joga van - mondja az egyik asszony, a másik pedig egy polgári peres eljárásról számol be, ami közte és a gmk között folyik, mert mint mondja, a szerződés megkötésének idején ő 270 ezer forint előleget adott át a gazdasági társaságnak, amiből csak harmincezret kapott vissza. Mivel minden fizetési kötelezettségének eleget tett, visszajárna neki a 240 ezer forint is. Papp Vilmos erre int, s közli, hogy „ez a történet másról szól". Azután határozottan állítja, hogy a társasági alapító okirat készen van, a használatbavételi engedélyt pedig megkapták. A városházán mindezt cáfolták, ugyanis csupán ideiglenes használatbavételi engedélyt adtak ki, de azt is feltételekkel, miszerint a hiányosságokat meg kell szüntetni. - Nincs befejezve a lépcsőfeljáró. Életveszélyes, mert a korlát alatt kicsúszhatnak a kisgyerekek, a lépcsőre nem tettek csúszásgátlót, a bejárati helyett, beltéri ajtókat tettek föl, a tokok horpadnak, mozog a fürdőkád, a WC-ben a vízöblítés a főcsappal irányítható csak - sorolja egy tulajdonos, majd átadja a szót egy másik hölgynek: - A tetőgerendák rohadnak, a cserepek potyognak, nincs hófogó, úgyhogy veszélyes övezetnek minősíthető a ház, amelyben lakunk, s amelyekért három illetve négymillió forintokat fizettünk ki. - majd Papp Vilmos által megerősítve kiderül, hogy a lakások négyzetmétere 45-60 ezer forint között mozgott. A gmk ügyvezető igazgatója a lakásokban előforduló hibákkal kapcsolatban ígéretet tesz, hogy azokat a garanciális javítások alkalmával korrigálják, megcsinálják. Elismeri a lépcsőfeljáróval kapcsolatos hibákat. Kivéve egyet: „A gerendák ugyan nem rohadnak!" Ki írta alá a szerződéseket? Képtelenség volna a sérelmek, hibák és a gondok hiánytalan felsorolása. Hiszen annyi van belőlük, mint égen a csillag. Élmondták a lakók, hogy nyáron, amikor fogták magukat és beköltöztek - nem volt kulcsátadási jegyzőkönyvük, műszaki átadásról nem tudnak, Papp Vilmostól pedig minderről hiába érdeklődtek, „elhajtott bennünket melegebb éghajlatra", vagy „letagadtatta magát". - Nézze, azt is beismerem, hogy olykor idegesen vagy durván beszéltem egy-két lakóval, aki állandóan a nyakamra járt és olyan dolgokat követelt, amiről korábban szó nem volt. - Jogosan kérdezték öntől, hogy ki írta alá például a DÉDÁSZ-szal a szerződéseket. - említem Papp Vilmosnak, majd azt is, hogy a lakók beköltözésük után néhány nappal megkapták az áramszolgáltatótól az előző időszakra vonatkozó végelszámolást, ami néhány lakás esetében 9 ezer forint körüli összeg. Ki használta az áramot, s kinek kellett volna fizetnie? Papp Vilmos talpraesett titkárnője ezt már „nem bírta tovább". Elmondta, hogy a lakók nem mentek el a DÉDÁSZ-hoz szerződést kötni, ahogyan többen még a mai napig sem kötöttek rá a vízórára, tehát a gmk fizeti az utóbb említett díjat is. Mint mondta, máskor is előfordult, hogy ők írták alá a szerződést a lakók helyett. A főnök pedig annyit tett hozzá, hogy a számlákon szereplő összegekből pár ezret kifizetnek, hogy ne legyen háborgás. A villanyórákat a titkárnő amúgy a tulajdonosok nevére rendelte. Lakásértékelés kérdőjelekkel - Aki tőlem vett lakást, azjól járt! jelentette ki Papp Vilmos, de nem így a lakók, azaz a tulajdonosok. Papp úr ismét az általa „megszerzett szocpolt" említi, ami - úgy gondolom - nem szerzés kérdése, hanem törvény szabályozza, hogy kinek jár, kinek adható és milyen feltételekkel. Persze, nem árt itt emlékeztetni az olvasókat arra, hogy a „szocpol" két gyerekre 1 millió kétszázezer forint lehet, háromra kétmillió kétszázezer forint. Ám nem haladhatja meg a lakás árának negyven százalékát. - Több vevő, illetve tulajdonos,' aki régi lakását a cégemnek eladta, annak idején azt kérte, hogy az eredeti lakást értékeljem jó magasra, hogy az önerő annyi legyen, hogy „szocpol" maximumát megkapják. Énnek fejében pedig majd beépítem a konyhát, vagy valahogy megállapodunk - mondta a beszélgetés során Papp Vilmos, s azt is, hogy ezt mindenütt így csinálják. - Én éppen az ellenkezőjét tapasztaltam - említette egy fiatalasszony, mondván, hogy Papp úr aláértékelte a megvett lakásokat. Más kérdés, hogy az OTP mikor kezdte utalni a „szocpolt" Papp Vilmos számlájára, s vajon szabályosan tett-e? Erdélyi Gyöngyi, az OTP Tolna Megyei Igazgatóságának értékesítési osztályvezetője elmondta, hogy ők ideiglenes használatbavételi engedélyre már utalhatják a lakásépítési kedvezményt, és ez így törvényes. A történet - sajnos - még nem fejeződött be. A tulajdonosok ügyvéddel tárgyalnak, mint említettük, van aki bírósághoz fordult, vannak akik másutt tettek panaszt, vagy bejelentést. Papp Vilmos viszont számos dologra ígéretet tett. Ha ezeknek eleget tesz, s mint mondta, a lakók (tulajdonosok) is belátóbbak lesznek, talán befejeződik a Csatári házháború. v. Horváth Mária